bezár
 

színház

2009. 10. 31.
A legenda tovább él
KakasKakasKakas Goda Gábor társulatának előadásában
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A legenda tovább él A KakasKakasKakas című előadás egy XIX. századi japán történetet vesz alapul a század egyik jeles festőjének az életéből. A tökély elérése, a tökéletes mű elkészítése, ha egyáltalán létezik ilyesmi, komoly munkát, rengeteg tanulást, gyakorlást igényel még a zseni számára is.
Szkéné színház
A japán festő, Kacusika Hokuszai egy kakas megfestésére kapott felkérést, ám csak tíz év után készítette el  a képet, méghozzá a megrendelő szeme láttára mindössze pár perc alatt. A kérdés rögtön adódik: miért kellett erre ilyen sokat várnia? Mire a művész egy szobába vezette a megrendelőt, ahol kakast ábrázoló képek tömkelegét látta, amelyek az elmúlt évek „próbafolyamatának” voltak a produktumai.

Mi is hosszú próbák eredményét láthatjuk a színpadon, tele olykor bravúros, olykor gyenge ötletekkel, profi tánccal, olykor rossz színészi alakításokkal, gyönyörű zenével (dghzwalk, Nagy Ágoston) és videotechnikával (Bodóczky Antal, Korai Zsolt, Téri Gáspár). A darab egy fekete ruhás táncos előadásával indul, aki aztán a háttérben egy pillanatra sem hagyja abba a mozgást, s mintegy keretet adva a műsornak, a legvégén újra feltűnik. S elkészül sajnos a nagy mű, a kakas is. A kezében lévő és mozgó bot, ami lehet túlméretezett ecset, varázspálca vagy bármi egyéb, úgy tűnik, mindvégig vonalakat rajzol a háttérben álló kivetítőre, szemet gyönyörködtető kettős látvány. Ám az utolsó képként megjelenő kakas túlzottan kiszámítható, mindvégig erre várunk; bárcsak nem elégítették volna ki a elvárásainkat.
KakasKakasKakas
A többi táncos mind fehér ruhát visel, különböző fazonú, mégis hasonló jelmezeket, erős kontrasztban állva a háttérben táncoló férfival, az elnyomott tudattalannal, a gondolatok forrásával. A díszlet pedig egy tehetségkutató show díszleteinek felel meg, ahol a zsűritagok minden produkció után feltartják a pontozótáblát, miközben ők maguk a szereplők is. A monotonitást középpontba állító darab az újra és újra megismétlődő hajszárítással, vasalással, papírgyűrköléssel utal a cselekedetek állandóságára, azok unalmas mozzanatainak felcserélhetőségére, amit az összekuszálódott párbeszéd darabjai is kiemelnek. Az állandóan megállított és újrakezdett tánc is a tökéletességre való törekvés, s egyben a darabjaira hullott folyamat példája. A töredezettség a próba sajátja, az „egész” csakis a folyamat végén érhető el. Ám mindezt túlzottan rám erőltetik; viszonylag kevés teret hagy az előadás az asszociációknak.

Tény, hogy gyakran játszanak a türelmünkkel, viszont kifejezetten tetszik a szerzői utasításként tálalt jelenet, amelyet mindig megszakít a háttérben működő narrátor. Ő minden alkalommal kicsit több információt ad, ha újrakezdi az utasítássorozatot. Mindig csak egy kicsit tovább, minden napra csak egy új ecsetvonás, egy új lépés, s egyszer megismerhető lesz az egész, ami sajnos mégsem ok a megnyugvásra, hiszen van egy önmagunkból ki nem irtható belső kényszer, ami hajt még előrébb. Így a tökéletesség mindig relatív és utópia marad.


A tehetségkutató show-k világát megidéző díszletezés pedig önmagunk megmérettetés-kényszerére utal. Hogy honnan származik ez vagy egyáltalán az állandó alkotásra és újraalkotásra kényszerítő vágy, arra nincs válasz. Velünk születik, egyszerre áldás és büntetés. A folyamatosan ismétlődő motívumok és mozgássorozatok pedig, talán túlzottan szájbarágósan is, nem a végleges, az elkészült mű, hanem az odáig vezető út szépségeire hívják fel a figyelmet. Valójában viszont soha nincs befejezett mű, éppen a tökéletesség utopisztikus és viszonylagos volta miatt. S ha valamilyen kánon vagy bármilyen mérce alapján van is, az ugyanúgy az újdonságra, valami más megismerésére késztet: éppen azért, mert magát az utat szeretjük, nem a célt. Az utat a teljesség felé.

Artus – Goda Gábor társulata: KakasKakasKakas

Bodóczky Antal
Goda Gábor
Kocsis Gábor
Nagy Csilla
Nádor Tibor
Oldal István
Réti Anna
Téri Gáspár
Virág Melinda

Fény: Kocsis Gábor
Jelmez: Lőrincz Kriszta
Tér: Bodóczky Antal, Goda Gábor
Zene: dghzwalk, Nagy Ágoston
Videó: Bodóczky Antal, Korai Zsolt, Téri Gáspár

Rendező, koreográfus: Goda Gábor

2009. október 15.
Trafó Kortárs Művészetek Háza

Budapesti Őszi Fesztivál
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Antal Nikolett --


További írások a rovatból

színház

Játszma mindhalálig Játszma mindhalálig
Láthatáron Csoport: Hagyaték
színház

8in1 élmény 8in1 élmény
Textúra a Szépművészeti Múzeumban
színház

Boncasztal és polgári szalon: az önzés terei Boncasztal és polgári szalon: az önzés terei
Hegymegi Máté Molière-rendezése a Radnóti Színházban
színház

Megtisztulás elvitelre Megtisztulás elvitelre
Ábel Stella Psyché-interpretációja. Monodráma, ami szó szerint a székhez szegez

Más művészeti ágakról

irodalom

A mindenség ernyőjére kivetítve A mindenség ernyőjére kivetítve
A Kortárs folyóirat, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Veres Pálné Gimnázium közös Ottlik-regénykonferenciája
art&design

Egy festmény keretére, avagy a varázsló kertje Egy festmény keretére, avagy a varázsló kertje
Slavko Matković: Kerék, a Bosch+Bosch csoport festője*
irodalom

Egy ember, egy színész és a nyolcadik kerület Egy ember, egy színész és a nyolcadik kerület
Pál Dániel Levente: Egy ember nyolcadik kerülete, Athenaeum Kiadó, 2019


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés