A darab ősbemutatójára 2022 márciusában került sor a Győri Nemzeti Színházban, most megérkezett a Magyar Színházba, ahol az idős Fedák szerepét akárcsak Győrben, Kubik Anna alakítja. Az előadás flashback technikára épül, a már hetvenes éveiben járó színésznő és hű komornája, Kerék Margit (Soltész Bözse) a nagy visszatérésre készül. Éppen Csiky Gergely Nagymama című darabja főszerepének szövegét tanulják közösen a kitelepítésben, közben újra és újra elkalandoznak Zsazsa életének egy-egy jelentős állomása körül. Nem lineáris a történetmesélés, mégis jól követhetőek az események, az első részben a diadalmas színházi múltat, a másodikban Fedák népbírósági tárgyalását láthatjuk. A színpadot uraló forgó – díszlet- és jelmeztervező Vereckei Rita – lehetővé teszi az időbeli ugrásokat, az előadásban a kézi hajtvánnyal forgatott hatalmas díszlet eredeti ötlet, mert így a hátsó fallal, – egy pompázatosan színes, sokemeletes színházi nézőtér – jól hangsúlyozza a főszereplő életének teatralitását is. Korhűek és találók a jelmezek is. A műfaj zenés tragikomédia, felhangzanak a 20. század eső harmadának népszerű dalai – például a Hajmási Péter, Hajmási Pál, Én vagyok a Fedák Sári szobalánya, Legyen a Horváth-kertben Budán, Stux, maga vérbeli párizsi lett –, így oldva az előadás feszültségét, hogy A Fedák Sári-ügy, avagy minden jegy elkelt című darab témája a színésznő többszörös meghurcoltatásának bemutatása. 

Fedák Beregszászról származott, és már 16 évesen sem ismerte a lehetetlent. Zsazsuka a családi házat is felforgatta, hogy színinövendék lehessen Rákosi Szidinél, holott nem volt kitűnő énekhangja, és még különösen szép sem volt. A sors őt igazolta, a legnagyobb primadonnák egyike lett, akiért a kor legendás, jó partinak tartott férfiúi megőrültek, és aki Berlintől Párizson, Londonon át az Egyesült Államokig fellépett. Fedák Sári mára – egy olyan illékony művészi területen, mint a színházi színésznőé – a könyvek lapjain, a Színházi Élet megsárgult oldalain létezik. Nem válhatott Karádyvá, mert jóformán nincs filmemlék utána, és Tolnayvá sem, mert 1945 után színpadi jelenléte sem volt. Az hogy mégsem távoli mítosz csupán az alakja azt önéletírásainak – Útközben I-II., Te csak most aludjál Liliom…. –, celeb-hajlamának és Molnár Ferenccel való viharos szerelmi viszonyának köszönheti. Annak az írónak, akinek nem kisebb feladata volt a színésznő életében – ahogy azt állítólag maga megfogalmazta –, mint a „zsidó gyerek” szerepe, aki „jól az életébe tapos”. A színésznő lehet mindig rosszkor volt rossz helyen, hisz a hatalom képviselői rendre „megtalálták”, mert talán engedte is, hogy a fényében sütkérezzenek. A Tanácsköztársaság alatt a kommunisták uszályába sodródott, a második világháborúban vállalt fellépései miatt a Népbíróság – vélhetően hamis vádak alapján koncepciós perben – elítélte, majd kitelepítették Nyáregyházára, leparancsolva őt a színpadról. Már csupán az a tény, hogy a 20. század első felében vált világhíres magyar színésznővé, magában hordozza a drámát. 

Olt Tamás darabja nem nyújt ennél, a közismert információknál többet Fedákról, de jól szemezget élete eseményei és szereplői között, mindezt elsőosztályú szereposztással. A népes színészgárda tagjai pontos és míves játékkal jelenítik meg karaktereiket, súlyt adva a felidézett mini-jeleneteknek.

A kiváló epizódalakítások megakadályozzák a demagógiát, az üres pátoszt. Remek választás Fedák szerepére Kiss Anna Gizella és Kubik Anna párosa, és az az előadástechnika, hogy gyakran állnak úgy ketten a színpadon, hogy egyikük jelenetét a másik néma »árnyéka« kíséri.

