Krusovszky regénye még 2018-ban jelent meg, és az addig elsősorban költőként sikeres szerző valósággal berobbant a magyar nagyprózába is: ezen első regénye már a hatodik kiadásnál tart, 2019-ben pedig – többek között – a Libri irodalmi közönségdíját is elnyerte. Nem csoda tehát, hogy a Bábszínház bemutatóját is nagy várakozás kísérte.

Az eredetileg sokszálon futó cselekményből a színpadon csak két – illetve másfél – szál jelent meg. Macsuka Patrik adaptációjában a legnagyobb hangsúlyt a regényben is kulcsszerepet játszó rész tölti ki: 1986-ban a hajdúvágási tüdőgondozóban az ötvenes évek poliojárványában megnyomorult emberek élik napjaikat, közülük az egyik legsúlyosabb állapotú, Aszalós Ferenc, aki csak vastüdő segítségével tud lélegezni. Rohamosan romló állapotában szeretne még valamit hátrahagyni, elmesélni egy elfeledett pogrom(kísérlet) történetét. Ápolójának, szembemenve felettese utasításával, titokban kell rögzítenie a beteg hangját. Az előadás elején, közepén és végén, 3 jelenetben egészül ki röviden ez a szál a regény tulajdonképpeni keretével: Lente Bálint napjainkban (illetve a regényben 2013-ban) megtapasztalt budapesti-hajdúvágási életével, amikor rátalál erre a kazettára.

A monodramatikus formához illő módon egy apró teremben kerül színpadra a mű. A teret csak egy asztal, egy fogas és hátul egy régi szekrényajtó alkotja. A szekrényajtó az előadás egy pontján kinyílva egy homályos tükröt alkot, ahol a közönség elmosódva a tüdőszanatórium lakóinak képmásává válik (látvány: Ottlik Jikka). Ebbe a térbe érkezik a színész, Barna Zsombor, aki először Lentét, majd később az ápolót is játssza. Kezében csak egy sporttáska van, amiből az idősíkváltáskor kerül elő az orvosi táska: amíg ez nem nyílik ki, addig Barna bábok nélkül játszik.

Az előadás tárgyanimációkkal dolgozik, tehát a betegeket például a táskából előhúzott gézgurigák jelképezik. Kifejezetten szép, ahogyan a reggeli rendbetételüket Barna a letekerésükkel és pedáns újrafeltekerésükkel alkotja meg. De Barna az egész előadás folyamán brillírozott a különböző szerepek közti váltásban. A főorvosasszonyt csak egy jobbkezére húzott kék kesztyű reprezentálta, kézmozdulatai valóban egy másik, az ápolóétól eltérő karakter mozgásai voltak. A hangszínekkel való játék is izgalmassá tette a karakterváltásokat.

A legemlékezetesebb kép az Ágnes nevű beteg fülledt-zavart fürdetése, amikor is egy fényvisszaverő fólia mint víz perdül az asztalra, és azon pedig egy könnyű, levetett kendő és Barna keze alkotják a beteg testét.

A jelenetek érzelmi fokozásához nagyban hozzájárul Szondi György fényterve is. A jelenetek hideg-fehér és elmerengőbb-vöröses megvilágítást kapnak, a kifejezetten érzékieket pedig egy szűk, csak a játszót mutató spot teszi igazán intimmé.

Ha az előadásnak van gyenge pontja, akkor az az adaptációban keresendő. Természetes, hogy egy ilyen terjedelmű és ennyire széttartó cselekményű regény adaptációjánál – különösen, ha részben kényszer szüli, hogy csak egy színész játszik – erős húzáson esik át a szöveg. A tüdőgondozóban játszódó szálnál hibátlan munkát végeztek az alkotók, bár ehhez hozzátartozik, hogy a másfél órás előadás nagyjából háromnegyedét ez töltötte ki, így valóban volt idő a kibontakozásra. A kortárs idősík esetében – ahol kifejezetten izgalmas az egyes szám első személyű elbeszélés, a másik sík egyes szám harmadik személyéhez képest – viszont nagyon feltorlódik a cselekmény, a regénybeli már-már karikírozott bölcsész- illetve ellenzékiújságíró-karakter egyáltalán nem jelenik meg, karakterépítésre egyáltalán nem marad tér. A megemlített karaktereknek sincsen se idejük, se szükségük, hogy bábként is megjelenjenek és túl pörgősen hangzanak el Lente történetei az idősík többi karakterével, és nem biztos, hogy jól követhető. Talán ebből fakad, hogy ez a szál nem tud olyan jól az érzékekre és érzelmekre hatni, mint a 86-os.

Összességében a Bábszínház Akik már nem leszünk sosem előadása jó színházi élményt ad. Nagyon izgalmas és szép a nagyregény adaptálása egy színészre és tárgyjátékra, és Barna számára a feladat által felvetett kihívás termékenyen hatott, gazdagon volt képes új karakterek létrehozására.

Fotók: Budapest Bábszínház honlapja