Január 27.

A 30-as években Brnó az építészeti modernizmus központja; funkcionalista stílusú középületeket, magánházakat, villákat terveztek a Bauhaus mesterei – aztán ’38-tól a német uralom tiltólistára tette az egészet mint a dekadens liberalizmus primitivizmusba hanyatló álművészetét. De addig.

A belvárosban az Alfa pasáž (Alfa Passage), tervező: Bohuslav Fuchs. Fent lakások, lent átrium galériákkal; üzletek, kávézók, szolgáltatók, mozi. A tető üveg, jön a fény. Egyszerű formák, társadalmi használhatóság.

Ezeket a kecskéket a Tyršův park miniállatkertjében találtam.

Mese a jó állatkertről

Felelőtlenség hagyni, hogy az emberek szanaszét kószáljanak, míg az állatok rácsok között sínylődnek. Eredetileg a város egy jó állatkertet, azaz jóállatkertet szeretett volna, gondolom, ahol az emberek vannak kerítések közé zárva, az állatok pedig nagy területen, széltében-hosszában futkosnak; ezzel együtt az emberek is akkor mehetnek haza, amikor akarnak, mert velük sem szabad kegyetlenül bánni.

Aztán a brnóiak rájöttek, hogy néha még így is baj lesz a dologból: az állatokban sem lehet teljesen megbízni. Pierre Boulle regényében a majmok az egész bolygón átveszik az uralmat, Swift regényében, a Gulliver utazásaiban a nyihahák, az okos és civilizált lovak, állati sorban tartják a valóban állatias embereket, és ezekkel az esetekkel még nincs is gond, de George Orwell Állatfarmjában az állatok fellázadnak a gazda ellen, mert az kutyául bánik velük, de miután elkergetik az alkoholista gazembert, a forradalmuk sötét diktatúrába fordul, ahol a disznók lesznek a diktátorok. Az ilyen, erősen központosított államberendezés még az állatokból is a legrosszabbat hozza ki, ezért Brnó városa, hogy elkerülje a katasztrófát, létrehozta ezt az állatkertecskét. A teljes szabadság semmi jóra nem vezet, jobb megelőzni a bajt.

Így is csak idő kérdése, hogy meddig tart ki a gyenge lábakon álló emberi uralom. Kipling regényében a főhős, Maugli, így jelenti be természet- és erdőrekultivációs programját – zárjuk ezt a napot A dzsungel könyvéből vett részlettel (ford: Horváth Viktor):

Rátok szabadítok fürge liánt s futót,
az utcáitokat fojtsa meg a bozót.
omoljanak be a tetők;
egye meg az enyészet,
és a keserű karela
fedje be az egészet.

A kaputokban majd az én népem fúj indulót,
s a csűrjeitek ajtaján denevérfalka lóg.
Kígyó legyen a csőszötök
hűlt tűzhelyeteken,
ha a keserű karela
házatokban terem.

Meghalljátok a népemet, türelmesek, kivárják,
és éjjel, holdkelte előtt, benyújtom majd a számlát.
Farkas legyen csordásotok,
ledőlt falon vonyít,
és a keserű karela
nyújtja rá ágait.

Lekaszálom a földetek, s keresgélhetitek
majd az aratóim mögött a veszett kenyeret.
Szarvas legyen az ökrötök,
s hajtson a kertetek helyén
a keserű karela tök,
a karela levél.

Ellenetek kioldok iszalagot s husángot;
rátok küldöm a dzsungelt, hogy mind borítsa rátok;
a fák már a nyakatokon,
s majd nem lesztek merészek,
ha a keserű karela
borítja az egészet.

Január 28.

Minden szürke, az égen vastag felhők, olvasom tovább Chaucertől a Canterbury meséket. A birtokos meséje: a férj évekre elutazik lovagi kalandokat és hírnevet szerezni, hű felesége otthon várja. Várja, várja, közben halálosan beleszeret egy délceg ifjú, a nő persze visszautasítja, ám az ifjú öngyilkosságról beszél, erre az asszony mosolyogva vigasztalja: „ha Bretagne tengerpartjáról eltünteted az összes sziklát, akkor lefekszem veled”. Az ifjú elkeseredik a megoldhatatlan feladat miatt, de azért biztos, ami biztos, a nő esküjét veszi; az esküt be kell tartani. Közben hazaérkezik a férj, a házaspár boldogan él. A szerelmes ifjú elmegy egy varázslóhoz, aki ezer aranyért vállalja a munkát: asztrológiai manőverekkel és kifinomult matematikával egy időre megemeli a part menti vízszintet, a sziklák eltűnnek; az ifjú rohan a nőhöz a hírrel, ő erre nem számított, zokog, zokog, aztán elmond mindent a férjének, aki ezt mondja: „az eskü szent, ne merészeld megszegni, azt majd én elintézem magammal, hogy hogyan viselem el ezt az egészet”. A nő erre megy az ifjúhoz, hogy együtt betartsák az esküjét, sír, sír, az ifjú meghatódik, felmenti a nőt az esküje alól, megy a varázslóhoz, hogy kifizesse, ő is sír, mert rámegy mindene és még az öröksége is, a varázsló megtudja, hogy az ifjú milyen nagylelkű volt a nővel, ettől ő is meghatódik, és elengedi a fizetséget. Minden elintéztek egymás között a férfiak – hiába, hiába, még ez is a középkor.

Újra útba esik a várdomb oldalába épített pravoszláv templom: szintén 1930, és szintén funkcionalista avantgárd, a szovjet forradalom után idemenekült oroszok Szent Vencelt választották névadónak – Vencel az egyházszakadás előtt uralkodott, így jelképként a nyugati katolicizmus és a keleti ortodoxia közötti híd.

Mese a Szent Vencel templomról

– Ne haragudj, hogy megölettelek, tesó – mondta Boleszláv Vencelnek egy felhő szélén ülve –, amúgy jó király voltál.

– Semmi gond, tesó, előfordul az ilyesmi, te sem lettél utánam rosszabb király. Az anyám is megölette Ludmilla nagyanyámat.

– Ő sem tehetett mást. Különben őt ölette volna meg Ludmilla.

– Lehet. Így ment ez akkoriban. A lényeg, hogy utána stabilizáltad az államot, és terjesztetted a hitet. Tényleg, végül elhagytad a pogány isteneidet, Boleszláv?

– Már nem emlékszem. Azt hiszem, keresztény lettem, de azért annyira nem, mint te. Nézd meg, ezt az új templomot is rólad nevezik el a brnói oroszok. Micsoda merész architektúra.

– Bauhaus.

Január 29.

A fellegvár: Špilberk. A név nyilvánvalóan német eredetű: játékhegy, azaz a hegy, ahol játék folyik (ahhoz képest, hogy ez a Monarchia legzordabb börtöne volt). Nos, a középkori udvari kultúrában a játék a lovagi tornákat jelentette – valószínűleg ez áll a név mögött.

A masszív falakkal körülvett, szintén masszív épületekben ma a város és a vár történeti múzeuma van, sok traktuson, nagy alapterületen, három szinten a középkori leletektől a harmincéves háborún, barokk emlékeken, a vár börtönkorszakán, majd laktanyakorszakán át, a 20. századi avantgárd építészeten és funkcionalista tárgykultúrán át a kortárs művészetig. Zárás előtt rájöttem, hogy azért tántorgok, mert reggel óta nem ettem – minél nagyobb egy múzeum, az ilyesmi annál fenyegetőbb a lelkes idegenre.

Az egyik folyosón magyar és cseh nyelvű márványtábla Kazinczy Ferenc emlékére. Az író és irodalomszervező hét évet töltött különféle várbörtönökben – ebből egyet itt;

miután a magyar jakobinusok összeesküvésében érintettnek nyilvánították. (Kazinczy hűséges volt az uralkodóhoz – buzgó hivatalnokok tartóztatták le: inkább vesszen száz ártatlan, mint hogy megmeneküljön egy lázadó.)

