bezár
 

színház

2009. 04. 28.
Ültess asztalodhoz, etess tányérodból, itass poharadból, altass az ágyadban
A Szöveg Színház békakirály című előadása a Stúdió ’’K’’-ban
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Ültess asztalodhoz, etess tányérodból, itass poharadból, altass az ágyadban Egyszerűség és letisztultság a játéktéren, fehér lepel a földre terítve. A színen lévő egyetlen játékos jelenléte a darab központi motívumát, a magány, a magára maradottság érzetét jeleníti meg. „Ő az a gyermek, akit nem szerettek s akit ezen kívűl azért vertek, mert nem tudták elviselni azt, hogy nem szeretik.” Igen, ez ő, a békakirály.
Szkéné színház

A színésznek csak a felsőteste látszik, lehajtott fejjel, sokáig némán ül. Ha megszólal, József Attilát szaval, ha nem beszél, akkor is őt halljuk felvételről (illetve a kamasz költőt megszólaltató Hegedűs Kornélt, valamint a gyermek József Attilát játszó Verebélyi Teklát). És a szavak megelevenednek. Ahogyan a Szabad-ötletek jegyzéke a legszabadabb asszociációkat jegyzi fel, úgy az erre alkotott képek sorozatát láthatjuk a háttérben szinte az egész teret beborító fehér vászonra vetítve. Sőt nemcsak képeket, hanem ott elkészült filc- és homokrajzokat, víz- és festékcseppeket, mozaikokból összerakott ábrákat, a végén megjelenik a jól ismert József Attila-arckép, a költőt megidézve, katartikusan.

Gondolatok végtelen sorozata elevenedik meg, ezt látjuk és halljuk egyszerre. A színész (Pál Dániel Levente) alig mozdul meg, de szép és erős orgánuma, a gyorsan változó képek segítenek, hogy a monotonitásában is rendkívül izgalmas, hangzatos szöveg olykor elzsongítsa, időből és térből kizökkentse a nézőt.

Az előadás ritmusa hosszabb időintervallumok után folytonosan változik, nem lankad a figyelem, a felvételről szóló asszociációk után és között verseket hallunk, amelyek kapcsolódnak az előttük vagy utánuk lévő szöveghez. Az élő és a felvételről hallott hang váltogatása, a vászon állandóan ismétlődő megtisztítása meg-megtöri a darab ritmusát, aztán ismét elindul, ahogy maga a József Attila-mű is.
Békakirály
Elöl a tudat, hátul a tudattalan; amit látunk, az mindig ismert, amit nem, az az ismeretlen. Ez a legegyszerűbb pszichologizáló elemzés, ami nyilván elkerülhetetlen ebben az esetben. Ráadásul a vásznon látható árnyak, kivetült képek nem a kézzelfogható valóság darabjai. Az elöl, a figurán lévő lepelből pedig könnyen ki lehet bújni; arcát fehér porral meghinti a színész, majd eltűnik hirtelen; ingét hátul szét lehet kapcsolni, összevarrták a lepellel, így könnyen elhagyható. Mint a valóság, talán az élet is.

Egy másfajta megközelítés szerint: a darab legelső képeinek egyike az ülő színészalak köré vetített kapu, ha belépünk rajta, elindulhatunk a tudattalan útján. Aztán kibújás az ingből és lepelből, ezzel véget is ér a séta a szövegek és képek terében, ahogyan a darab is; már csak a megidézett József Attila néz ránk valótlan és megfoghatatlan arcával. „Az a szerencsétlen, aki ezeket irta, mérhetetlenül áhitozik szeretetre, hogy a szeretet vissza tartsa őt oly dolgok elkövetésétől, melyeket fél megtenni. Őt olyasmiért verték, amit soha nem tett volna. Ő az a gyermek, akit nem szerettek s akit ezen kívűl azért vertek, mert nem tudták elviselni azt, hogy nem szeretik. Igy kivánja ő a szeretetet azért, hogy ne bántsák” – írja a „békakirály” a Szabad-ötletek jegyzékében.

Alexics Rita bravúrosan játszik a vászonra vetített képekkel, biztos kézzel, pontosan alkot ott, helyben is. Pál Dániel Levente játéka egyszerűségében is szuggesztív, megszólaló József Attila-versinterpretációi közül számomra kiemelkedő a Tél „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni…” kezdősoraival. Mizsei Zoltán hangjátékai hangnemben, ritmusban is jól illenek az előadáshoz; olykor sejtelmes hangfoszlányai még inkább erősítik a darabot. Az egész kissé körülhatárolhatatlan, megfoghatatlan, írni is nehéz róla, tény viszont, hogy igazán erősen hat. Erős képekkel és erős szöveggel. Bizonyítva egyszersmind, hogy ez utóbbinak elementáris az ereje még a XXI. században is.


békakirály

Alexics Rita
Pál Dániel Levente

Zene: Mizsei Zoltán

Közreműködik:
Hegedűs Kornél
Székelyhidi Zsolt
Verebélyi Tekla

Rendező: Szántai Edina

Szöveg Színház
2009. április 21.
Stúdió "K"
ELTE Összművészeti Fesztivál

Bemutató: 2009. január 18.
Mozdulatművészeti Stúdió

Fotók: Molnár Péter


Kapcsolódó cikkek


nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Antal Nikolett --


További írások a rovatból

színház

Tarr Béla utolsó utáni szava Tarr Béla utolsó utáni szava
Missing People (Hiányzó emberek) Tarr Béla mozgó csendélete a Bécsi Ünnepi Heteken
Interjú Bodó Viktorral a pályakezdésről, a Szputnyikról és a külföldi jelenlétről
színház

Minek nevezzelek? Minek nevezzelek?
A Színház- és Filmművészeti Egyetem szinhazinevelés.SZFE című szakmai konferenciájáról
Interjú Schilling Árpáddal érvényesülésről, a fiatalok lehetőségeiről és elsősorban: színházról

Más művészeti ágakról

Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Hagyományok és újítások Hagyományok és újítások
Interjúsorozat a cirkuszról, változásokról, zártságról és nyitottságról, klasszikus és új találkozásairól
art&design

A gyűjtő mint művész? A gyűjtő mint művész?
A Mai Manó Ház Erik Kessels több élete című kiállításáról
Interjú Tóth Kingával intermediális alkotásról, a fiatalok lehetőségeiről, szellemi műhelyekről, fordításról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés