bezár
 

színház

2009. 07. 01.
Primadonna assoluta
Edita Gruberova két Donizetti-operában
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Primadonna assoluta Münchenbe, Bécsbe kell menni érte, miatta. Aki egyszer látta, rajong érte. Aki „csak” hallotta, mint 2005 szeptemberében Donizetti Roberto Devereux-jének koncertszerű előadásán a Müpában, talán sohasem tudja meg, milyen színpadérzékeny színésznő a koloratúrszopránok koronázatlan királynője.

Bámulatos, ahogy manipulálja a házat, mint ahogy az is, ahogy az idén 63 (!) éves Gruberova képes átlényegülni nemcsak korosodó szerelmessé (I. Erzsébet), hanem fiatal lánnyá is (Lucia). A 2004-es müncheni Roberto Devereux-előadás legközelebb 2010-ben lesz műsoron, feltehetőleg mit sem veszítve aktualitásából: Christoph Loy rendezése nem törődik a két Erzsébet királynő közötti nyilvánvaló történelmi és személyiségbeli különbségekkel; és mai, ultramodern, fekete designer bőrkanapék uralta lounge környezetbe helyezi az előadást – amely a modern párhuzamon kívül más rendezői koncepciót nem erőltet a nézőre.

Színészvezetése jeles: finom gesztusokkal, kevés kellékjátékkal festi a nagyon is emberi viszonyokat, és a Donizetti által elsöprőnek ábrázolt érzelmeket. Ehhez a szerelmi négyszögben résztvevő többi szereplő, így Roberto, Sara, és Nottingham is egyenrangú partnerként való ábrázolása szükséges, és Loy nagy hangsúlyt fektet a Sara–Roberto és Sara–Nottingham szálak kibontására. Sara és Erzsébet viszonyának, illetve Sara érzelmeinek ábrázolására
Erzsébettel közös kettősében és az azt követő áriában is módot talál. Igazi összművészeti remek születik a képileg és zeneileg is egységes előadásból: nemcsak a díszlet és a jelmezterv pompás, de a fodrászat is – Erzsébet frizurája ugyanis erős képi párhuzamot teremt a mai Angliával és II. Erzsébettel.

A tragédia öltönyös-kosztümös, középkorú, felelős pozíciójú személyek között megy végbe, Erzsébet mint felsővezető utasítja az
Armani öltönyös Essexet mint beosztottját a szerelemre. Az persze mást szeret, és Edita, akarom mondani, Erzsébet éktelen haragra gerjed: jól fésült parókáját letépve, kövéren, félig kopaszon (újabb maszkmesteri bravúr) énekel a megalázó szerelemről, esküszik bosszút, és siratja el halálra ítélt szerelmét. Gruberova alakítása, ahogy hátrabiccentett fejjel, felemelt karral énekel, több mint hatásvadász gesztus, ami földrengésszerű ovációt vált ki a házban. Ez a neki kijáró ünneplés egyben drámai csúcspontja az előadásnak. A tapsorkánt kiváltó koloratúrái és a karzaton is közvetlen közelinek tűnő pianissimói mellett e színészi jelenlét és átlényegülés révén jobban hallani a zenét. Mintha a ritmusa is egészen megváltozna a Budapesten látott koncertszerű előadáshoz képest, ahol ez az átlényegülés hiányzik, és „csak” a tökéletes zenei élmény marad.

Szkéné színház

 

A müncheni Operával ellentétben a bécsinek nincs sem egységes marketingje, sem egységes arculata: a Ringen a leköszönő Ioan Holender megőrzött 20-30 éves produkciókat is, mint amilyen például a Bajazzók, miközben Sir Peter Jonas regnálása alatt a Ház nemcsak egységes arculatot, designt, hanem egységesen modern, mai rendezéseket kapott. (Elég egy pillantást vetni a müncheni honlap multimédiás felületére!) Bécsben azonban teljes lutri, hogy avitt vagy csak régi, korszerű vagy hipermodern rendezésre számíthatunk: a rendszeres operalátogató stiláris egyvelegre számíthat.

Ezért is voltam különösen kíváncsi arra, mi történik egy másik Donizetti-előadásban. Gruberova Bécsben, a Staatsoperben a már-már muzeális Lammermoori Luciát énekli júniusban, és a címszerepnél legalább annyival idősebb, ahány éves a rendezés. Pontos adatok nem érhetőek el, ahogy az előadás után sem a színlap, de még a szereposztás sem kereshető vissza a bécsi
honlapon; a youtube-on 1983-as dátummal fut.

A historizáló díszlet és a jelmezek korhűek, de az illusztrálás inkább elfedi, mint segíti az értelmezést. Gruberova magára marad a szerepformálással (énekelte már vagy 30 éve is ugyanitt), így akkor érvényesül igazán, amikor a harmadik (a bécsi előadásban a második) felvonásban, az
'Il dolce suono'
áriában szerelmi bánattól sújtva a képzelt esküvőről énekel. Leomló szőke parókában, földig érő fehér hálóingben alakítja a megbomlott fiatal lányt. Hihetetlen, ahogy az őrület eljátszása közben egyszerre idézi ennek az operajátszási konvencióit, mégis egyénített a szerepformálás, és bár megcsillantja teljes technikai repertoárját, az ária mégsem koloratúra-bemutató, hanem a szünetek, pianók, sikolyok, kadenciák a jellem- és helyzetfestés eszközei maradnak. Ugyanígy, az ária végén az előszínpadon megáll, a feje fölé emeli a kezét mintegy fohászkodva: a szerepben marad, miközben nagyon is nyilvánvalóan tudatosan manipulálja, szinte karmesterként dirigálja a közönségét, reflektál magára a színházra: Operában vagyunk, és egy sztárt látunk. Ez a szerepformálásban végig megtartott és az itt csúcspontra juttatott kettősség teszi számomra Edita Gruberovát abszolút primadonnává.

Donizetti: Roberto Deverux

München, Operaház, 2004.

Művészetek Palotája
2005. szeptember


Donizetti: Lammermoori Lucia

Bécs, Staatsoper
2009. június 5.

(Edita Griberova legközelebb Pesten 2009. november 16-án a Müpában látható Bellini
Normájában vagy a müncheni Opernfestspiele programján két előadásban: Lucrezia Borgia július 1. és  6.; Norma július 13.)

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Cseicsner Otília --

Anglista-műfordító-szerkesztő-dramaturg


További írások a rovatból

színház

Szürreális találkozás báb és ember között Szürreális találkozás báb és ember között
Bunrakuról, órásokról és marionettről
színház

Ítélkezés nélkül Ítélkezés nélkül
Az AlkalMáté Trupp Jordán Adél című előadásáról
színház

A szóvillantó titán A szóvillantó titán
Interjú Kelecsényi Lászlóval Latinovits Zoltánról
Interjú Wéber Katával útkeresésről, a színházi és filmes alkotásmódok különbségeiről, külföldi tapasztalatokról

Más művészeti ágakról

gyerek

Együtt bejárni a szövegeket Együtt bejárni a szövegeket
A Pagony Kiadó bemutatta Fenyő D. György legújabb kötetét
irodalom

A békától a kavicsig minden az idő része A békától a kavicsig minden az idő része
Interjú Lipcsey Emőkével


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés