Az évadnyitó fókusz számtalan programmal fogadott. Látogatásunk napján, szeptember 26-án például a Trafó színházterében egyensúlyozhattunk gallyakat Somló Dávid interdiszciplináris alkotó vezetésével: a fókuszhoz kapcsolódóan ez az erőszakkal szembeni befelé forduló meditatív elmélyülést képviselte. Hiszen az erőszakkal szembeni gyógyulási folyamat generációkat igényelhet.

Kárpáti Péter A rühes kutya című produkcióját is ezen a napon láthattuk. A bodrogközi meséken alapuló előadás a párkapcsolati és családon belüli erőszak problémáját járja körül. A címszereplőt alakító Stork Natasa szuggesztív játékmódjával vérfagyasztó pontossággal mutatja be egy, a mostohagyerekeit gyűlölő szerető érzelmi útját az elfogadhatatlanig, majd rühes kutyaként töltött büntetésében egy erőszakos férfi cinkosa lesz, amikor puszta jelenlétével a férfihez láncolja az attól egyre szökni vágyó barátnőt. Az előadás erőssége a fojtogató légkör megalkotása, melyet egyszerűen az üres térben a rendszeresen ismétlődő futás-menekülés hoz létre. Ezt a hangulatot csak az – egyébként a budapesti közönség által valószínűleg nem ismert – népmesei történetek és a népzenék által alkotott környezet adja, hiszen a történet népmesei bemutatása az erőszak lehetséges oldódását: a jó megmenekülését, a rossz bűnhődését vagy megjavulását sugalmazza.

Formai szempontból Jureša Aphasia című koncert-performansza az este kiemelkedő előadása volt. A Trafó nagyterme előtt az előadás magyar nyelvű szövege és füldugók fogadtak, a teremben pedig egy koncertteret idéző környezet, ahol három platform közül kettőn egy-egy zenész készült előadásra (Alen Sinkauz, Nenad Sinkauz). A szokatlan formáktól általában nem megijedő trafós közönség azonban mintha kissé zavartan fogadta volna a pár perc múlva kezdődő koncertet: az előadás leírása ugyan felhívta a figyelmet a produkció immerzivitására, mégis a bő húsz perces goa trance-bulit a nézők zöme ülve, esetleg helyben táncolva töltötte. Talán ez volt az előadás leggyengébb pontja, hiszen úgy kerültek a nézők koncertszituációba, hogy nem volt egyértelmű, pontosan milyen magatartást vár tőlük az előadás.

Aztán egyszer csak megszólal Ivana Jozić, aki egy bulizó nőt játszik. A tömegben tombolva meglátja a DJ kezét, így ismeri fel. Nincs is személyes ismeretsége, csupán egy, a bijeljinai mészárlást ábrázoló fotón látta, hátulról. Mégis, a zenész keze, és az, ahogyan tartja a cigarettát, mind egyértelművé teszik Ivana számára, kit lát. Hiába ismeri csak fényképről az erőszakot, ez az előadásban mint kollektív tapasztalat lesz hivatkozási pont, „emlékszel, hogy fejberúgta” – kérdezi a koncerttérben, gyakorlatilag bárkitől. Az évekkel későbbi élmény előhozza a délszláv háború elfojtott traumáit, visszadöbbenti és hosszas gondolatfolyamra ösztönzi.

A posztdramatikus előadásszöveg a performansz egyik legerőteljesebb eleme. A cím (Aphasia) a kimondás, megfogalmazás nehézségére utal, a szöveg ezzel szemben mérhetetlenül pontosan, a fotónál is részletesebben (a helyszín, időpont és az áldozatok megnevezésével) írja körül a tettest és veszi el ezzel az összes legitimációt a „parancsra teljesítés” álarcától és a tettest felmentők megjegyzései is nevetségessé válnak ebben a kontextusban. A szöveg repetitív-ritmikus formája az elektronikus zene hangzásával olvad egybe, csaknem belesimul a buliba.

