PRAE.HU: Új könyved, a Cigánykártya egy újabb váratlan fordulat tőled. Honnan jött az ihlet?

Mindig érdekelt a jóslás világa, ezért gondoltam, hogy a bonyolult tarot és az egyszerű cigánykártya helyett csinálok egy saját módszert, amiben megmaradnak az olyan alapelemek, mint a vágy és a szerelem. A könyv tartalmazza magát a 40 darabos kártyacsomagot és annak használati utasítását is. A koncepció pedig az volt, hogy minden kártyához tartozik egy vers.

PRAE.HU: Csak érdeklődsz, vagy igénybe is veszed a jóslást?

Abszolút igénybe veszem, de csak magamnak vetek kártyát, nem mennék el máshoz. Rengetegféle paklim van otthon, és a könyv miatt különösen sokat olvastam utána a témának. Ami a legjobban megfogott, az a bűvölés – például azt tartják, ha az ember rálép egy bolond ember hajszálára az utcán, maga is bolondá válik.

PRAE.HU: Legutóbbi regényed, A Maffia-klub viszont egészen máshova kalauzol bennünket. Miért pont a detektívműfajt választottad?

Mindig rákattanok dolgokra, akkor épp Agatha Christie munkásságára. Az a vicc, hogy egy szúnyogot sem tudok megölni, sőt, hasonló megfontolásból állatot sem eszem, de mégis mindenben bűntényt sejtek.

PRAE.HU: Úgy tűnik, a nőknek megy ez a műfaj.

Bizony, mi nők különösen kombináló és konspiráló típusok vagyunk. Szerintem azért vagyunk ilyen jók benne, mert bennünk sokkal jobban összeállnak a szálak. Egyébként a könyvből jövőre színdarab is lesz, méghozzá vérbeli krimi.

PRAE.HU: Közben elindítottad a blogodat. Mi az, amit itt ki tudsz adni, és a könyveidben, cikkeidben nem?

Mondjuk a közel kétszáz, nagy nehezen előkapart kiskori képemet, a pamfletjeimet és tematikus vallomásaimat. Továbbá azokat a kamaszkori verseimet és regényeimet, amiknek már a címe is árulkodó, ilyen például a Szemölcsök című írásom.

PRAE.HU: Vállalhatónak érzed ezeket ma is?

Jaj, dehogy, nyilvánvalóan szörnyűek, de pont ezért viccesek. Ostobaságok, de nem a szégyellnivaló fajtából.