A szervezők és a szakmai zsűri nem egyszerűen illusztrált szövegeket keresett, hanem a kép és a szöveg egyenrangú dialógusát, sőt a képi nyelv önálló, sűrített narratív erejének megvalósulását. Kovács Eszter – a Pagony Kiadó főszerkesztője – megnyitójában hangsúlyozta, hogy a nemzetközi gyakorlatban régóta elterjedt picture book maker szemléletet szerették volna meghonosítani és megerősíteni a hazai alkotók körében. Az illusztrátorokat arra bátorították, hogy merjenek tisztán képekkel mesélni, az írókat pedig arra, hogy engedjenek teret a vizualitásnak és ne próbáljanak mindent szavakkal megmagyarázni.

A felhívásra idén 192 pályamunka érkezett. A zsűrizésben Kovács Eszter, Gimesi Dóra, Paizs Andrea, Paulovkin Boglárka és Rofusz Kinga vett részt. Végül 62 pályamunka és mintegy 30 storyboard került be a PIM Bártfai termében rendezett, október 31-ig látogatható kiállítás anyagába. A tárlat különlegessége, hogy a látogatók a kész alkotások mellett a vizuális dramaturgia gerincét adó vázlatokat és képes forgatókönyveket is tanulmányozhatják.

A díjátadó a hazai gyerekkönyvkiadók – Cerkabella Kiadó, Csimota Kiadó, Csirimojó Kiadó, Lampion Könyvek, Manó Könyvek, Móra Könyvkiadó, Pagony Kiadó –, valamint a Budapesti Illusztrációs Fesztivál különdíjaival, illetve a zsűri dicsérő okleveleinek átadásával indult. A laudációkban visszatérő tanulságként fogalmazódott meg a kevesebb néha több elve. A csendeskönyv és a képeskönyv műfaja sűrítést, elhallgatást és finom dramaturgiát kíván, ahol a kép nem a szöveget illusztrálja és a szöveg sem magyarázza túl a látványt. A témák skálája a valós utazásoktól a fantáziavilágokon át egészen a mély, belső útkeresésekig terjedt.

Ezt követően Paulovkin Boglárka mutatta be a zsűrizés folyamatát és működését. Kiemelte, hogy mindenki kicsit másként viszonyult a zsűrizés feladatához: volt, aki a kiadón belüli műszaki szerkesztői, tervezőgrafikai szempontokat érvényesítette, mások történetmesélési, dramaturgiai, illusztrátori nézőpontból közelítették meg a pályamunkákat. A zsűri által kiválasztott művek ezt követően kerültek a kiadókhoz. Paulovkin Boglárka hangsúlyozta, hogy „Amikor egy versenyen indulunk, akkor az soha nem nyertem vagy vesztettem, dicsőség vagy kudarc. Hanem a versenyen indulás önmagában dicsőség.”

Ezután a zsűri dicsérő okleveleit adták át. Gimesi Dóra három dicsérő oklevelet is kiosztott: Lázár Flórának Emlékszem című munkájáért „Az expresszív képi világért, a pontos megfigyelésekért, a pont megfelelő mennyiségű szövegért és különösen Dózsa Györgyért”, Szitnyai Katalinnak Kicsit elszabadulok című könyvtervéért „A játékos formáért, az olvasás felfedezésre váró világok labirintusaként bemutató narratíváért, a történetmesélés és a képi dramaturgia összhangjáért.” valamint Győri Bori Morc bácsi és egy kicsibusznyi gyerek alkotásáért „A szívmelengető történetért, a remek karakterekért, a nézőpontváltásokra épülő dramaturgiai megoldásért, a sokadik böngészésre is új történetszálakat rejtő képek humoráért.”

Rofusz Kinga dicsérő okleveleit Schnell Fruzsinának A nagy Mikulásbiznisz című művéért „A valaha látott legkülönösebb Mikulásért, az eredeti látványvilágért, a sziporkázó vizuális gagekért, és az összes áltudományos megfigyelésért, és külön a Mikulás pink színű kabátjáért.” valamint Dormán Adrienn Aki velem volt című pályamunkájáért adta „Az érzékeny következetes képi narratíváért, a lírai, mégis nagyon erőteljes vizuális világért és a részletekben felfedezhető finom szimbolikáért.”

Paulovkin Boglárka oklevelét Káposztás Judit érdemelte ki (Látok valamit, ami...) „A gyermeki látásmóddal tökéletesen rezonáló, a vizuális nevelésben hiánypótló csendeskönyvéért, amely egyetlen kék ecsetvonallal képes megteremteni a felfedezés és a közös játék végtelen terét, és kész válaszok helyett kapcsolódásra, közös képzelődésre és megfigyelésre hívja a legkisebbeket.”

Paizs Andrea dicsérő oklevelét Pálkovács-Utassy Dórának adta Kézről kézre című munkájáért „Az igazán különleges főhősért, a világ sokszínűségét megidéző látványvilágért, a nagyszerű figurákért, és nem utolsósorban a váratlanság meglepetéséért és öröméért.”

Végezetül Kovács Eszter Tamás Zsuzsa és Radnóti Blanka szerzőpáros könyvtervét választotta ki „A szöveg és a kép közötti kivételes összhangért, a kettő közt feszülő ironikus viszonyért a narráció ötletességéért, az egyedi témaválasztásért, a szöveg redukáltságáért, valamint a befejezésért, aminek köszönhetően az ember kezdheti elölről az egész nézést és olvasást.”

Az esemény csúcspontja a három fődíj kihirdetésének pillanata volt. A harmadik díjat Salamon Fanni – Gyökerek című csendeskönyvével érdemelte ki. Salamon Fanni csendeskönyve mindössze három szín – fekete, kék és piros – szigorú, mégis végtelenül kifejező használatával dolgozik. Egy apró szobanövény fejlődésén és a gyermeki perspektíván keresztül jeleníti meg egy válás, a családi széthullás és az újrakapcsolódás finom lélektani folyamatát. A történetvezetés mentes a szájbarágós megoldásoktól. A tárgyak és színek szimbolikája tisztán, a vizuális dramaturgiára támaszkodva közvetíti a nehéz érzelmi hullámzást és a feloldódást.

A második helyezett Győri Bori lett Képzelni lehet című képeskönyvével, amely Horgos Béla verseire épül. A képeskönyv monokróm indigóalapú képei fotónegatívokra emlékeztetnek, amelyek a gyerekkori emlékek, a mindennapi rácsodálkozások és a felnövéstörténet finom részleteit ragadják meg. A képek rétegzettsége és az elfolyó, mégis precíz formavilág úgy idézi fel a múlt és jelen pillanatait, hogy a szöveggel szoros, lírai egységet alkot.

Az első helyezett pedig Pifkó Célia és Orosz Annabella Fekete filccel rajzoltam magamra egy pontot című, kamaszoknak szóló képeskönyve lett. Az idei Aranyvackor fődíját elnyerő pályamunka a kamasz és fiatal felnőtt korosztályt szólítja meg egy rendkívül nehéz, tabunak számító témában: a bántalmazás, a trauma és a belső szorongás feldolgozásában. A könyvterv nemcsak szimbolikájában, hanem fizikai megvalósításában is bátor döntést hozott: a fekete pont motívuma a lapokon átívelő valódi, fizikai lyukként jelenik meg, amely a hiányt és a sebet kézzelfoghatóvá teszi. A lírai szöveg és az expresszív, fekete-fehér kontrasztokra épülő grafika szimbiózisa olyan ritka katarzist teremt, amely nem ragad bele a reménytelenségbe, hanem művészetterápiás jelleggel mutat utat a belső gyógyulás és a feloldozás felé.

A díjátadó és a kiállított munkák összessége világossá tette, hogy a magyar illusztrációs és gyerekkönyves szakma éretten, technikai és dramaturgiai sokszínűséggel képes megszólalni a nemzetközi porondon is egyre meghatározóbb műfajokban.