Egyesek szerint Bad Bunny azzal rúgta be a nemzetközi popzene-ipar ajtaját, hogy eszébe jutott származása, elkezdett az egész kontinens számára ismerős salsa, bachata, plena, bomba és jíbaro elemeket csempészni a számaiba, egyszersmind brandet csinált Puerto Ricó-iságából. Bár valóban legutóbbi albuma az, amely a legtöbb helyi tapasztalatot rögzíti mindközül, a rapper pályája kezdete óta olyan szereplőként van jelen, aki sosem rejtette véka alá véleményét a legérzékenyebb politikai-társadalmi témákban sem. Népszerűségét folyamatosan az országa számára fontos ügyek láthatóvá tételére használja: következetesen tematizálja Puerto Rico gyarmati helyzetét, nyíltan kritizálja az USA bevándorláspolitikáját és rendszeresen kiáll a transz közösség jogai mellett is.

Ami a számokat illeti, Bad Bunny nemcsak azzal ért el áttörést, hogy a Spotify legtöbbet streamelt előadója volt 2020-ban, 2021-ben, 2022-ben és 2025-ben, hanem azzal is, hogy példátlan módon ragaszkodik anyanyelvéhez: nem ír zenét, nem is énekel angolul, és ezt interjúkban is büszkén hangoztatja[1]. A mára már szállóigévé vált Benito-féle „I DON’T CAAARE”-hozzáállás ütközik az ünnepelt katalán énekesnő, Rosalía szemléletével, aki 2025-ös Lux című nagylemezén tizenhárom nyelven énekel, köztük németül, arabul, latinul, olaszul, franciául, japánul és ukránul is, ezzel bizonyítva nyitottságát más kultúrák felé. „Azt hiszem, Benito ellentéte vagyok. Engem igenis érdekel. Annyira érdekel, hogy erőfeszítést teszek azért, hogy olyan nyelven énekeljek, ami nem az anyanyelvem, még akkor is, ha ez kívül esik a komfortzónámon.”[2] – fejtette ki véleményét Rosalía egy podcastműsorban. A megjegyzés természetesen kontextusából kiragadva futótűzként terjedt, és Bad Bunny fandomja rámutatott a gyarmatosító és a gyarmatosított gondolkodásmód különbségeire. Az énekesnő szemére vetették, hogy arrogáns pozíciójából látszik, mennyire nem érti, hogy Bad Bunnynál a nyelvhez való ragaszkodás politikai téttel bír.

Azonban nehogy azt higgyük, hogy a spanyol ajkúak maradéktalanul értik Benito szövegeit. Nyelvhasználata egészen karakteres, elsőre motyogásnak hat. Rapstílusára jellemző az úgynevezett „conversational tone”, vagyis inkább rábeszél a beatre, és ezt alacsony hangfekvésben, lusta artikulációval teszi. A rap leválaszthatatlan a nyelvről, lényegi része a nyelvi eszközök kreatív használata, a rímek, valamint a történetvezetés, s ezek alapján máris láthatjuk, mi okozza Bad Bunny vegyes fogadtatását a műfaj kedvelői körében. Aki Kendrick Lamarhoz, Eminemhez, NAShoz, 50 Centhez vagy J. Cole-hoz stb. szokott, annak ez az előadásmód könnyen igénytelennek tűnhet. Fontos azonban kiemelni, hogy Bad Bunny rapstílusa valahol a Puerto Ricó-i spanyol dialektus hangképzési sajátosságaiból is következik, ilyen például az s lenyelése a szavak nagy részében (muchas novias – mucha’ novia’, estás helyett ehtá – ez Kubára, Venezuelára és a Dominikai Köztársaságra ugyanúgy jellemző), b hang ejtése minden v helyett (vamos helyett bamo’), a szóvegi n helyett ng hangkapcsolat használata (limón – limóng) vagy az r helyetti l a szavak belsejében (Nueva York – Nuevayol, Puerto Rico – Puelto Rico). A dalszövegekben, interjúkban használt különlegesebbnél különlegesebb dialektális kifejezések is tovább színesítik Bad Bunny idiolektusát (mordía, tacas, fili, pichear, caseríos stb.). A rapper úgy fogalmaz, hogy: „Puerto Ricó-i szlengben zenélek”[3].

Motyogás ide vagy oda, karakteres flowja maradéktalanul beette magát a klasszikus amerikai popkánon szívébe, és itt hivatkozhatunk megint a számokra: az idei Apple Music Halftime Show volt minden idők legnézettebbike, annak ellenére, hogy a szupersztár végig spanyolul énekelt és beszélt a futball-mérkőzés két félideje közötti szűkös tizenhárom percben. Természetesen egész Latin-Amerika és a globális rajongótábor is népmesés eufóriával élte meg a bábeli zűrzavart. De végső soron kik számára volt valójában nyereséges Bad Bunny eget-földet rengető performansza? Kié volt valójában a színpad, ha a reflektorfény nem is? A válasz az NFL, a Roc Nation és az Apple Music többmilliárdos vállalatok körül keresendő, ugyanis materiális haszon tekintetében határozottan ők profitáltak legtöbbet ebből a rengeteg megtekintésből. Innen nézve egy forradalomértékű gesztus is egyszerű üzleti lehetőséggé konvertálódik.

Olyan rendszerben élünk, amelyben a Bad Bunny-típusú figurák láthatóvá válása csak még több hatalmat ad azoknak, akik eleve a globális narratíva felett rendelkeznek, s amely rendszer keretei közé még a nyelv (látszólagos) diadala is gond nélkül beilleszthető. Érdemes belegondolni, hogy ebben a kontextusban mit jelentenek a szimbolikus sikerek: a legjobb lemeznek járó Grammy-díj, a Super Bowl félidejében csapott ihaj-csuhaj, a lájkok, a podcast-meghívások, puccos magazinok címplapjain való szereplés, vagy a gyönyörű, hófehér fellépőruha, amit a Zara biztosít. Lehet-e mindez több puszta spektákulumnál? Képes lesz-e strukturális változást előidézni a kizsákmányolás, a társadalmi egyenlőtlenség, a bevándorláspolitika terén Amerika-szerte? Minden adott, hogy azt érezzük, valami nagyon fontos történt. De történt-e valójában bármi is?

A korszak nagy paradoxona, hogy van is tét, meg nincs is. Mindenesetre a remény hal meg utoljára. ¡Adelante!

Fotók: Associated Press News, The New Yorker, MP3s & NPCs

[1] Bad Bunny – John Caramanica, Joe Coscarelli: Bad Bunny Interview! The Story Behind the 2026 Grammy Album of the Year. New York, 2025, január 5. (online elérhető: https://www.youtube.com/watch?v=QFuR3nW1mRQ, letöltés ideje: 2026. február 10.)

[2] Rosalía – John Caramanica, Joe Coscarelli: Rosalía Explains ‘Lux’: 13 Languages! Heartbreak! Betrayal! Björk! (& ‘Euphoria’). New York, 2025, október 30. (online elérhető: https://www.youtube.com/watch?v=QEQZs8SLhQE&t=32s, letöltés ideje: 2026. február 10.)

[3] Bad Bunny – John Caramanica, Joe Coscarelli: I.m.