bezár
 

film

2009. 05. 26.
Pecsvörk a mi uccánkban
Filmvilág, 2009/5
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Pecsvörk a mi uccánkban Nem hiszem el, hogy ez igaz: még mindig vehetek egy ilyen újságot 400 forint alatt. Itt bizony rend van, jól tájékozott értelmiségi lehetek bagóért. Mégiscsak lehet élni ebben az országban, ha valaki a művészettel és a gondolatokkal is beéri? Még pár napig mindenki rohanhat az újsgárusokhoz - utána már csak a júniusi szám marad.
Egy jó kis pecsvörkhöz az kell, hogy többféle alapanyag is megtalálható legyen benne. A Filmvilág 2009-es májusi száma kisebb és nagyobb foltokból áll össze szerethető, jól informáló világgá.

Nézzük először a szőttes nagyobb foltjait. Elsőnek említem, mert engem a leginkább ez fogott meg, a ’Digitális forradalom’ belső rovatcímet viselő részt, mely lerágott csontnak tűnik ugyan, de a négy szövegen keresztül mégis eljutunk addig a felismerésig, hogy hát igen, még nem mindig dolgoztuk fel a médiumváltást maradéktalanul. Persze, hogy nem, hiszen a kellős közepén vagyunk. Erre leginkább kézenfekvő módon (a daazo.comos) Deák Dániel cikke mutat rá, aki elénk tárja a feladatot. „Fel kell mérni, hogyan osszák fel egymás között az egyes témákat a megfelelő médiumok: milyen típusú műsorokat erőltessenek a televíziók, mi szóljon a rádiókból, mi az internetes portálok feladata, valamint hogyan képes a nyomtatott sajtó valami olyasmit produkálni, amit az olvasó az interneten nem kap meg.” (23. o.) Yes, az egymással kooperáló, hálózatszerű kommunikációval összekötött médiumok is előkerülnek. A hálózatról pedig a többek közt comicsos Varró Attila ír, mint az idézetvilág egyik magyarázó elméletéről. A katasztrófaturistaként fellépő Schubert Gusztáv sem tétlenkedik, a digitális forradalom kapcsán megmongya nekünk: nindzsa teremtésben vesztes, csak mindenki. Az ügy legátfogóbb feltérképezését azonban Muhi Klára interjújában kapjuk, amit Nyíri Kristóf filozófussal és Medvigy Gábor operatőrrel készített. Aki eddig nem tudta, Medvigytől értesülhet róla: az a technológia, amit ma használunk, gyakorlatilag az enyészet technológiája. Ugyan az ezüst alapú fekete-fehér kép gyakorlatilag végtelen ideig eláll, a mai színes filmek pár évtizedig sem bírják. Nyíri azonban a tárhelykapacitás megsokszorozódásában bízik, és abban, hogy az egymás tartalmát is tároló szerverek mindent megőriznek. Gyanúsan hallgat arról, vajon hogyan másolódik jó minőségben olyan sok szerverre egy-egy mű, hogy az már a jövő számára valami biztosíték lehessen a fennmaradásra… Mégis, hozzáférünk a tudáshoz: William Ivins tézise szerint „a könyvnyomtatásnál is nagyobb találmány volt, amikor 1400 körül megjelennek Európában a képek sokszorosításának technológiái”, addig „csak identikus képi kijelentéseket lehetett tenni”. A mai képi-filmes dömping pedig tekinthető új népművészetnek, amelynek következményeképp egy másik interjúban bizonyára el kell majd gondolkodni a mű- és a szerzőfunkció megváltozásán.

Vágvölgyi B. András írásával kezdődik a Che Guevara mítosz demitizálása, illetve feldolgozása a lapban. A dolgozat apropója Steven Soderbergh kétrészes filmje a forradalmár-terroristáról – melyben megjelenik a mitikus és krisztusi pop-ikonná vált akaratgép, valamint a brutális tömeggyilkos egyaránt.
A halott Che Guevara
A lap külföldi szerzője, Jorge Castaneda a popularitás, a kultusz kialakulása apró mozzanatait tárja elénk. Még azt is megtudjuk, miért kellett meghalnia Che Guevarának ahhoz, hogy ekkora utóélete legyen - "imitatio Christi". Hogy mekkora? Nos, erre már az egykori PRAE.HU filmkritikai rovatvezető, Schreiber András kapitalizmuskritikai megfontolásokat sem nélkülöző munkája világít rá. Bár nem is kapitalizmuskritika az övé. Csupán arra a mechanizmusra mutat rá, ami a forradalmárnak tekintett történelmi szereplőt, illetve arcképét árucikké tette. Míg Castaneda a mítosz eredetét kutatja, ő megtalálja a Che-fogyasztás végpontját: „Che Guevara Che-pólóban (a chicagói szatirikus lap, a The Onion találmánya)”. Szegényebbek lehetnek néhányan egynéhány illúzióval, ha ezt a dialektikus blokkot vévigszántják elméjükkel. (Hogy a mezőgazdaság is bekerüljön ebbe a cikkbe.)

De mi van még, mivel színesedik tovább életünk? A nagyokkal: André Bazinnel és Agnès Vardával is tudunk foglalkozni, mégpedig a Francia Újhullám kapcsán. Aztán, hálisten oldalakon még a jakuza-mozi rejtelmeibe is beavatódunk – leginkább maszkulin, harcos férfiolvasók pihentetik majd szemüket ezeken a szövetdarabkákon.

A berlini utat megspórolta nekünk Schreiber András, aki mint egy modern Mátyás-király mesében, Berlinben látott is krízist, meg nem is. Ami biztos: igazán jó filmhez nem volt szerencséje. A Berlinaléról szóló hosszú és alapos beszámoló mellett szóba kerül még a Dialëktus Fesztivál, melyről Vajda Judit tudósítja a nagyérdeműt. Összehasonlítva a fesztivál díjaival, különös, hogy egy díj nélkül távozó filmet, a Hippi Masala címűt részesíti előnyben, mely az ideiglenesen Indiában tartózkodott, majd végleg ottragadt virággyermekek életébe enged betekintést.

Lassan elérkezünk a kisebb foszlányokig, de előtte még Beke László mutatja be érzékletesen Maurer Dóra filmjeit, melyek a LuMú-ban voltak megtekinthetők életműkiállításán. Bár Beke megjegyzi, hogy Maurer munkái „rendkívül didaktikusak és szisztematikusak”, utána hosszan sorolja az érveket amellett, hogy mi miért fantasztikus a munkákban.

Kötelező egy ilyen lapban a filmelemzések rész, hogy a pecsvörk-hasonlatnál maraggyak, ezek a nagyobb foltokat összekötő kisebbek. A maguknak teret követelő új Filmvilág-sztárok, Schreiber és Varró is írnak ilyet, utóbbi éles megfigyeléseket tesz A pankrátor című film kapcsán. Mickey Rourke
Értetlenül áll az előtt, hogy miért ez az első pankrátor-mozi, mikor „számtalan divatos kritika megtalálható benne Amerikáról: a test fetisizálása és a szabad érvényesülésnek álcázott determinizmus, a médiamanipuláció és az erőszak kultusza.” És ami nekem, laikus olvasónak fontos: neki is tetszett a film, Mickey Rourke főszereplésével. (A érdemes elolvasni Klacsán Csaba kritikáját is a filmről.)

Végigolvasva – mert, visszatérve Deák Dániel cikkére: a printmédia pl. azért jó, mert végig lehet olvasni, míg az internetet soha, hiszen állandóan bővül – azt az illúziót kaptam, hogy kicsit rátehettem a kor művészeti ütőerére a kezem. És ez a maximum, amit egy médium adhat: pecsvörk, mely ápol, s eltakar - és nem fasság.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Balogh Endre --

A prae.hu művészeti portál alapító-főszerkesztője, a PRAE.HU Informatikai és Kommunikációs Kft. ügyvezetője. 2009-2011 a József Attila Kör Irodalmi Egyesület (JAK) elnöke. Önálló prózakötete: A parazita (2008, FISZ).


További írások a rovatból

Todd Phillips: Joker
Interjú Mundruczó Kornéllal a filmes és a színházi lét különbségeiről
Interjú Pálos Gergely operatőrrel kétlakiságról, kapcsolatépítésről, valamint a svéd és a magyar fényviszonyok különbségeiről

Más művészeti ágakról

art&design

Arcátlan Arcátlan
Klímariadó! - 19. ARC Közérzeti Kiállítás
irodalom

Dolgozni kell, művelni, amiben alkotunk Dolgozni kell, művelni, amiben alkotunk
Interjú Ladik Katalinnal irodalomról, színházról, női jelenlétről, földrajzi és történelmi helyzetekről
irodalom

Ha lehet, akkor éljen és mozogjon Ha lehet, akkor éljen és mozogjon
Prae Műfordító Tábor, beszámoló, 1. nap


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés