gyerek
2008. 12. 20.
Kövér Lajos és az éneklő ifjúság
Lackfi János: Kövér Lajos aranykeze
Lackfi János népszerű hősét a Kövér Lajos színre lép című kötetből már ismerhetik a mesekedvelők. Most megjelent a vicces-kedves mesehős újabb kalandjait tartalmazó könyv, a Kövér Lajos aranykeze, melynek december 8-ai bemutatója minden szempontból igazi gyermekrendezvény volt.
Egy-egy gyerekeknek szóló könyv bemutatóján persze mindig sokan ülnek a célközönség képviselői közül a közönség soraiban. Az viszont már ritkább, amikor a gyerekek mutatják is be az adott kötetet, mint ahogyan az a Kövér Lajos aranykezének bemutatóján is történt. Általános iskolások adtak elő igen színvonalas műsorokat. Iskoláik mind kedvesek Lackfinak: sokszor meghívják őt és sok időt tölt ezekben az intézményekben a gyerekekkel.
A Kodály Zoltán Kórusiskola egyik osztálya még korábban megkérte Lackfi Jánost, hogy írjon egy verset róluk, amiben mindannyian szerepelnek. Lackfi titkos információkat gyűjtött a tanulókról, és meg is írta a költeményt, amit aztán az Édes rózsám, szívem kedvese dallamára meg is zenésítettek. Ezt a produkciót a gyerekek úgy adták elő, hogy rajzokat is készítettek magukról, ezeket egy-egy hurkapálcikára felragasztották, és a megfelelő soroknál az éppen szóban forgó gyerek kétdimenziós mása repült a levegőbe. Az énekszám után az osztály tanítónője elmondta, a táblácskákat azért is vették be a műsorba, mert többen nem tudtak eljönni – így viszont az otthon maradottak is jelen lehettek. Az egyik kislány ezután elszavalt egy verset, majd a gyerekek visszaadták a szót a felnőtteknek, és következett Békés Pál, aki már másodszor is – ahogyan Lackfi János fogalmazott – „keresztapja” lett Kövér Lajosnak.
Békés Pál a kötet egyik legérdekesebb tulajdonságaként azt emelte ki, ahogyan az a hétköznapi utcából „varázsvilágot” teremt, a mesevilágba emeli a mindennapok embereit. Ez a mesevilág azonban nem olyan távoli, nem az Üveghegyen is túli ország, hanem egy szelíd, közöttünk levő világ: a mesék színterei azok a helyek, ahol az utca embere is megfordul. Van azonban egy fontos különbség a mese és a „valóság” között: a mesében mindenki jó, nincsen semmi, ami gonosz vagy félelmetes lenne. Mulatságos kalandokról olvashatunk Lackfi könyvében, melyeken különböző jellemek, tipikus figurák (pl. Súly Elemér, a portás) lépnek színre. „Bumfordi valóság” – összegezte Békés –, és ezt a vicces-kedves-ügyetlen hangulatot adják vissza Molnár Jacqueline illusztrációi is.
Lackfi János meséi könnyen megzenésíthetőek, ez pedig különösen fontos a kisebb gyerekeknek szóló történeteknél. Arra, hogy hogyan is lehet dallá varázsolni a prózát, az angyalföldi Weöres Sándor Általános Iskola tanulóitól kaptunk ízelítőt. A kórus azt a részt zenésítette meg, amikor Kövér Lajosék a tábortűz mellett ülnek, és történeteket énekelnek egymásnak. Egy néző javaslatára igazi performansszá alakult az eredetileg csak éneklésnek tervezett műsor: Lackfi János felolvasta az átvezető részeket, a verseket pedig elénekelték az általános iskolások. A szöveg és Lackfi felolvasása már magában is szórakoztató volt, azonban a gyerekek humoros előadása még több színt vitt a történetekbe.
A hangulat persze csak fokozódott, amikor az előadás után néhány műhelytitkot is elárult Lackfi. Szívesen beleírná saját gyerekeit is a történetekbe, de egy rosszul elsült eset óta óvatos. A Szerelem című versében például egyik lányáról ír, aki éppen szerelmes volt az egyik iskolatársába, de ebből a versből – érthető okokból – sértődés lett…
És hogy lesz-e folytatása Kövér Lajos kalandjainak? A könyvbemutatók arra is jók, hogy ezt kipuhatolják a rajongók. Bár valószínűleg senkinek nem okoz meglepetést, hogy igen, lesz. A tervek szerint Madárlatta Kövér Lajos lesz a címe a harmadik kötetnek, de egyelőre még csak az ötleteket gyűjti a szerző, és ahogyan Lackfi is fogalmazott: „bármi elképzelhető még”.
Talán itt kellett volna befejezni a könyvbemutatót. A közönség vidám volt, és a gyerekek is nagyon élvezték, ezután azonban Lackfi felolvasott egy fejezetet a könyvből. A szöveg ugyan érdekes és vicces volt, és a gyerekek feszült figyelemmel hallgatták, az első öt perc után azonban érezhetően apadt a lelkesedésük. Nagyon hosszú lett a felolvasott szöveg, különösen este hét óra körül, a főleg kisiskolásokból álló hallgatóságnak. Ráadásul egy fejezetet már előadtak a gyerekek, különösebb értelme nem volt újabbat felolvasni.
Ami még talán kevésbé sikerült, az a bemutatóra hozott példányok számának eltalálása. Sok szülő szeretett volna kedvezményesen vásárolni a helyszínen, de csak alig több, mint egy tucat kötettel készült a Noran Kiadó. Igaz, akiknek nem jutott már Kövér Lajosból, később is megvásárolhatták kedvezménnyel a könyvet. Összességében azonban egy élvezetes és jól felépített bemutatón vehettek részt az érdeklődök. Jó volna több olyan bemutató, ahol a gyerekek nem csak passzív nézőként vennének részt, hanem, Lackfi estjéhez hasonlóan, maguk is főszereplőkké válhatnának.
