bezár
 

gyerek

2008. 10. 28.
Egyedül nem megy
Barbro Lindgren: Kukacmatyi, Kolibri Fészek
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Egyedül nem megy Csak egy kis kukac, de akkor is a barátom! – ez a felismerés boldogságot hoz a magányos Kovász Emil életébe. Rendmániája alábbhagy, felbomlik a hétköznapok monotonitása, s mindez egy egyszerű kukacnak köszönhető. Lagálábbis Barbro Lindgren Kukacmatyijában, amelyet a Kolibri vitt színre, és játszik hosszú ideje az 5-6 éves korosztály számára.

A gyerekek színes párnákon ülve, cipő nélkül, a lehető legkényelmesebb pózban nézik végig az előadást, bátran közbeszólnak, segítenek a főhősnek, ha esetleg valami elkerülné a figyelmét. Bán János egy személyben testesíti meg Kovász Emilt, Kukacmatyit, a szabót, Szarkáné asszonyságot és az előkelő cukrászda pincérét. Segítőtársai a hangja, az ujja, zakója és a színpadon lévő fogas. Kovász Emil komoly, mély hangja kezdetben tekintélyt parancsoló, de az azzal való egyre árnyaltabb játék lerántja a leplet az amúgy magányos, és olykor sírdogáló, az állandósághoz és változatlansághoz ragaszkodó felnőttről. Bán Matyija igazi gyerek, mindent megkíván, amit meglát, élvezettel falja fel a salátalevelet és a tejszínhabos epret (tejszínhab helyett borotvahab, azaz tejszínhabos eper à la Gilette). Igazi érzelmi zsarnok, ha valamit nem kap meg, szánalmat és sajnálatot kelt, aminek a kezdetben morózus Emil sem tud ellenállni.

 

Történetük a parkban kezdődik, amelynek tulipánjai maguk a gyerekek, így ők is az előadás „kellékeivé” válnak. Ráadásul közbeszólásaikra is érkezik válasz, sőt ha Emil esetlenségén nevetnek, még egy-egy „Nagyon vicces!” ironikus megjegyzést is kapnak. Már az előadás előtt egy hölgy várja a színházba érkezőket, aki megbeszéli a gyerekekkel - mintegy beavatva őket a kulisszatitkokba, amely igazi varázslat számukra -, hogy a gyereknézőteret kettéválasztó kis ösvényre ne üljenek, hiszen az is egyik helyszíne a történetnek. De visszatérve a kiindulási ponthoz, Emil és a kukac - akit Bán János az ujjával jelenít meg - históriája az egyébként sokak szerint csak eltaposni való furcsa, viszolygást keltő élőlény „civilizálásával” folytatódik. Ruhát kap, sárgát, és hozzá piros kalapot, színt visz az addig kizárólag sötét öltönyt viselő Emil életébe. A legdrágább cukrászdába „rángatja” be Matyi barátját, kiabál, hangoskodik, illetlenül viselkedik, így alakulnak át mindketten egy olyan érzés bűvkörében, amelyet barátságnak neveznek.

 

A gyerekek szimpátiáját viszont már az első percben elnyeri a kukac, akit kezdetben még Emil sem érint meg szívesen. Már ekkor hallani olyan ötleteket a nézőtérről, melyek szerint egy puha, meleg helyre kellene tenni, így biztosan nem fázna. Az előadás után aztán bőségesen felvértezi őket Bán János azzal a tudással, hogyan lehet Kovász Emilt és Kukacmatyit otthon is elkészíteni egy papírlap, egy filctoll és a saját ujjuk segítségével. Mondanom sem kell, hogy kapnak a lehetőségen.

 

A pantomim alapvető eleme az előadásnak, így nyílik az ajtó, így készül a ruha, így varr a tű, s az állandó hangeffektekkel ez tökéletes ’mintha-szituációt’ teremt a gyerekek számára. A rendező, Novák János színpadi kellékei is egy szörnyen unalmas életről árulkodnak. A pianínó nem érdekes, ha csak egykezest játszhatunk rajta, ebbe száll be másodkézként Matyi, aki egyébként valódi őstehetség, Emilen könnyen túltesz, s a darab végén már ő tanít, nem fordítva. Bonyodalomra persze szükség van: Emil – tekintve, hogy Matyi csak egy kukac – visszaviszi barátját a parkba, s később megbánva tettét, hiába keresi. Ekkor is a gyermek lát mindent jobban, hiszen már Matyi várja haza a kétségbeesett Emilt, szól a pianínó, indulhat a kétkezes játék.

 

Lindgren gyermeknyelvi szavai, kifejezései még közelebb hozzák Matyit gyermeki mivoltában, neki a pianínó egyszerűen csak pínó, ő még őszinte, nincs eltitkolni valója. A szöveget rímes csengése könnyen befogadhatóvá teszi a kisebbek számára is, Szarkáné asszonyság állathangja könnyen utánozható, ahogyan az ajtócsengőé is, így az igazán érdeklődők valóban összeállíthatják saját egyszemélyes színházukat, amely természetesen nem csak egy hangon szól.

 

Játssza: Bán János

 

Rendező: Novák János

 
További előadások a Kolibri honlapján!

 

A kép forrása: www.port.hu

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Antal Nikolett --


További írások a rovatból

Révész Emese: Simi és a rendetlen betűk
gyerek

Jó lenne érteni egymást Jó lenne érteni egymást
Interjú Nényei Pállal Az irodalom visszavág 3. – A hit fényétől az ész világosságáig megjelenésének apropóján
Könyvbemutató
A HUBBY a B32 Galéria és Kultúrtér színháztermében

Más művészeti ágakról

Interjú Rév Marcell operatőrrel rendezőkről, trendekről, filmekkel eltöltött évekről
színház

Testvérek között Testvérek között
Tisztasági festés - a Stereo Akt előadása a Trafóban
Interjú Halász Glória filmrendezővel nyitottságról, szerzőiség és hitelesség egyensúlyáról, valamint az önmagunkba vetett hitről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés