bezár
 

irodalom

2026. 02. 14.
Nosztalgia, test, lét
Az Élet és Irodalom LXX. évfolyamának 7. számáról
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A lét elviselhetetlensége, test és nosztalgia, kettős honvágy, disztópiába forduló utópia, önmagunkban kibontakozó elégedetlenség – ezek a motívumok teremtenek hangulatot az Élet és Irodalom e heti számában. A lapszám irodalmi anyaga egyénközpontú témákat tárgyal, melyek a szám sokszínűségé ellenére is egységet teremtenek.

A szépirodalmi anyag nagy részét Markó Béla versei képezik. A visszafogott, nosztalgikus szövegekben halálközeli és egyben életkezdeti paradoxonokkal találkozhat az olvasó. Emellett formai szimmetriát vélhetünk felfedezni, hiszen egy oldalon kilenc 14 soros vers gondolkodtat el hitről, múltról és megújulásról. A Fergeteg című vers ars poeticaként is olvasható, hiszen az (ön)teremtés gesztusáról közvetít: „Hozott anyagból dolgozom.” A lírai én nem a semmiből alkot, hanem meglévő tapasztalatait foglalja versbe, például a hó metaforája különösen beszédes alkotását tekintve: „Néhány lassan szállongó hópehellyel / sűrű hófuvást mímelhet az ember”; „kevésből kell sokat álmodnunk titkon. / Ilyen a vers. A kép. A szeretet. / Egy két pehelyből sötét fergeteg.” Utóbbi sorokból derül ki, hogy a fergeteg nem pusztító vihar, hanem az alkotás erejének metaforája és a művészet lényegét ragadja meg: a kimondott szavak, létrehozott alkotások nem a mennyiségben, hanem a sűrítésben kapnak igazi értelmet.

prae.hu

Markó Béla mellett Villányi László is közöl verset. Olvasható még kritika Tar Sándor, Tandori Dezső és kabai lóránt versesköteteiről.

A prózai blokkot tárcanovellák, fordítások és kritikák teszik gazdaggá. Csobánka Zsuzsa Emesétől az Illuziók és misztériumok: a jég, Tallér Edinától a Testem van és Martzy Rékától a délutánok mérlege című művekkel találkozhat az olvasó. Mindhárom alkotás reflektál a női lét nehézségeire, annak megélésésre és önmagunk elfogadására.

Prosenczki Róbert Erdély meghóditására kínál szöveget, melyben az elbeszélő, a „monarchiabeli  Szindbád” útnak indul, hogy tolmácsolhassa alábbi felismeréseit: „Ez a folyószakasz a részemmé vált, részem kiskamaszkorom óta, és csak később, érett férfi koromban emelkedett fölé a kárpáti végtelen, Erdély. Mindenhová innen indultam, és mindenünnen ide értem.”

Prózakritikákból sem szenvedhetünk hiányt, hiszen Hegedűs Cludia Minden és semmi című írása Ali Smith Gliff című regényébe ad betekintést, mely egy, a jelenkorunkra reflektáló disztópia: a hatalom önkényesen dönt a nem-bináris elbeszélő sorsáról, identitásáról. Ennek okán főhősünk elveszik a létben, egy zavart világban. Számára az én jelentése tompul és nem tudjuk, hogy lesz-e kiút ebből a helyzetből. A kritikában erre is választ kapunk, ugyanakkor a gliff szó jelentésére és arra, hogy Smith miért is érdemel Orwellhez hasonló elismerést, már nem.

Ha már fordításról esik szó, Nádas Péter Világló részletek című művének francia fogadtatásáról is olvashatunk. Várkonyi Benedek foglalta össze az olvasóknak a művet ért pozitív véleményeket. Gazdag olvasmány, melyben Nádast Marcel Prousthoz, Thomas Mannhoz és Robert Musilhoz hasonlítják. Így vélekednek a könyvéről: „Miközben a kortárs irodalom szüntelenül köldöknézéssel van elfoglalva, Nádas Péter föltámasztja a vitát, előhozza az erkölcsi kategóriákat, a politikai rendszereket, a hiteket. Nádas Péter Proust és Thomas Mann találkozása.”

Mindemellett a női lét és az elfogadás témájához finoman kapcsólódik Zeck Julianna beszélgetése Pass Andreával. A várakozás helye cím az interjúban értelmet nyer, hiszen szó esik anyaságról, annak megéléséről, illetve karierről, életpályáról is. Az interjúban téma még a szerző nemrég bemutatott Könnyűvel indul című darabja, mely „az önfeláldozó szeretetről és a gyermekvállalás vágyának mindent elsöprő erejéről szól”.

A lapszám kulturális blokkjának hangsúlyos eleme Kurtág György száz éves köszöntése. A zeneszerző életműve kapcsán középpontba kerül az alkotás és emlékezet viszonya, a minimalizmus és a tömörség esztétikája. Az énekhang – mely a legemberibb módszer – nyit teret a zeneszerző számára, hogy „kimondja, ami voltaképpen kimondhatatlan, ám amit minden körülmények között ki kell mondani.”

A lapszám végső soron önreflexiók hosszú és tartalmas sora. Az írások kérdéseket vetnek fel. Hogyan viselhető el a jelen? Mit jelent otthon lenni egy folyamatosan változó világban? És milyen mértékben jelent(het) menedéket a múltunk, valamint embertársaink közelsége? Ezekre, létünk meghatározó kérdéseire keresik a választ az Élet és Irodalom legújabb számának írásai.

nyomtat

Szerzők

-- Marika Balló --


További írások a rovatból

Az Élet és Irodalom LXX. évfolyamának 6. számáról
Műfordítói est a Szépművészeti Múzeumban
Brnói napló, második rész
Az Élet és Irodalom LXX. évfolyamának 1-2. számáról

Más művészeti ágakról

Az Apáca show az Erkel Színházban
Interjú Pálos Gergellyel, a Csendes barát operatőrével


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés