November 17-én ünnepelték a hetvenéves Magvető Kiadót az Átriumban – Spiró György ennek kapcsán első magvetős emlékét idézte fel, melynek írott változatát az ÉS közli. Spiró kapcsolatának kezdete a kiadóval nem volt felhőtlen, azonban napjainkban már „igazi magvetős” szerzőként tartják számon, hiszen 21 könyve jelent meg ott.

Károlyi Csaba a Magvető Podcast idei beszélgetéssorozatáról írt, kiemelve az Esterházy Péterről szóló adást, melynek résztvevői Turi Tímea, Szegő János és Margócsy István voltak. Károlyi Csaba kiemeli, hogy a tanulságos beszélgetés sok kérdés mentén haladt a publicisztikától kezdve a hagyományhoz való viszonyon át a népszerűség előnyeinek és árnyoldalainak feltérképezéséig.

Standeisky Éva cikkében az íróvá válás miértjeit feszegeti Kassák Egy ember élete című művének tükrében. Elemzésében a hangsúlyt leginkább a művészeti alkotás és az önéletírás közötti szétválaszthatatlan erőre helyezi. Az alkotói szándék és belső kényszer tematikája is fókuszba kerül: Kassák számtalan alkalommal a teherbe esés és szülővé válás metaforáival fejezi ki egy műalkotás megszületését, amely teremtési folyamatnak mindent alárendel, köztük a biológiai utódnemzést és a családi életet is. Alkotó embernek lenni teher és kiváltság, olvashatjuk ki Kassák és Standeisky Éva soraiból.

Margócsy István Kovács András Ferenc 2005-ös Szabadvendég című szonettkoszorújáról írott cikkében egy olyan művet elemez, amely véleménye szerint a KAF-recenzióban sem kapott még elegendő figyelmet. A József Attila Légy ostoba! című szonettjére készült átiratnak történeti jelentőséget tulajdonít Margócsy, ugyanis

„[…] benne mintegy összegződik (mondhatnám: megkoszorúztatik) egy, a huszadik század végén és fordulóján látványos sikerrel felfuttatott költészeti irányzatnak (amelyet sokan, egyszerre jogosan s egyszerre esendően, posztmodernnek neveztek) néhány fontos mozzanata és gesztusa”.

Ezek közé tartozik a lírai hang egyediségének kétségbe vonása. Egy másik ilyen szempont az intertextualitás és az irodalmi hagyomány újraértelmezése, amely jellemző volt a huszadik század második felének irodalmára. A cikk említi a szonett hagyományát és annak újraértelmezését is: a forma „távolságtartó gesztusa” is segít a KAF-mű beszédmódjának személytelenítésén. Nem mellőzhető a József Attila-kultusz sem, amely a hatvanas években érte el a tetőpontját, de a szonettkoszorú születésének idejére KAF már el tud távolodni tőle annyira, hogy elődjének költészetét át- és/vagy felülírja. Margócsy elemzi a Szabadvendég címet is, amely egy hapax legomenon. Hogy ez pontosan mit jelent, a cikkből kiderül.

Forgách Kinga cikkében Barnás Ferenc Most és halála óráján (Jelenkor Kiadó, 2025) című könyvét elemzi a belső küzdelmek, a kontrollvesztés és a halálfélelem témáira helyezve a hangsúlyt. Elemzi a regény főszereplőjét, Torjai Endrét is, aki félelemmel és szorongással teli figura, „az egész ország, vagy talán egész Kelet-Európa képviselője ebben a történetben”. Az időkezelést említő passzusban Forgách arra is kitér, hogy Barnás regénye már a címben is két ellentétes időfelfogást ütköztet, mely a keleti és nyugati gondolkodás közötti differenciaként is értelmezhető.