Kiss Anna Gizella autentikusan idézi fel a színésznő ifjúkori alakját. Minden a színpadon, ami Fedák lehetett, bálványdöntő, temperamentumos, szemtelen, akaratos, törtető, mégis óvatos a színház világában. Szépek a színpadi csendjei, aurája van a szerepben. Tökéletesen hozza azt a fiatal színésznőt, akit Ady látott, aki „szebb és különb, mint a többi”. Molnár Ferenccel (Haumann Máté) való megismerkedési jelenete az előadás egyik legjobbja, bájosan frivol, és nincs benne semmi hamisság. Fedák életében kulcsfigurát játszó író alakját Haumann eleganciával, humorral, uras kisugárzással hozza, megmutatva a fennmaradt írásokból kiolvasható erőszakos jellemét, a benne élő dölyföt, de a sérültségét is. 

Soltész Bözse Kerék Margit alakjából – komorna, barát, védelmező – vitális játékával mindent eljátszik, ami feltételezhető kettejük bizalmi kapcsolatáról: a tisztaságot, a humort, az elkötelezettséget és a szemérmesen titkolt szeretetet. A sok kiváló alakítás közül is kiemelkedik az övé, tökéletes a pillanata, amikor az otthonukba férkőző ávós ütésétől a testével védi asszonyát, tekintetével sugározva, hogy "bármi" áron megvédi. Az áruló barátnő, Kürthy Sári alakjában komikummal árnyalt alakítást látunk Vlahovics Edittől. Varga Szilvia Honthy Hanna, Nagy Petra Téglássy Emmy karakterében jól ábrázolják az emberi, főleg színésznői féltékenység gyilkos erejét, árnyaltan igazolva azt a Fedáknak tulajdonított bonmot-t: „Ha lehanyatlik a kultúra, megnő a törpék árnyéka.”

Viczián Ottó a népbírósági tárgyaláson a fiatal Básti Lajost játssza, kiállva az őt a munkaszolgálattól megmentő Fedák mellett. Olyan zaklatott, mégis méltóságteljes Básti-alakja, hogy sokat megértünk utóbb az általunk ismert idős Bástiból. A színész színészt játszik, aki épp színésztársat ment, ahogy az őt mentette egykor.

Viczián átrajzolja saját fizikumát, megidézve a pár évvel később már a színpadról mennydörgő Bástit. Csikós Máté sunyi, a kitelepítéskor Zsazsa házába befurakodó Ávósa, Csankó Zoltán és Rancsó Dezső karakterisztikus, A tanú című filmet idéző ügyész-bíró párosa, Fillár István meghunyászkodó színidirektora, majd ugyan rettegő, de hivatása büszkesége okán védence mellett mégis kiálló védőügyvédje, és Keresztény Tamás félreállított, még így is gerinces újságíró figurája mind-mind pontos kabinetalakítás.

A darabot a Magyar Színház – úgy sejtem – a teátrumhoz visszatérő Kubik Anna kedvéért vitte színre. Annak a színésznőnek, aki eljátszotta már a világirodalom és a magyar drámairodalom legszebb nőalakjainak zömét, és már fiatalon – Árvai Réka Az énekes madárban – is megvolt a képessége, hogy szerepét ne csak annak külsőségeiben játssza el, hanem belső tartalommal töltse meg, ne csak szépek vagy drámaiak legyenek alakjai, de hús-vér, összetett emberi figurák is egyben. Most is remekül vegyíti játéka Fedák szenvedélyét és tudatosságát. Lehet, ebben segítette, hogy maga is „visszavonult” a budapesti színpadi jelenléttől, érződik színpadi kisugárzásán, játékában, hogy Fedák alakjával való színpadi azonosulás talán nem volt nehéz számára, ahogy elődje úgy maga sem sztereotip színésznő, inkább olyan komplexitással bíró művész, akinek a színház nem munka, inkább feladat, küldetés. Érzékenységgel, színészi, egyben emberi empátiával, de mindenekelőtt drámai játékkal eleveníti meg Zsazsa alakját, mintegy értékmentve. Egy 21. századi nagy színésznő alakít, egy 20. századi nagy színésznőt. A nézői jutalom az előadásban az, ahogyan Kubik megcsillogtatja versmondó tehetségét Ady Endre Távolról a Mostba szavalatával. Kiválóak a jelmezei is: a sötéttónusú zöld, lila és mályva színek jellemzik – néha ezekhez felkapva egy eleven színű boát –, hogy ezzel visszatérjen pár pillanatra Zsazsa frivol bája.

Biztos kézzel felskiccelt, okosan színpadra állított előadás – a színészek figuráiktól némileg eltartott játékmódja révén, azok történelmi groteszkségének hangsúlyozására –, amely egy pillanatra sem ül le, egészestés lendülete van.