A teremben körben a kijelzőkön mutatott videórészletek pedig, bár kezdetben viszonylag idilli hangulatot teremtettek az ábrázolt táncoló katonákkal, a szöveggel kísérve azonban a már látott képsorok is a nyomasztó hangulathoz járultak hozzá, ahogyan az egyre extrémebb, később már bombázó repülőket mutató rajzfilmrészletek. Kiemelendő még az, ahogyan Jozić, miután felmászott a saját platformjára, többször próbált meg hevesebb, szokatlanabb mozdulatok kíséretében táncolni. Ez pedig egyszerre jelentette a vágyat arra, hogy a tánchoz visszatérve elfelejtse a felismerést és beleolvadjon a gyanútlan tömegbe, ahogyan egy kísérletet is arra, hogy kvázi lerázza magáról a múlt traumáit. Ez utóbbinak szükségességét mutatja az is, ahogyan – az afázia motívumához visszatérve – a száját kitöltő mikrofon megakadályozza azt, hogy folytassa monológját.

Jureša Aphasia című alkotása így egy kollektív traumákból való kitörés kísérletének bemutatása. A zene és a szakadozott, ciklikus monológ egysége a természetes, de görcsös gondolatmenet megrázó és pontos leképezését adja. A koncerttér megteremtésével a nézők maguk is részesei lehetnek a felismerésnek – különösen ez akkor működik persze, ha a kezdeti buliban valóban feloldódnak. Összességében azonban egy megrázó és hatásos esemény részesei lehettünk.

Aphasia
Koncepció és rendezés: Jelena Jureša

Előadók: Ivana Jozić, Alen Sinkauz, Nenad Sinkauz
Koreográfia: Ivana Jozić és Quan Bui Ngoc
Zene: Alen és Nenad Sinkauz
Hangterv: Hrvoje Pelicarić
Szövegadaptáció: Asa Mendelsohn, Barbara Matejčić monológja alapján (Aphasia film és filminstalláció, 2019)
Dramaturgiai tanácsadás: Thomas Bellinck és Sara Oklobdžija
Filmarchívumok: Belga Királyi Filmarchívum (CINEMATEK), Filmarchiv Austria, Nemzetközi Büntetőbíróság a volt Jugoszláviáért (ICTY), Österreichische Mediathek, ZDF archívum Berlin
Videókoncepció és vágás: Jelena Jureša
Vizuális effektek: Dejan Šolajić
Díszlettervezés: Stef Stessel
Fénytervezés: Koen Raes
Jelmeztervezés: Anne-Catherine Kunz
Jelmezgyártás: Salvatore Pascapè
Tudományos tanácsadás: Christophe Busch
Műszaki rendező: Simon Neels
Műszaki támogatás: Maxim Maes
Programozás: Merel Vercoutere (KAAP)
Projektkoordinátorok: Sandra Raes Oklobdžija (ROBIN) & Rolf Quaghebeur (KAAP)
Produkciós támogatás: Kaat Balfoort, Jachym Vandenabeele
Produkció: KAAP együttműködésben a ROBIN-nal
Koprodukció: Kaaitheater, Kunstenfestivaldesarts, ROBIN, De Singel, Workspacebrussels, Hannah Arendt Institute
Fejlesztés: Co-laBo

Bemutató:
2022. május 12.
Kunstenfestivaldesarts, KVS Box, Brüsszel

2025. szeptember 26.
Trafó

A rühes kutya
Kárpáti Péter (író, rendező)

Stork Natasa (színész)
Téri Gáspár (színész, mozgás)
Boda Tibor (színész)
Barna Lilla (színész)
Hámor Anna (színész, dramaturg)
Horváth Ábel (zene)
Lengyel Ákos Papa (hang, fény) 
Varga Brigitta (produkciós vezető)
Veronika Keresztesová (látvány)
Köszönet Somorjai Rékának, Simon Júlia Annamáriának, Módosi Rebekának és Zsótér Sándornak!

Bemutató:
2025. szeptember 26.
Trafó

fotó: Jelena K. Vorgucin (Aphasia), Kőrösi László (A rühes kutya)