Csuhai István a Követési távolságban Percival Everett James (ford. Falcsik Mari; Jelenkor Kiadó, 2025) című regényéről ír kritikát, amely Mark Twain Huckleberry Finn kalandjainak a továbbírása. A cikk szerzője szerint a mű tökéletes példája a klasszikus irodalmi művek átírásának, másrészt pedig számot vet a rabszolgatartás történelmi emlékezetével. Az eredeti műben szereplő Jim már a címválasztás során átváltozáson megy át: Jimből James lesz, a becéző alak elhagyásával jelzi a könyv szerzője, hogy főszereplője tapasztaltabb és idősebb már. Csuhai kitér arra is, hogy Falcsik Mari mint fordító kiváló munkát végzett a fekete amerikaiak nyelvváltozatának magyar nyelven való átültetésénél.

Kolozsi Orsolya Ex Librise skandináv irodalmi műveket ajánl. Karin Smirnoff Azután hazamentem című regényével kezdi a sort, mely egy trilógia befejező része. „[…] a nő egyedül marad, leszámol mindennel, és talán épp azáltal, hogy belehelyezkedik a számára egyetlen élhető állapotba, a teljes magányba, végül tényleg hazaérkezik” – írja a főszereplőről, Jana Kipporól. Kirsten Thorup és Moa Herngren regényeivel folytatja, akik az idei őszi Margó alkalmával Magyarországra is ellátogattak. Thorup Őrülten és halálosan (ford. Soós Anita; Typotex Kiadó, 2025) című regénye szintén egy trilógia része, de ezúttal az első könyv – egy fiatal özvegyasszony tapasztalatain keresztül vizsgálhatjuk meg a náci Németország társadalmát, politikáját és annak az egyénre gyakorolt hatását. Herngren A válás (ford. Pap Vera-Ágnes; Helikon Kiadó, 2024) című műve csatlakozik a trilógiák sorába; témája a házasság felbomlásához vezető út, a válás lezajlása és annak utóhangja. Fríða Ísberg A jelölés (ford. Veress Kata; Európa Könyvkiadó, 2025) című disztópiájával zárul a sor, melyben egy szigetország választási rendszerét drasztikusan megváltoztatják: empátiateszthez kötik szavazati jogukat, munkavállalásukat, közösségi életüket, pénzügyeiket.

„[…] vajon az empátiaellenőrzés mellett kampányolók nem válnak-e maguk is kirekesztővé és erőszakossá, elveszítve éppen azt az értéket (az emberi együttérzést), mely mellett kardoskodnak”

– veti fel Kolozsi Orsolya.

Ádám Péter cikkében Giovanni Giacomo Casanova Szökés az Ólombörtönből (ford. Zsámboki Zoltán; Magvető Kiadó, 2025) című művének újrafordításáról ír, amelyben „elválaszthatatlanul keveredik tény és fantázia, valóság és fikció, kalandregény és emlékirat”. Gajdó Ágnes a tavaly megjelent Hangulatjelentés – Közérzeti novellák (Tilos az Á Könyvek, Pagony Kiadó, 2024) című kötetről ír, kiemelve az írások őszinteségét, a múlttal való szembenézést, a kényelmetlen kérdések feszegetését és az életszerűségét. Kellei György cikke Tóth Gábor Ákos Édesvízi mediterrán (XXI. Század Kiadó, 2025) című művének hatodik darabjáról szól, amelyben szintén fontos a magyar valóságra való reflektálás.

Grecsó Krisztián Oázisok című cikkében az „ősszel tolakodóbb múlt” jegyében családi történetek nyomába ered, újraértelmezi régi olvasmányélményeit, illetve ír a 105. születésnapját ünneplő alma materjéről ír.

Szépirodalom

Molnár Erzsébet írása (Korlátgyakorlat) egy tényleges kovácsoltvas korlát szerepeltetésén túl az idő korlátait is feszegeti. Minden esemény csak egy másik esemény viszonyában létezhet, valósulhat meg, történelmi jelentőségű eseményekhez igazodik az elbeszélés cselekményének ideje is.

Jónás Tamás Vérrokonság című verse a bűn természetét, vérrokonságunk mintáit, a testi és lelki szenvedést, illetve az önmagunkkal való szembenézés elkerülhetetlenségét jeleníti meg. A törvény, a bűn és a traumatikus tapasztalatok ciklikus visszatérése és bénító hatása a hétköznapjainkra arra kényszeríti az embert, hogy megvizsgálja önmagát mind egyéni szinten, mind társas kapcsolatai tükrében. A költő Sláger című verse az ősz és nyár toposzokat szerepelteti. Az előző verssel ellentétben a központozás elmarad, az olvasó sodródik a vers végén megfogalmazott végítélet felé. A műben megjelenő „légyott” szó Jónás Tamás harmadik versének a címe is egyben, mely egy éjjeli várakozásról szól.

Gurubi Ágnes a Hogyan (ne) írjunk a gyászról című tárcáját egy elköltöző gyerektől búcsúzó édesanya szemszögéből kezdi. Az elengedés és a gyász asszociációi során az anya (aki egyben író is) végigveszi, hány tervezett témát nem írt meg. Ezek a témák olyanok a narrátor számára, mint a meg nem élt pillanatok és elvesztegetett lehetőségek leltára. A paradoxont az adja, hogy mivel ír ezekről a témákról, már elvesztik nem-megírt státuszukat, így a gyász értelmetlenné válik. Gurubi írásából a sírás-típusokat is megismerheti az olvasó, illetve azt is, hogy mit nem illik egy szerzőnek mondani az írásairól.

Petőcz András Az öreg, a másodikon című novellája egy társasházban játszódik és egy idős úr leépülését járja körül, aki képtelen magáról gondoskodni – a lakóközösséget csak a szag elhárítása és a rosszindulatú pletykák foglalkoztatják, érdemi segítséget nem nyújtanak neki. Az „öreg” családja is tehetetlen, külföldön élnek és ők sem tudják vállalni az ápolást és azzal járó kellemetlenségeket.

Litauszki Gábor Mese a fiúról című írása a zsidó és cigány csoportok Pannónia területén való együttélésének kezdeteit jeleníti meg: „Ez a kis történet ezekből az időkből ered, amikor még sem a zsidóknak, sem a cigányoknak nem volt nevük, csak ami rájuk tapadt az ömlő, hömpölygő, háborgó idők folyamán.” Az orsófaragó cigányok egy gyermeket találnak útjuk során, akit maguk közé fogadnak és felnevelnek – ő később egy Cukri nevű lánnyal kerül szerelmi kapcsolatba, illetve közös gyerekük is születik.

Tolvaj Zoltán Irapuato című novellájának címe az 1986-os irapuatói magyar-szovjet labdarúgó mérkőzésre utal, melyen a magyar csapat csúnya vereséget szenvedett. Ez a legemlegetettebb meccs az 1953-as londoni 6:3 mellett a magyar futball-történetben.

A novellában Purczeld Ferenc, alias Puskás Öcsi is felbukkan egy telefonhívás erejéig, aki „már a saját nevét is alig bírta kinyögni” betegsége idején.

Az idő és térkezelésében laza szerkezetű novellát keretezi narrátor egyik barátjának, Borneóinak a beszámolója a Pápua Új-Guineában tett látogatásáról.

Korpa Tamás Tranzakciók IX. című műve mozaikokból áll össze, mikrotörténeteket jelenít meg pár sorban. Természeti (néhol groteszk) képek, érzékiség és testi metaforák szövik át a vers szövegét. A címben jelölt „tranzakciók” a természet és egyén, az egyén és a vágyott másik fél, illetve a gesztusok, érintések között valósul meg.

Csengery Júlia Felednémhattyú című verse Esterházy Péter Csokonai Liliként írt Tizenhét hattyúk című művére utal. A cím mellett a mottója is idéz a könyvből: „Nosza Kéri Marci ódalán megösmerék mindent.” A testiség, a beemelt műhöz hasonlóan, itt is hangsúlyos szerepet kap, legyen az szexuális és/vagy erőszakos töltetű.

Az eheti ÉS-lapszám, melynek lapjain az idén elhunyt Rónai Éva textilművész alkotásai is láthatóak, kapható az Írók Boltjában és az újságárusoknál.