Demény Péter Szikszai Rémusszal készített interjút, a rendezővé válásról, valamint arról, hogy rendezőként milyen színészi tudást lehet hasznosítani. Szikszai kiemelte, hogy a színház közösségében mindenki fontos és

„mindenkinek, aki a színpadon van, egyszerre van igaza”.

Molnár Erzsébet eheti tárcája a hajléktalanok halálra fagyása ellen kínál nem teljesen hétköznapi megoldásokat. Többek között az álmodozást javasolja, azonban „az álmodással van egy kis gond, mivel a megmentendő hajléktalan nem csukhatja le a szemét”.

A tíz éve elhunyt Szilágyi János Györgyről Komoróczy Géza emlékezik meg. Kitér Szilágyi életének olyan fontos mozzanataira, mint a hadifogság, az Olaszország iránti szeretete és a tudományos kutatásokkal egybekötött utazásai.

Petőcz András az annyira távol, aki című verse az önmagunktól való eltávolodást tematizálja, a megint az apámról, aki című vers középpontjában az egyik szülő elvesztésének fájdalma áll.

Balássy Fanni tárcájában egy keresztény lányt és női felmenőit ért vallásos előítéleteket mutat be. Kiss Péter Attila Hét év Pekingben című novellájának főhőse számára nem idegen a fegyverek és harcok jelenléte. Özvegy anyja, bátyja és az ellenséges oldalon álló szeretője között lavírozva próbál túlélni, de a „lövésre tartott karabélyok” elkerülhetetlennek bizonyulnak.

Gajdó Ágnes 19:41 című tárcájának konfliktusát a nosztalgia és a múlt jelentősége adja

(„A múlt kenyérgalacsin. Megrágni kell és kiköpni”).

Egy hóbortos nagymama, és az őt megérteni próbáló unokája a főszereplői Holdas Bálint Houdini mennyasszonya című tárcájának. Miközben az elbeszélő és „Mamó” közti kapcsolat a hangsúlyos, egy elhidegült anya-lánya viszony is megjelenik.

Tóth Vivien Éhesek a hangyák című tárcájában egy olyan nő életébe enged betekintést, aki a traumáival való szembenézést obszesszív ételfogyasztásra cserélte. Nem tud menekülni a mérgező kapcsolatoktól, annak ellenére sem, hogy pszichológushoz jár.

Ozsváth Zsuzsa verseit a reményvesztettség érzése köti össze. A Tangó című versben az „elvek elbuktak” kijelentést további tragikus képek követik. Az Eső utolsó sora szemben áll a verssel, a szavak záporát „hallgatás” zárja. Az Előre, hátra című vers a múlt és a személyes kötődések hátrahagyását javasolja

(„Hagyd hátra arcod / Felejtsd el neved”).

Lapis József Zilahi Anna Gyengédség című verseskötetét értékeli. Dicséri a rövid cím választását, majd kiemeli, hogy a kötet a „gyengédség jelentéskörében gondolja el világunkat”. Említi a szerző „egyszerre magabiztos és óvatos” módszerét, valamint a „másik” szerepét a versekben. Véleménye szerint elkerülhetetlen, hogy a kötetből morális tanulságokat vonjunk le.

Az Ex librisben Hegedüs Anna ajánlja négy szerző első verseskötetét. Ferenc Orsolya Félálom című kötetében

vékony a határ valóság és képzelgés, álom és ébrenlét között.

Görcz Andrea grafikái tovább erősítik a kötet „narratív erejét”.  Körösztös Gergő lágy szilánk című kötete két ciklusban vizsgálja az ember és természet, valamint az egyén és közösség kapcsolatát. A kötet egyik erősségét a gyakori töredékesség, és az olvasóra bízott sokszor meseszerű képek adják. Csordás Kata A tékozlás öröme című kötetében szabadverseket olvashatunk, öt ciklusban. Jelentős a lírai én és a természet viszonya, és a tér szimbolikája.

Az „elhallgatott lényeg” a versek egyik alappillére.

Az apaság és a férfiasság fogalma Véssey Miklós Lerakódik című kötetének központi témája. A kötet sztereotípiákat kritizál, és hangsúlyt helyez az egészséges férfiképre.

Pollman Ferenc kritikát közöl Hatos Pál Hideg polgárháború – Csonka-Magyarország születése 1919-1922 című kötetéről. Véleménye szerint a szerző „hitelesen és olvasóbarát módon” ír az elsővilágháborút követő magyarországi eseményekről. Pollman kiemeli, hogy a kötet szerzője szerint az ország akkor kialakult állapota mindmáig tart.

Nagy Hajnal Csilla Polipfarm című versregényéről Horváth Máté írt kritikát. Ismerteti a karakterek kiinduló helyzetét (emlékeik törlődhetnek vagy cserélődhetnek egy „gépnek” köszönhetően), majd szemszögeiket. Kitér a szövegkorpuszra, amely hiányos és nehezen követhető, azonban ez szerzői részről tudatos, és a cselekmény tükrében a mű előnyére válik. Horváth a kötet összetett műfaji besorolhatóságát is említi.

Gyuris Kata Édouard Louis Monique szökése című kötetét elemzi. Bemutatja a cím eredetét és a mű cselekményét. Kiemeli a szabadság szerepét, összehasonlítja Virginia Woolf és Louis szabadságértelmezését. Az önéletrajzi elemekre épülő írás fő témái közé tartozik az erőszak, a családi kapcsolatok és az osztálybeli különbségek.