A műfaj újdonsága és különlegessége okán nem árt távolabbról kezdeni a vizsgálódást. Tulajdonképpen mi is az a csendeskönyv? Fizikai formájában egy könyv formátumú kiadvány, ami kizárólag képek segítségével mesél. A képekkel való történetközlés gyökerei a barlangrajzokig nyúlnak vissza. A mai értelemben vett “csendeskönyv-projektet” 2012-ben indították útjára Olaszországban, Lampedusa szigetén, amely a délről érkező bevándorlók egyik fő célpontja. A szavak nélküli könyveket kétféle szándék hívta életre. Az első, hogy a különböző nyelvet beszélők is kapcsolódni tudjanak a könyv médiumán keresztül. (Ebből az is következik, hogy a csendeskönyvek képesek kilépni a nemzetközi piacra, ami gazdasági szempontból nem elhanyagolható.) Ha így tekintjük, a csendeskönyv egy történetet mesélő illusztráció-folyam. Létrejöttének második célja az, hogy olyan érzékeny témákat dolgozzon fel, amiket nehéz szavakkal kifejezni. Hogyha ezt az aspektust domborítjuk ki, akkor közelebbi rokonságban áll a képzőművészettel, mint az irodalommal. 

A csendeskönyv (silent book) egy önkényesen választott kifejezés, amely nem reflektál a műfaj komplexitására. Bár első látásra egyszerűnek tűnik, mint egy instagram feed, ez csak a felszín. A csendeskönyv analógiájára hívhatnánk Saint Saens: Az állatok farsangját 'vak könyvnek" (blind book). De ha másik oldalról közelítünk a műfajhoz, lehetne 'mozdulatlan film" (motionless movie) is. 

Gyakorló szülőként kifejlesztettem azt a készséget, hogy silány minőségű gyerekirodalom olvasása közben párhuzamosan tudok teljesen máson gondolkozni, értékes szabad félórákat nyerve ezzel magam számára. Viszont ha az apró kezek egy olyan könyvet vesznek le a polcról, ami egy felnőtt figyelmét is megragadja, akkor muszáj „bekapcsolódni”. A böngészők interpretálása még ennél is több szülői közreműködést igényel. A következő szint a csendeskönyv. Olyan hívogató a neve (a csend!), de ez átverés. Csend és önálló lapozgatás nem lesz. Ülhet a szülő a csemetéje mellett, és minden képkockáért meg kell dolgoznia. 

Persze ugyanezt megírhatom a másik oldalról is. A kanapéra kuckózhatunk, és közösen elmerülhetünk a művészet tavában. Ha jól figyelünk, alaposabban megismerhetjük a gyermekünk gondolkodását, érzelmi világát, fejleszthetjük vizuális kultúráját, nyelvi képességeit, és korának megfelelően még ezer más nyereségünk származhat a csendeskönyv közös feldolgozásából. 

Ha fellapozunk egy mesekönyvet, a fekete pálcikákra pillantva ezt mondjuk ki: „Pénteken János óvoda után bevásárolni indult az anyukájával.” Képzeletünkben ekkor felrémlik egy szőke, madárcsontú kisfiú (pont mint Jánoska a szomszéd nagycsoportból), akit kézen fog az anyukája (barna haja kontyba fogva), és elmennek az ABC-be (Tibi bácsihoz, ahová mi is szoktunk járni). Hétágra süt a nap, közelít a nyári szünet, a falusi utca kihalt.

Ám ha egy csendeskönyvben megpillantjuk a nyitó képkockát, ahol egy zömök, szőke kisfiú fogja a kezét egy szőke, rövid hajú néninek, és egy épület felé sétálnak kézen fogva, akkor nekünk pont azt kell kitalálnunk, amit egy hagyományos meseszövegben információként készen kaptunk, hiába lenne az elbeszélő szándéka ugyanaz: „Pénteken János óvoda után bevásárolni indult az anyukájával.” Kik ezek? Mit csinálnak? Hová mennek? Milyen nap van? Látjuk az őszi leveleket, a horizont felé közeledő napot, a távolban egy kutyát sétáltató nénit, az égen gyülekező felhőket (csakhamar esni fog?), vagyis sok olyan dolgot is, ami a korábbi szövegből nem derült ki. Vagy most még nem. Vagy egyáltalán nem is fog.

Ez a leegyszerűsítő példa azt szemlélteti, hogy a képkönyvek értelmezése során olyan mozaikdarabokat találunk elénk tárva, amiket szövegolvasáskor nekünk, befogadóknak kell megkonstruálni. A jó öreg elbeszélés trükkjeinek ismeretével itt nem megyünk sokra. Ki kell tanulnunk egy teljesen más bűvészdoboz mutatványait.

Az Így megy ez Máray Mariann harmadik önálló csendeskönyve. Az első, az Elérhetetlen megkapta idén a HUBBY Év Gyerekkönyve Díjat illusztráció kategóriában. Kérdéses, hogy egy csendeskönyv „csupán” illusztráció lenne? Ha nem, akkor milyen kategóriába tegyük? Vagy hogyan soroljuk be korosztály szerint? 

Az Így megy ez a szerző korábban megjelent csendeskönyveihez hasonlóan négyzetes formátumú, és meglehetősen nagy méretű (24,5 x 24,5 cm, kicsit szélesebb, mint egy A4-es lap). Az Elérhetetlen és az Az a sok magányos ember esetében a méretválasztást elhibázottnak tartom. A lapokon többnyire „lötyögnek” a figurák. A kisebb formátum a jobb kezelhetőség miatt több nyereséget jelentene, még akkor is, hogyha ezzel elveszítenénk a szépen texturált, kiterjedt felületeket. Az Így megy ez esetében más a helyzet. Részletgazdag, böngészőszerű, ezért indokolt a méret. 

Hasonlóan az előző két csendeskönyvhöz, a színpompás alakok fekete háttérből emelkednek ki. A lapokon vagy két oldalas, fekvő képet találunk, vagy oldalanként egy-egy jelenetet A rajzok mindkét verzióban kitöltik a rendelkezésre álló teljes területet. Ez az elrendezés jellemző a szerző összes eddigi csendeskönyvére. Máray Mariann visszafogottan használja a rendelkezésre álló, filmekből, képregényekből ismert montázstechnikai eszköztárat. Ennek megfelelően a történet lassú, egyenes vonalú, egyenletes mozgást végez. A könyv bal oldalán egy anya épp életet adni készül, a jobb oldalon egy beteg a túlvilágra távozik. A két lap közötti fűzésben pedig ott lapul az elrejtett idő.

Bár mindhárom mű egy-egy elvont fogalom köré épül (a többségtől való különbözés, a magány, az élet körforgása), mégis nagy a variáció a szimbólumhasználat gazdagságában és a történetek összetettségében. Az Az a sok magányos ember a legkönnyebben „olvasható”, a történet egzakt és jól követhető, ezért már egészen kicsik számára is megfelelő lehet (2 éves kortól). Az Elérhetetlen értelmezéséhez fontos, hogy a szülő megfelelően felkészült legyen a témában, különben csak egy furcsa rajzkönyvként marad meg az egész. Az Így megy ez szintetizálja a korábbi könyvek erényeit. A „történetközpontúság vs. érzelmi állapotok megragadása” skálán a potmétert középre húzza. A részletgazdag rajzanyag sokrétű szimbólumrendszert rejt, a témához való közelítés egyszerre érzékeny és brutálisan őszinte. 

Az óvodás gyermek mindenképpen fel fogja tenni ezt a két kérdést: hol voltam, mielőtt megszülettem, és hová távozom halálom után? Mind igyekszünk megnyugtatni a gyermekünket, megfoghatóvá tenni a megfoghatatlant, és reményt táplálni a szívükbe. Máray Mariann a természetet hívja segítségül, hogy olyan választ tudjon adni, amely világnézettől és hitrendszertől függetlenül mindenki számára elfogadható, és ráadásul színigaz. Egerek, kukacok, gombák, vakondok népesítik be a mese terét. Ezzel kellően eltávolítja a témát, hogy könnyebb legyen a párbeszéd. A képsorok kiváló érzékkel ragadják meg az élet és a halál banalitását. Egy egér haldoklik, míg mellette mások lekvárt főznek. Ezt erősíti a vonneguti univerzumot megnyitó cím is. „Így megy ez”, mondja Az ötös számú vágóhíd narrátora, amikor egy szereplő kiírja magát az életből. Ahogy Vonnegutnál, Máraynál sem közönyös vállrándítás vagy cinikus kiszólás ez, hanem az egyetlen pont, ahol a csendeskönyv kapcsolódik a transzcendenshez. Ahogy az amerikai regényíró művében a tralfamadori lakosok hiszik, hogy az idő nem lineáris, hanem múlt, jelen és jövő egyszerre létezik, ennek értelmében sosem halunk meg, úgy élik az örök jelenben Máray Mariann kis rágcsálói az ösztönéletüket. 

Kitüntetett pillanatok a szülés, születés és a halál, amelyek egymás melletti oldalpáron, párhuzamosan jelennek meg. Az anyaegér felett kukacbába őrködik, az apaegér kiszorul a jelenetből, az éjszaka sötét. A haldokló körül ezernyi féreg, meztelencsiga sürög-forog, színes gyümölcsök és színes növénytörmelékek világítják be az oldalt. Milyen körülmények között töltjük ezeket a pillanatokat? Miért a jelentős különbségtétel? Mit mond el rólunk ez az ábrázolás? Számomra ez az egyik legérdekesebb, egyben legnyugtalanítóbb kérdése a könyvnek.

Az Így megy ez rendkívüli támogatást nyújt abban, hogy egy gyermeknek válaszolni tudjunk az élet legnehezebb kérdéseire, méghozzá mindig az életkorának megfelelő szinten. Segít, hogy a válasszal önazonosak tudjunk maradni, és mankót ad a téma további feldolgozásához. Ez az a könyv, amelyik örökbérletet vált a könyvespolca, hiszen még egy felnőtt könyvtárának is megbecsült darabja lehet. Egyedülálló lehetőség arra, hogy újra és újra megvizsgáljuk, hogy is megy ez.

Az Elérhetetlen című kötet bemutatójáról itt írtunk.

Máray Mariann: Így megy ez, Csimota Könyvkiadó, 2025