Hogy a cím által okozott feszültség ne kínozza túl hosszan a nyájas Olvasót, a kérdést már az elején megválaszolom: a nagyszerű Németh László. „Bizonyosan nem ennyi azoknak a szavaknak a száma, melyeket erről a Kakuk Attiláról elmondhatunk” - írta róla, méghozzá nem is akárhol, hanem abban a hírhedtté vált kritikájában, melyet 1929-ben közölt József Attila Nincsen apám, se anyám című verseskötetéről. József Attila szokása szerint megint megsértődött, de nem csak Németh-re, hanem Babits Mihályra, a Nyugat főszerkesztőjére is, amiért engedélyt adott lapjában a kritika megjelentetésére.

Tersánszky Józsi Jenő Kakuk Marcija már rögtön a kritika első mondatában megjelenik, hogy aztán többször visszatérjen:

„Az a gyanúm, hogy a dalnak ez az apátlan-anyátlan Kakuk Marcija elébb költötte meg József Attilát, a szappanfőző és a kefés asszony gazdátlan árváját, mint az itt közölt költeményeket.”

Németh László tehát nem kevesebbet mond, mint hogy az a József Attila-alak, mely az általa vizsgált verseskötetben megjelenik, bizonyos szempontból egy irodalmi előzmények által konstruált álarc, melyet Németh ebben az írásában bábúnak nevez. Németh László nem mondja ki nyíltan, mert addig azért nem akart elmerészkedni, de mégis azt sugallja, hogy ezt a költői „alakmást” József Attila bizonyos mértékben a Kakuk Marci-regények hatására alakította ki, bár a költő eredeti személyiségvonásait is bőven elismeri: „Amondó vagyok, hogy ezt az eredeti költői egyéniséget nem ártana az alkotói alázat javára revideálni.”  

Németh néha úgy érzi, mintha Kakuk Marci beszélne e művekben, csak most próza helyett dalformában, mintha a verseskötet bizonyos helyeken egy Kakuk Marci-koppintás lenne: „ennek a figurának egyáltalán nem kell félnie a népszerűtlenségtől! Vegyétek elő Tersánszky valamelyik csavargóját, szoktassátok le a bagózásról s itt van József Attila (…) József Attila még innen van a bagón, az ő társadalomkívülisége még újkeletű és hangsúlyozott (…) Van benne valami (…), ami odadörgölteti a maga csavargó voltát a társadalom orra alá…”

Németh László ezek után még háromszor Kakuk Marcizza le József Attilát: „De árthat-e ennek a bagótlan Kakuk Marcinak az a kis Rousseau, aki belé szorult?” ‒ kérdi. Aztán nem sokkal később ezt írja: „Bizonyosan nem ennyi azoknak a szavaknak a száma, melyeket erről a Kakuk Attiláról elmondhatunk…” Végül így zárja gondolatmenetét: „Ez a Kakuk Marci, ha nem is jutott el a bagó lelki egyensúlyáig, beszedett valamit a kor széllel-bélelt akarnokságából…”

Összesen tehát ötször von párhuzamot egy viszonylag rövid kritikában József Attila, és Kakuk Marci között.

Nem akarom eldönteni, mennyiben volt igazságos Németh László írása, de az biztos, hogy József és Tersánszky művészete között valóban van bizonyos kapcsolat.

Nem véletlenül írt a költő Kakuk Marci címmel egy szabadverset („Kakukkos isten rakott idegen világ pihéibe…”), és nem véletlenül ismerték egymást személyesen is Tersánszkyval olyan közelről, hogy még strandra is elmentek együtt.

Ez a kritika is megerősíti azt a korábbi megérzésemet, hogy bizonyos fokig a Curriculum Vitae sem jöhetett volna létre Tersánszky hangja nélkül. Természetesen nem szeretném túlerőltetni ezt a Kakuk Marci-párhuzamot, de hogy volt hatása Józsefre, az nagyon valószínű. Németh a költő verseinek humorát és élcelődéseit is emlegeti, és ezek is olyan vonások, melyek rokonítják Tersánszky prózastílusával.

Érdekességképpen még szeretném megemlíteni, hogy József Attila apja, József Áron és Tersánszky között is van néhány rokon vonás, melyekre József Jolán A város peremén című könyvében bukkantam.

József Jolán azt írja, hogy édesapja egy időben kalitkagyártással kereste a kenyerét: „napokon át fúrt-faragott, enyvezett és mázolt. S íme kilenc kalitka lett a deszkából. Kis tornyocskákkal ékesített kalitkák voltak, minden madárnak való kényelemmel berendezve.” Ez a tény máris bizonyos kapcsolatba állítja József Áront a madaras regények írójával, Tersánszkyval.

A következő kapcsolat kettejük között a cirkusz. Tersánszky rajongott a cirkuszért, és A repülő család címmel regényt is szentelt neki. Hogy József Áron hogyan kötődik a vándorcirkuszok romantikus világához? Nos, ha hihetünk József Jolánnak, akkor az édesapja vándorcirkuszosként is működött: „Híttak a komédiások, maradjak velük, ha már úgy szerettek az állatok (…) A vándorcirkusszal vándoroltam hát én is, ott tanultam a bűvészkedést. Ha kellett, én is kiálltam a népek elé és (…) virágokat varázsoltam elő kalapból…”

Furcsa, de valószínűleg nem csak József Attila lelke és élete hasonlított némileg Tersánszky személyiségéhez, hanem a költő apjáé is.

Végezetül még annyit mondanék, hogy Németh Lászlót senki nem vádolhatja következetlenséggel, hiszen Tersánszky Józsi Jenő egyik Kakuk Marci-regényét, a Kakuk Marci a zendülők közt címűt recenzálva ugyanattól félti a „mestert”, mint a „tanítványt”, József Attilát, hogy ne legyen rajta úrrá a modor, vagyis a szerep: „most kell biztatnunk őt, hogy használja fel a szép hámlási időt s ne engedje, hogy a bőr, melyben szeretni kezdik, a lelkére rákérgesedjen.”

Az idő bebizonyította, hogy egyiküket sem kellett féltenie ettől.

Kép forrása: Petőfi Irodalmi Múzeum