Az író-olvasó találkozó előtt Radnai Kitti szakkönyvtáros az ifjúsági regény szövegeit felhasználva irodalomterápiás foglalkozást tartott az érdeklődőknek, majd erről a filozófiai mélységeket feszegető prózakötetről beszélgetett Fenyvesi Orsolya íróval Bencsik Orsolya író, a Szegedi Tudományegyetem docense.

Fenyvesi Orsolya író, költő, műfordító, művészettörténész a Két Hold Gyermekirodalmi Kiadó szerkesztője és tulajdonosa hatévesen írta első versét, aztán egyre többet írt és ezt a füzetet mind a mai napig megőrizte. Első verse arról szólt, hogy milyen szépek a virágok eső után. A szépség és az érzékenység jellemzi azóta munkásságát. Az írást mindig is mágikus gyakorlatnak tekintette, úgy fogalmazott, hogy egyszerűen csak jöttek a gondolatok és megírta. Így volt ez A Minótaurusz és én című könyvvel is, ötletét sokáig hordozta magában, míg megszületett a mű, onnan már egyszerűen ment.

A kötet középpontjában a főszereplő Orsi áll, aki saját identitását, múltját és érzelmeit próbálja feltérképezni. Ebben a folyamatban jelenik meg a minótaurosz alakja, aki nem klasszikus szörnyként szerepel, hanem inkább a főszereplő belső világának része: a félelmek, az elszigeteltség, a másság és a kimondatlan érzések szimbóluma. A szövegek gyakran egy képzeletbeli labirintusban játszódnak – ez a tér a lélek metaforája. Az elbeszélő ebben bolyong, emlékek, kapcsolatok, traumák és vágyak között. A minótaurosszal való kapcsolat sokféleképpen értelmezhető: lehet szembenézés önmagunk sötétebb részeivel, de akár egyfajta elfogadás vagy együttélés is ezekkel.

A minotaurusz és én nem hagyományos, lineáris történetet mesél el, hanem egy belső utazásra hívja az olvasót töredékes, lírai szövegeken keresztül, amelynek legnagyobb erőssége az atmoszférateremtés és hogy fontos a másik ember világának elfogadása. Fenyvesi Orsolya érzéki, költői nyelven ír – a beszélgetőtárs Bencsik Orsolya szerint már-már marquezi mágikus realizmussal - ahol a történet sokszor inkább hangulatokból és képekből áll össze, mintsem az egymás után építkező cselekményből. Emellett erősen jelen van benne a mitológiai újraértelmezés is, hiszen a minótaurosz alakját személyes, belső jelentéssel ruházza fel.

A könyv nem ad egyértelmű válaszokat vagy lezárt történetet. Inkább hangulatok, képek, keverednek, a valóság és a képzelet határa elmosódik. Hasonlóan zajlott az egyórás beszélgetés is, hiszen szó esett a női írók érzékenységéről és a férfi írók racionalitásáról, az anyaságról, az alkotás és az anya szerep összeegyeztetéséről, a felnőtté válásról, a bennünk lévő kamaszkori szörnyről, az emlékezésről, a felejtésről, és a könyvkiadás nehézségeiről. Arra a kérdésre, hogy lesz-e a könyvnek folytatása Fenyvesi Orsolya azt válaszolta, hogy talán folytatja a történetet.

Az egyórás beszélgetés után a találkozó résztvevői is kérdezhettek. Például azt, hogy miért nevezte el Fenyvesi Orsolya a minótauruszt Gyurinak. Az érdeklődők azt a választ kapták, hogy a névválasztás mindig gondot okoz, talán a vasgyúró szóból gondolta, hogy így nevezi el a félig ember félig bika szörnyet. Arra kérdésre, hogy szokta-e olvasni a kommenteket az interneten egy-egy könyve megjelenése után, azt mondta, hogy mivel eléggé kevés személyes véleményt, visszajelzést szokott kapni, ritkán elolvassa, de ezeket a véleményeket a helyükön kezeli. 

A beszélgetés végén a könyv illusztrációiról is szó esett. A minótaurusz és én című könyv illusztrátora Bedey Dorottya volt, aki Fenyvesi Orsolya szerint csodálatosan gazdagította kötetét, bár úgy véli, az ellentmondásosságában kibírhatatlan dolgokat írásban lehet inkább kifejezni.

Fotók: Gyovai Dóra és Kása Zsófia