Lackfi János - Molnár Jacqueline: Kövér Lajos aranykeze, Noran, Budapest, 2008, 192 oldal, 3999 Ft.
A Kodály Zoltán Kórusiskola egyik osztálya még korábban megkérte Lackfi Jánost, hogy írjon egy verset róluk, amiben mindannyian szerepelnek. Lackfi titkos információkat gyűjtött a tanulókról, és meg is írta a költeményt, amit aztán az Édes rózsám, szívem kedvese dallamára meg is zenésítettek. Ezt a produkciót a gyerekek úgy adták elő, hogy rajzokat is készítettek magukról, ezeket egy-egy hurkapálcikára felragasztották, és a megfelelő soroknál az éppen szóban forgó gyerek kétdimenziós mása repült a levegőbe. Az énekszám után az osztály tanítónője elmondta, a táblácskákat azért is vették be a műsorba, mert többen nem tudtak eljönni – így viszont az otthon maradottak is jelen lehettek. Az egyik kislány ezután elszavalt egy verset, majd a gyerekek visszaadták a szót a felnőtteknek, és következett Békés Pál, aki már másodszor is – ahogyan Lackfi János fogalmazott – „keresztapja” lett Kövér Lajosnak.
Békés Pál a kötet egyik legérdekesebb tulajdonságaként azt emelte ki, ahogyan az a hétköznapi utcából „varázsvilágot” teremt, a mesevilágba emeli a mindennapok embereit. Ez a mesevilág azonban nem olyan távoli, nem az Üveghegyen is túli ország, hanem egy szelíd, közöttünk levő világ: a mesék színterei azok a helyek, ahol az utca embere is megfordul. Van azonban egy fontos különbség a mese és a „valóság” között: a mesében mindenki jó, nincsen semmi, ami gonosz vagy félelmetes lenne. Mulatságos kalandokról olvashatunk Lackfi könyvében, melyeken különböző jellemek, tipikus figurák (pl. Súly Elemér, a portás) lépnek színre. „Bumfordi valóság” – összegezte Békés –, és ezt a vicces-kedves-ügyetlen hangulatot adják vissza Molnár Jacqueline illusztrációi is.
Lackfi János meséi könnyen megzenésíthetőek, ez pedig különösen fontos a kisebb gyerekeknek szóló történeteknél. Arra, hogy hogyan is lehet dallá varázsolni a prózát, az angyalföldi Weöres Sándor Általános Iskola tanulóitól kaptunk ízelítőt. A kórus azt a részt zenésítette meg, amikor Kövér Lajosék a tábortűz mellett ülnek, és történeteket énekelnek egymásnak. Egy néző javaslatára igazi performansszá alakult az eredetileg csak éneklésnek tervezett műsor: Lackfi János felolvasta az átvezető részeket, a verseket pedig elénekelték az általános iskolások. A szöveg és Lackfi felolvasása már magában is szórakoztató volt, azonban a gyerekek humoros előadása még több színt vitt a történetekbe.A hangulat persze csak fokozódott, amikor az előadás után néhány műhelytitkot is elárult Lackfi. Szívesen beleírná saját gyerekeit is a történetekbe, de egy rosszul elsült eset óta óvatos. A Szerelem című versében például egyik lányáról ír, aki éppen szerelmes volt az egyik iskolatársába, de ebből a versből – érthető okokból – sértődés lett…
És hogy lesz-e folytatása Kövér Lajos kalandjainak? A könyvbemutatók arra is jók, hogy ezt kipuhatolják a rajongók. Bár valószínűleg senkinek nem okoz meglepetést, hogy igen, lesz. A tervek szerint Madárlatta Kövér Lajos lesz a címe a harmadik kötetnek, de egyelőre még csak az ötleteket gyűjti a szerző, és ahogyan Lackfi is fogalmazott: „bármi elképzelhető még”.
Talán itt kellett volna befejezni a könyvbemutatót. A közönség vidám volt, és a gyerekek is nagyon élvezték, ezután azonban Lackfi felolvasott egy fejezetet a könyvből. A szöveg ugyan érdekes és vicces volt, és a gyerekek feszült figyelemmel hallgatták, az első öt perc után azonban érezhetően apadt a lelkesedésük. Nagyon hosszú lett a felolvasott szöveg, különösen este hét óra körül, a főleg kisiskolásokból álló hallgatóságnak. Ráadásul egy fejezetet már előadtak a gyerekek, különösebb értelme nem volt újabbat felolvasni.
Ami még talán kevésbé sikerült, az a bemutatóra hozott példányok számának eltalálása. Sok szülő szeretett volna kedvezményesen vásárolni a helyszínen, de csak alig több, mint egy tucat kötettel készült a Noran Kiadó. Igaz, akiknek nem jutott már Kövér Lajosból, később is megvásárolhatták kedvezménnyel a könyvet. Összességében azonban egy élvezetes és jól felépített bemutatón vehettek részt az érdeklődök. Jó volna több olyan bemutató, ahol a gyerekek nem csak passzív nézőként vennének részt, hanem, Lackfi estjéhez hasonlóan, maguk is főszereplőkké válhatnának.Lackfi János - Molnár Jacqueline: Kövér Lajos aranykeze, Noran, Budapest, 2008, 192 oldal, 3999 Ft.
Szerzők
-- Varga Betti --
