A könyvbemutatók és beszélgetések alkalmával a hallgatóság bepillantást nyerhet a szöveg előadássá formálódásának folyamatába, a szerzők, rendezők, dramaturgok és színészek pedig szakmai visszajelzéseket kaphatnak kollégáiktól. A résztvevők emellett az előadásokról való közös gondolkodás élményével, valamint újabb értelmezési lehetőségek feltárásával gazdagodhatnak.

A 2026. február 25-i szakmai beszélgetés az eseménysorozat első négy előadását vizsgálta meg közelebbről. A jelenlévőket Mispál Attila dramaturg köszöntötte, majd bemutatta a beszélgetés „házi bölcseknek” nevezett vezetőit, akik az előadások megtekintésére és közös megvitatására vállalkoztak. Élénk, jó hangulatú eszmecsere alakult ki Lőkös Ildikó dramaturg, Antal Csaba díszlet- és jelmeztervező, Jászay Tamás, a Revizor kritikai portál főszerkesztője, Kricsfalusi Beatrix irodalomtörténész, valamint Markó Róbert, a veszprémi Kabóca Bábszínház igazgatója között, akik meglátásaik kifejtése mellett tették fel kérdéseiket az éppen tárgyalt előadás alkotóinak. Lőkös Ildikó az első beszélgetés megnyitása előtt néhány mondatban megemlékezett Vajda Márta színésznőről, akinek a temetése a fesztivál programjaival párhuzamosan zajlott. A jelenlévők rövid csenddel tisztelegtek emléke előtt.

Az első tárgyalt előadás a Már nem álmodok velük. című színdarab volt, amelyet február 24-én, kedden tekinthetett meg a DESZKA Fesztivál közönsége. A 2024-ben bemutatott darab a gyermekvédelem témájában készült, valós beszámolók alapján. A moderátor, Mispál Attila által elindított beszélgetés során a rendező, Farkas Ádám elmesélte, hogyan készítették el a szövegkönyv megírásához felhasznált interjúkat, milyen elveket követtek és milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük.

Az előadás a gyermekvédelem problémáira és az ennek következményeitől szenvedők helyzetére igyekszik felhívni a figyelmet, célja „méltósággal felmutatni az ő ügyeiket” (Farkas Ádám). Ezért értékelte különösen Kricsfalusi azt, hogy a színészi játékban minimális a karakterformálás, inkább „gyönyörűszép szövegmegszólalás” jelenik meg. A darabban szereplő három színésznő nagyszerű alakítását többen is hangsúlyozták. Kiemelték emellett a játszóházat ábrázoló díszletet, valamint az interjúhelyzet színpadon történő megjelenítésének érdekességét. A beszélgetés visszatérő témája volt a megoldás kérdése: vajon az előadás kínál-e megoldási javaslatot a problémára? A darab leginkább a „szócső” szerepét vállalja magára. Lőkös Ildikó ezzel összhangban idézte az előadás első mondatát: „ha csak egy ember másképp gondolkodik az előadás után, már megérte.” Mispál a személyiségükkel formálni tudó nevelők jelenlétének szükségességét fogalmazta meg konklúzióként.

Másodikként a Debrecenben szerda délelőtt játszott, Kék Tesla című darab került a fókuszpontba. A Szegedi Nemzeti Színház 2024-es részvételi színházi előadásának rendezői és szereplői Tölgyfa Gergely, Kállai Ákos, Sziládi Hajna és Búsi Dávid számoltak be tapasztalataikról és kaptak visszajelzést munkájukról. A Kábítószerügyi Egyeztető Fórum kereste meg egy preventív jellegű előadás ötletével a színházat, egészen pontosan Búsi Dávid, a szervezet szociális munkatársa vette fel a kapcsolatot Kállai Ákossal. Búsi nem csak az előkészítésben vett tevékenyen részt, hanem a darabban is szerepet vállalt. Antal Csaba kiemelte, hogy mennyire jól kommunikál a megszólított fiatalok nyelvén, és hogy az „elképesztő színészi játék” segítségével milyen szépen alakul át az előadás Búsi bevezetőjéből egy történetté.

Az előadás erényeként említették a „lehengerlő vizualitást” (Jászay Tamás), valamint a tanító szándék megfelelő arányú megjelenését: nem túl didaktikus, hanem a megformált jelenetek sora mutat rá összességében arra, hogy a droghasználat elkerülendő magatartás. Az alkotók fontosnak tartották, hogy „hangozzanak el megoldások” (Kállai Ákos), legyenek eszközök a bajba kerülő fiatalok kezében. Az előadásba aktívan bekapcsolódó nézők rajzzal fejezhették ki érzelmeiket. Interaktív módszerek, például csoportokban történő beszélgetés és vita segítette a téma feldolgozását. Vegyes nézőközönség esetén különösen érdekes, hogy ez a szituáció lehetőséget ad a generációk közötti kommunikációnak, a kamaszok és a felnőttek egyenrangú partnerként oszthatják meg egymással gondolataikat.

Harmadik programpontként a DESZKA Fesztivál első előadásáról, Romankovics Eda Nem akarok felnőni! című darabjáról folyt a beszélgetés. A Csokonai Nemzeti Színház 2025 óta játszott drámai házibulijának különlegessége, hogy nem csak fiataloknak és fiatalokról szól, hanem ennek a korosztálynak a színészi játéka látható a színpadon is. Romankovics Eda és Madák Zsuzsanna rendező elmesélték a hosszú előkészítő folyamatot, melyben a gondosan kiválasztott diákokhoz igazították a szerepeket, valamint az ő improvizációik felhasználásával írták meg a szövegkönyvet. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalok magabiztosan, gyakorlott színészként mozognak, „otthon vannak a színpadon” (Lőkös Ildikó). 

A színdarab a felnőtté válásra fókuszál, amely elsősorban az igazságkeresésben jelenik meg. „Felnőni, az valamennyire azt jelenti, hogy megtapasztalni, hogy az igazság, az mennyire bonyolult” (Romankovics Eda). A felnőtté válás során az ember maszkokat vesz fel, hiszen „felnőttnek lenni egy szerep, társadalmi értelemben vett szerep” (Kricsfalusi Beatrix). Emellett más fontos témák is megjelennek az előadásban. Ahogyan Kricsfalusi megfogalmazta: „sok húron játszik, s összetetten játszik ezeken a húrokon.”

A szakmai beszélgetés utolsó, negyedik előadása a Vojtina Bábszínház által 2024-ben bemutatott Sárkánykirály volt, amelyet szerda délelőtt tekinthetett meg a fesztivál közönsége. Láposi Terka, a bábszínház igazgatója és művészeti vezetője elmondta, hogy Nagy Orsolya (szerző, dramaturg) valamint Kovács Domokos (rendező) kezdtek el foglalkozni a Boldizsár Ildikó Mesekalauz életkeresőknek című könyvében talált történettel, illetve azzal kapcsolatban a döntésképtelenség témakörével. A Vojtina nagyszabású vállalásának tartja, hogy az előadás a középiskolásokat célozza meg, ezáltal felnőttek számára is üzenetet hordozó alkotássá válik. Emellett az új színházi formanyelvvel történő kísérletezés is előremutató a Vojtina történetében.

Markó Róbert hangsúlyozta, hogy az előadás egyes pontjain a prózai színház, valamint a bábokkal való játék aktív keverékét láthatjuk, az alkotás „európai színvonalú, formáját tekintve” (Markó Róbert). Korszerűsége mellett a rítus és a szertartásosság szerepét erősíti a szimbolikusság, valamint az elliptikus szerkezet. A hiányok megfelelő aránya, a bábok és testek által megteremtett látványvilág, illetve a hanghatások nyújtják közösen azt a „többdimenziós érzéki élményt”, amellyel kapcsolatban Jászay Tamás így fogalmazott:

„Ilyenkor érzem azt, ezekben a pillanatokban, hogy szeretek színházba járni.”

A beszélgetés során felmerült, hogy egyre nagyobb mértéket ölt a kamaszok elidegenedése a színháztól, egyre kevesebbet látogatják, és nehezen tudják értelmezni az ilyen szinten összetett színházi formanyelvet. A Sárkánykirály alkotói azonban a feldolgozó beszélgetések alkalmával azt tapasztalták, hogy előadásuk sikeresen szólt a középiskolás korosztályhoz, nézőközönségüket megérintették a megfejtett szimbolikus jelentések. 

A szakmai beszélgetések sorába tematikus szempontból is illeszkedett a DESZKA Fesztivál díszvendégével, ifj. Vidnyánszky Attilával folytatott délutáni beszélgetés. Szirák Péter irodalomtörténész először a gyermeklét, valamint a munkásságában megjelenő gyermek-mivolt felől érdeklődött a színész-rendezőtől. Vidnyánszky gyermekkorával kapcsolatban az internet által nem befolyásolt közösségi létezést, valamint a színház világába való bekapcsolódást emelte ki. A színészi munkát, a játékot, a szenvedélyek kifejezését hasonlította a gyermekléthez. A fiatalok megszólításának nehézsége mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy

„hirtelen egyre többet kezd jelenteni a fiataloknak, de akár a felnőtteknek is az, hogy egy közösségben, közösséggel együtt élhetnek meg valamit, és nem egy képernyőn keresztül. (…)

Én egyre inkább azt érzem, hogy a színház a jövő műfaja, tehát hogy egyre fontosabb lesz fiataloknak, csak meg kell találni a módját valahogy eljuttatni hozzájuk”– nyilatkozta. 

Ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében két előadás, a Janovics, valamint az Ifjú barbárok szerepelt a DESZKA Fesztivál programjában (kritikánk a darabról itt olvasható). Előbbi Janovics Jenő kolozsvári rendezőhöz kapcsolódva a film és a színház, a művészet kérdéseit helyezte a középpontba. Utóbbi elsősorban a Bartók életútjával való foglalkozásból indult ki, annak dramaturgiai felépítése adja az alapját. A zene és a koncertélmény dominál benne. Az Ifjú barbárok a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Gyulai Várszínház együttműködésével valósult meg Vecsey H. Miklós szövege és a társulat improvizációi alapján. Vidnyánszky a közös munkafolyamatot, az alkotás folyamatát emelte ki, amelyet sokkal fontosabbnak tart a végeredménynél. Bartók tanulmányozása során sok kérdésére kapott választ, jobban megértette a körülötte zajló eseményeket, valamint a saját szerepét ezek között, ezért az előadáson keresztül a nagy zeneszerző által képviselteket igyekszik átadni a közönségnek.

A DESZKA Fesztivál első blokkjának szakmai programjai olyan beszélgetéseket tartalmaztak, amelyek azon túl, hogy szakmai fórummá váltak, reflektáltak a színház társadalmi funkciójára: felhívni a figyelmet a nehéz helyzetben élők gyötrelmes mindennapjaira, tükröt mutatni a fiatalok hétköznapjainak problémáiról, a színházi nevelés segítségével kiutat és példát mutatni a kilátástalan döntéshelyzetekben. Ahogyan Szirák Péter fogalmazott, „a színház a jelenlétélménynek és az elidőzésnek az alkalma.” A bemutatott előadások lehetőséget biztosítottak nézőik számára az önvizsgálatra és az elgondolkodásra, önmaguk és a körülöttük lévő világ megértésére, emellett pedig közösséget építő tapasztalattal gazdagították a fesztivál résztvevőit.

Fotók: Csatáry-Nagy Krisztina, Éder Vera, Gálos Mihály Samu, Máthé András, Zsiros Aliz