A résztvevőket Papp Sebők Attila köszöntötte, majd megkérte a szerzőt, hogy még a beszélgetés előtt olvassa fel a kötet legelső, Teiresziász című versét. „Néha felriadok álmomból, / és nem tudom mi vagyok, öreg, fiú vagy lány // Meg kell érintsem magam: / izzadt testem a nedves ágyban / az egyetlen bizonyosság” – hangzottak el a sorok. A felolvasás után Papp-Sebők a versben megjelenő mitologikus pap-alak kontextusáról kérdezte Gerevichet. A szerző a verset egy fontos mérföldkőnek tekintette az életében, az első, 2000-es évek eleji publikációja után rengetegszer át is írta. Megjegyezte, hogy a mostani változat jelentősen eltér attól, ahogyan az előző kötetben megjelent. Teiresziász alakjához kapcsolódva kifejtette, hogy amikor a saját melegségét a líra színterén felvállalta, görög mitológiai alakokat kezdett használni a szövegeiben:

„Teiresziász figurája különösen fontos az európai kultúrtörténetben, ugyanis ő az első transzszexuális karakter, akinek jelenléte az egész irodalmon átível.

Sok szövegben dolgozták fel írók, mégis az ezredforduló tájékán a magyar színtéren ez egy szőnyeg alá söpört téma volt.” Versével úgy szerette volna beemelni ezt a témát a magyar irodalomba, hogy követni tudja vele az európai hagyományokat.

A beszélgetés ezután a kötet összerakására terelődött, Papp-Sebők a könyv alcíméről és a szövegek témáiról kérdezte a szerzőt. Arra volt kíváncsi, hogy milyen megfontolásból született a Queer versek 1995-2025-alcím, illetve miért pont most döntött a szerző egy ilyen kötetet kiadása mellett. Gerevich megjegyezte, hogy sok jó nem-queer jellegű verset is írt, a kötettel a célja mégis ezen toposz tematizálása volt. Emellett a könyv megjelenése egyfajta politikai gesztusként is értelmezhető az LMBTQ-könyveket korlátozó törvénnyel szemben, mely bizonyos szövegeknek megnehezíti a kereskedelmi forgalomba hozatalát. Megjegyezte, hogy akkor is el szerette volna készíteni ezt a könyvet, ha nem lehet majd megvásárolni. Az alcímben megjelenő queer szó időközbeni jelentésbeli változását emelte ki. Míg a kilencvenes években ez a szó az ellenkultúra egyik alfaját fejezte ki, olyasfajta jelentőséggel bírt, mint a punk, mely a mainstreamet kritizálta, és extrémiást vont maga után, addigra most már kevéssé provokatív, sokkal inkább egy átfogó LMBTQ-kifejezésként használják. Mégsem neutrális az értéke, egy különleges és figyelemfelkeltő szó, rétegzettebb, mint a meleg. „A meleg kicsit olyan langyos kifejezés” - jegyezte meg. A közönség sorain halk nevetéshullám futott végig a szavak hallatán.

Szóba kerültek a kötet második szakaszában megjelenő, eddig ki nem adott versek is. Papp-Sebők arról kérdezte a költőt, hogy harminc évvel ezelőtt milyen intuícióból íródtak ezek a szövegek. Gerevich a kilencvenes évek eleji, queer irodalmi színtérről mesélt. A kimaradt verseket a Mások című folyóiratban publikálta. A kulturális lapban az ezredforduló előtt és után is olyan neves magyar személyek publikáltak álnéven, mint Nádasdy Ádám költő és Ara Kovács Attila volt országgyűlési képviselő. 

Gerevich a Mások szerkesztőségére egy nagyon termékeny és jó irodalmi közösségként emlékezett vissza. Megjegyezte, hogy a folyóiratban publikált versei sokkal provokatívabbak voltak, ezért hagyta ki az első kötetéből (Átadom a Pórázt, 1997), amely még csak burkoltan játszik a homoerotikával.  

Papp-Sebők a köteten végigvonuló nemiség és határelmosás szimbólumát tartotta kifejezetten izgalmasnak, ezzel kapcsolatban az Űrutazás című vers következő sorait emelte ki: „… mert nincs fent és lent / nincs férfi és nő, / csak a nemtelen / végtelen.” Gerevich kifejtette, hogy a szöveget egy asztronautákról szóló dokumentumfilm ihlette. Az foglalkoztatta leginkább, hogy az űrben lévő emberek testi tapasztalatai mennyire alakulnak át a földiekhez képest. A határok elmosódása mind az érzékelés, mind a nemiség megtapasztalása terén érdekelte. Ezt az elmosódott kettőséget nehéz feloldania az embernek magában, és a versben sem kapunk egyértelmű választ rá.

Ahogyan az űrhajó is kettős jelentéssel szolgálhat, amikor a műholdat kibocsájtja magából. Egyszerre lehet férfi és női princípiumú tevékenység, szimbolizálhat ejakulációt és szülést is.

A beszélgetés ezután visszatért a kilencvenes évek meleg színteréhez. Papp-Sebők a köteten végig vonuló vágyakozás toposzát emelte be, és annak fontosságáról kérdezte a szerzőt. Gerevich szerint a kilencvenes évek óta teljesen megváltozott a meleg színtér, az akkori bárok bezártak, és átköltözött minden az online térbe az azonnali beteljesülés lehetőségét kínálva. A kilencvenes években nem volt minden ilyen felgyorsult, az ember életét sokkal jobban meghatározta a puszta vágyakozás. Most könnyebb beteljesülni, és ez a beteljesülés mégsem feltétlen elégíti ki az embereket, megváltozott az ingerküszöb. Kiemelte, hogy szerinte a vágyakozás elengedhetetlen eleme a költészetnek.

„Ha az ember nem küzd folyton valami vággyal, hanem egy elégedett életet él, sosem lesz belőle költő. A művészet pont arra való, hogy frusztrált vágyait valamilyen szinten absztrahálja” - fejtette ki.

Szó esett a szerző első kötetében megjelenő, játékos homoerotikáról és annak kettősségéről: a kötetet egyaránt lehet heteroszexuális és queer költészetként olvasni. Gerevich nagyon izgalmasnak tartotta ezt a kimondatlan szavakkal való játékot. Megjegyezte, hogy amikor megírta az Átadom a Pórázt, a szerkesztő úgy értelmezte, mint heteroszexuális szerelmes versek gyűjteményét. Míg amikor megmutatta Nádasdy Ádámnak, ő egyértelműen meleg verseskötetként definiálta. Papp-Sebők párhuzamot vont a Pilinszky-versek értelmezésével, melyekben szintén nem közvetett módon jelennek meg a költő homoerotikus vágyai.

Gerevich rácsatlakozott a témára, megjegyezte, hogy különböző értelmezési lehetőségek vannak Pilinszky verseivel kapcsolatban. Az irodalomtörténészek egyik része queerként elemzi a verseit, a másik iskola pedig inkább a katolicizmus felől közelíti meg a költészetét. Gerevich szerint ez a kettő értelmezés természetesen sokszor találkozik is.

Az XXX-ben szerepel egy Pilinszky-átirat is Két test között címmel, melyet a szerző egy Pilinszky- évfordulóra írt felkérésre. Mivel Pilinszkynek nincsenek nyíltan erotikus versei, viszont a műveiben nem egy ilyen témájú sor van, Gerevich kiszedegette azokat a sorokat, amelyek meztelenséget vagy testi vágyat jelenítettek meg, és egy kis átvariálás után új verssé formálta őket. Így született meg a Két test között, remix Pilinszky János verssoraiból című mű. A sorok így egybeolvasva újfajta Pilinszky János-értelmezést tárnak elénk.

Az est A sebezhetőség teremtésmítosza című verssel zárult. A szöveget Horváth Gedeon képzőművész méhviaszszobrai inspirálták, ebben a méhviasz eroticizálásával egy alak megformálásán keresztül a versteremtés mítosza jelenik meg. Gerevich beemelte a személyes alkotói folyamatát a beszélgetésbe. Véleménye szerint az alkotónak mindig hullámzó viszonya van a verseihez. Az alkotást egy mély és intenzív, akár erotikusnak is nevezhető folyamatként definiálta.

Fotók: Kabai Henrik