Akkor sem, ha első pillantásra a roppant keresett és szellemesnek vélt „Rímbörtön” cím óvatosságra int. Az eredeti – The Melancholy Death of Oyster Boy and Other Stories – nem nyújt fogódzót a műformát illetően, jóllehet már a cím olyan képzettársításokat eredményezhet, melyek Tim Burton helyenként morbid, szürreális fantáziáját és képi világát idézik.

A műforma pedig a vers, mégpedig túlnyomórészt „rímes”, azaz kötött formájú vers, azon belül is a humoros, néhol a limerickre emlékeztető, néhol a lazább elbeszélő költeményeket az abszurd humorral keverő hangütés a domináns. Akárcsak a filmek meghatározó, helyenként gótikus, helyenként szürreális (de mindenhol nyomatékosan reflektált) képi világa, úgy a versek által kiépülő fiktív világ is különös, alkalmasint szürreális közeg, ahol csupa olyan lény tengeti magányos, kitaszított, boldogtalan, mégis mulatságosan bemutatott életét, akiknek a szenvedése éppen szürrealitásukból fakad. A Pacasrác például olyan szuperhős, akinek semmilyen kiemelkedő képessége nincs, viszont mindenütt foltot hagy (ezért drága a mosodaszámlája); a sokszemű lány fején annyi szemgolyó van, hogy ha sír, bőrig ázol; a Robotgépgyerek pedig úgy fogant, hogy anyja egy mikrohullámú sütővel hált. A címszereplő Osztrigasrác félig ember, félig a nevében szereplő lény, ezért – és nyilván, a szokottól eltérő testi adottságai folytán – kitaszított figura, akit apja fogyaszt el jó étvággyal afrodíziákum gyanánt.

Rajtuk kívül is még számos különös figurával találkozunk, akik valamiképp a boldogságot keresik, de végül vagy el kell, hogy fogadják saját különcségüket, meg nem értettségük boldogtalanságát (mint a Vudulány, a Bámuló Lány vagy Jani, a rusnya Pingvinsrác), vagy valamilyen módon belehalnak az életbe (a Killed By Life örökbecsű szlogenje rájuk tehát tökéletesen illik). A Hulla(dék)lány például a következő módon:
„Hulladék a teste / igen, ő volt Hulladéklány maga. / Szurtos volt a képe, / s penetráns a szaga. // Folyton csak búsult, / szinte elepedt – mert nem ismert más otthont, / mint a szeméttelepet. // Csak akkor örült, / ha látta Stant, / a helyi kukás / félistent. // Gyűrűt is hozott, / de a lányt el nem vehette, / mert az közben magát / a hulladékdarálóba vetette.” Vagy íme Dinnyefej mindenki számára példázatos élete s halála: „Volt egyszer egy morózus dinnye. / Csak ült napszámra, / s várta a halált, hinnye! // De vigyázz, mit kívánsz! / Az ábra mellékelve. / Így lett a dinnye / egy bakancs által meglékelve.”

Tim Burton versikéi, mondókái úgy beszélik el a furcsa figurák szomorú életét és halálát, hogy a nyelvben rögzült kifejezések, idiómák szó szerinti olvasásával pecsételi meg az alakok sorsát. Sőt maguk a különös szerzetek mintegy az idiómák, nyelvi fordulatok által kelnek életre – hogy aztán a nyelvi poén elsütése során úgyszólván épp a nyelvi „történésbe” pusztuljanak bele. Ímhol A Pálcikasrác és a Gyufalány szerelme: „Pálcikasrác és Gyufalány; / a csávó imádta a bigét. / Hogy miért, nem talány, / hisz lángra lobbantotta szívét. // De gyufa és pálcika közt / örökké tarthat e varázs? / Jaj, forrófejű a nő; és a srácból / nem marad, csak parázs.” – Szervác, a Szennysrác pedig, aki előszeretettel szipuzik mindenféle mérgező anyagot, a következő szóvirágba hal bele a történet szerint: „Kivitték a kertbe, / hol friss levegőt inhalált. / Lesápadt, s érezte, / így lel végül kínhalált. // Rövid életének végén / talpát így dobta föl. / Ki gondolta volna, / hogy a természet lágy öle öl.”

Hozzá kell tenni, hogy az ötletes magyar fordítások – itt-ott átköltések – fokozzák a szójátékok, nyelvi trükkök „cselekvésének” szerepét, de persze az eredeti ugyancsak bővelkedik bravúrokban. Hogy lássuk a különbségeket, a fentebb idézett Pálcikasrác…-ot idemásolom: Stick Boy and Match Girl in Love: „Stick Boy liked Match Girl, / He liked her a lot. / He liked her cute figure, / he thought she was hot. // But could a flame ever burn / for a match and a stick? / It did quite literally; / he burned up quick.” Látható, hogy az angol nagyobb mértékben hagyatkozik az egyébként a szöveg melletti oldalon futó rajzokra: a „helyes (itt talán: vékony) (alak)” természetesen a gyufa alakját jelöli, a „she was hot” kijelentés pedig („dögös” és, szó szerint, „forró”) éppen ebből a bájos, vékony alkatból következik a vers logikája szerint. A magyar átköltés voltaképp különösebb faxni nélkül építi be az eredeti önreflexióját: azt tehát, hogy „szó szerint” („literally”) kell vennünk a „láng” – mely egyúttal „szerelem”, „szenvedély” („flame”) is – égését. (Hozzátehetjük, hogy a versike nyelvi áthallásai ugyancsak jelentésképzők lehetnek: a "figure" játékba hozhatja a "figurális", tehát "képes", "átvitt értelmű" beszéd retorikáját, mely e helyütt épp a "literally"-val, azaz a "szó szerinti" olvasással kerül szembe. Ezek a megoldások képezik a szövegek játékosságának alapját, mintegy a bemutatott világ és a nyelvi cselekvés széttartásából keletkező, a kötetben minden esetben morbid mód humoros feszültséget.)

Summa summarum, kellemes (húsz perces) kikapcsolódást nyújt Tim Burton sajátos humorú és fantáziájú kis könyvecskéje, a nyelvi ínyencségeken pedig el lehet csemegézni. Ennél azonban se több, se kevesebb az Osztrigasrác. (Az eredeti teljes egészében, rajzokkal együtt elérhető a neten; itt pedig mindenféle érdekesség olvasható és nézhető a kötetről illetve TB-ről.)


Tim Burton: Rímbörtön, avagy az Osztrigasrác mélabús halála és más történetek. (The Melancholy Death of Oyster Boy and Other Stories) A szerző rajzaival
Fordította: Stern Gábor
Magvető – Xpress, Budapest, 2008.
128 oldal, 2490 Ft.