Hazafelé még útba esik a Palác Jalta (Jalta Palota); a felirat ellenére nem itt zajlott a világháború utáni új világrendet eldöntő jaltai konferencia. Jalta szimbólum lett a szocialista rezsim számára, és miután az irodaházat államosították, feltették a feliratot. A név beépült a városi topográfiába, nem volt olyan provokatív, mint a Sztálin és Lenin utcanevek, ezért a váltás után meghagyták. Történeti réteg.

Január 30.

Reggel interjú a Cseh Közszolgálati Rádió Brnói Stúdiója munkatársával; szó van irodalomról, az olvasás és írás esélyeiről az informatikai univerzumban, és sajnos az irodalom és közélet viszonyát sem lehet megkerülni – ő kissé elszomorodik, én szégyenkezem.

Aztán megmutatta a Cseh Rádió Brnói Stúdiója épületet: és az csodálatos volt.

1920-as évek, tervező Ernst Wiesner, funkcionalista modernizmus, eredetileg banknak épült a Szűz Mária Mennybemenetele templom mellé, a Beethovenova utcában, 1949-től rádió. Az alagsori múzeumot a hajdani páncélteremben rendezték be: az ajtó acélból, vastagsága közel fél méter. A Bauhaus formatervezést gondosan megőrizték: a lépcsőkorlátok, radiátorok, de még a kilincsek, fogantyúk is eredetiek. A felső szint teteje itt is üveg.

Visszamegyek a Špilberkbe, mert a vár alatti kazamatarendszer külön múzeum. A dokumentumok szerint a foglyokat az emeleteken őrizték – csak II. József rendelte el, hogy a legelvetemültebb köztörvényeseket itt kell tartani, ráadásul megláncolva. Bár Kazinczy azt írja (Fogságom naplója), hogy elborzadt, amikor az érkezése után a fogadószintről lefelé vitték a grádicsokon, azután még egy szinttel lejjebb vitték, egy penészes és szellőzés nélküli cellába. A képről átjön a hangulat.

Mese a jó király börtönéről

Szerencsére a következő Habsburg, I. Wohltäter Gönner Benefaktor felvilágosult börtönreformot vezetett be. Nagyszabású programjának védjegye ez volt: Minden börtönbe szentélyt és minden templomba börtönt.

I. Habsburg Wohltäter Gönner Benefaktor rájött, hogy ha a fegyencek csak egymással vannak összezárva, és kizárólag bűnöző ismerőseik vannak, soha nem fognak megjavulni, sőt még az is elromlik, aki véletlenül ártatlanul ül. Másrészt a szerzetesek amúgy is az emberiség megmentésének szentelik életüket, és ezért önmaguk feláldozásától sem riadnak vissza. És amúgy is bezárva élnek. Önként.

A jó uralkodó tehát elrendelte a II. József által feloszlatott szerzetesrendek rehabilitációját, továbbá a börtönök és a kolostorok gyors áttervezését majd összevonását: négyszemélyes cellákat alakítottak ki, cellánként egy szerzetes, két apáca és egy köztörvényes bűnöző számára. A művelt szerzetesekkel és apácákkal összezárva a gonosztevők szociális érzékenységre és érzelmi intelligenciára tettek szert, képezhették magukat a tudományokban és a művészetekben; ugyanakkor a koedukált elrendezés miatt megszűnt a börtönökre máskülönben olyannyira jellemző nemi erőszak és kényszerű homoszexualitás.

A két intézménytípus összevonása magával hozta a személyzeti képzés integrációját is.

A foglyokat addig a katonaság őrizte, tehát ettől kezdve az egyházi vezetők, szerzetesek és apácák tiszti rendfokozatokat is kaptak: az érsekeket generálisokká minősítették, a püspököket ezredesekké, a plébánosokat századosokká, és így tovább, ugyanakkor a korábbi foglárok beosztásuk fontosságától függően egyházi tisztségeket kaptak. A korábbi papok katonai kiképzésben, a korábbi foglárok pedig teológiai képzésen vettek részt.

A tanfolyamok után vizsgákat kellett tenniük, majd felvehették új szolgálati öltözetüket: fekete reverendát a megfelelő rangjelzésekkel, fejükön tiszti csákóval (az alacsonyabb rangúak számára a zweispitz, a magas rangúak számára a dreispitz változattal), a reverenda fölötti derékszíjon rövid gyalogsági szablya függött, nyakukban feszület.

A fogságban megfelelő előmenetelt felmutató elítélteket a foglárok színházi vagy opera előadásokra, hangversenyekre vitték; vasárnaponként misére, egyházi ünnepeken a városi körmenetekre – természetesen magukhoz bilincselve.

Az I. Habsburg Wohltäter Gönner Benefaktor intézkedéseit követő évtizedekben drasztikusan lecsökkent a bűnesetek száma a birodalom területén.

Január 31.

Vége, hazamegyek. Főpályaudvar: 19. századi eklektika, majd a felújításkor szecessziós díszítés. Na de az állomásépülettel szemközti posztmodern homlokzat izgalmasabb.

Általában: Csehország nem vízfejű – Csehország esélyei jobbak, mint… El tudjuk képzelni mi, itt Magyarországon, hogy az állam központi intézményei ne a fővárosban legyenek?

Nos a csehek el tudják képzelni: Brnóban van az Alkotmánybíróság, a Legfelsőbb Bíróság, a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság és a Legfőbb Ügyészség, az ombudsman székhelye és a Versenyvédelmi Hivatal. Tizenhárom egyetem és főiskola 90.000 hallgatóval. A két hatalmas színháza mellett a kisebbeket nem tudtam összeszámolni, a Brnói Filharmonikusoknak saját, gyönyörű koncertterme van, és éppen most épül a még nagyobb, még szebb (ha újabb stadionra nincs is pénze a városnak, erre van), a zenekar világszínvonalú – hallottam.

A szemlélet és az intézményesség emberibb, mint… Itt kistermelői piac van a történelmi főtéren – mint ha otthon a Mátyás templom előtt vagy a Szabadság téren árulnák a kofák a céklát meg a meggyet; a cannabis legális (ez engem elvből érdekel: ha valamit értelmetlenül tiltunk, az alá rögtön befarol a szervezett bűnözés), nincsenek óriásplakátok, nincs utcai gyűlöletáradat, az autósok nem dudálnak; ha mégis, akkor annak a funkciója a figyelmeztetés, és nem a bosszú, a másikba való utólagos beledöfés, mint ahogy… De Magyarország sem lesz mindig olyan, mint most.

Mese Magyarországról

Magyarország jó.

A képviselőtestület egy ózdi irodaházba költözött, a budapesti Országház a tudományé és a művészeté lett; a köztársasági elnök székhelye Hosszúhetény, a Legfelsőbb Bíróság Rétságon, a Legfőbb Ügyészség Kapuváron van, a Médiahatóság Vasváron, a Számvevőszék Makón, az Alkotmánybíróság Fonyódon, az MTVA székháza Letenyén.

A pártokat feloszlattuk, a korporatív elven választott képviselők egymással és a kormány tagjaival csak nyilvánosan, a parlamenti üléseken kommunikálhatnak (Ózdon).

Cégei sem a képviselőknek, sem a kormány tagjainak nem lehetnek, ezek az emberek fizetést kapnak – a munkájuk áldozat és szolgálat, egyfajta vallás, tehát úgy élnek, mint egy fanatikus szekta tagjai. Gyermekeik csakis állami oktatási intézményekben tanulhatnak, családjukkal együtt csakis az állami egészségügyet használhatják.

Ezeket az embereket pszicho-szenzorral összekötött, agyukba épített mikro-robbanótöltet védi a rejtett kapcsolatoktól – nyilvános beszélgetéseik idejére a szenzor kikapcsol. A képviselők, kormánytagok és a kulcsintézmények vezetői elhivatott emberek, tehát ez az eszköz teljesen felesleges – csupán a régi állapotokra való emlékezés miatt, nosztalgiából működtetjük őket.

Fotó: Horváth Viktor