A Poster4Tomorrow keretei között került megrendezésre az a nemzetközi kezdeményezés, amely azt célozza meg, hogy a szólásszabadság ne kizárólag a másik becsmérlésében teljesedjen ki, hanem annál messzebbre mutasson. A világ minden tájáról érkeztek művek, a zsűri tagjait több ország elismert alkotói közül választották ki. A legjobb plakáttervek 2009. december 10-től összesen 23 világváros (többek között Buenos Aires, Beirut, La Paz, Lisszabon, Los Angeles, Párizs) mellett Bécs terén is jelen vannak Bár a Bécsi tárlat csak az év végéig tekinthető meg, Strassburgban pl. 2010 március 20-ig láthatóak az alkotások. A megnyitó szimbolikus jelentőségű napon történt, ugyanis 61 évvel ezelőtt, 1948. december 10-én fogadta el az ENSZ azt a 30 cikkelyt tartalmazó dokumentumot, ami Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata néven vált ismertté. Ezt a napot minden évben az emberi jogok napjaként ünneplik világszerte.

 

 

A bécsi helyszínen különös hangulatot teremtett az ünneplő tömeg és az elnyomást reprezentáló alkotások kontrasztja. A kiállítás egyik sarkpontja a sajtószabadság esetenkénti megvonására hívja fel a figyelmet, ahol a média csupán a felső vezetés silány eszközévé korcsosul. Megmondják és megírják mit szabad, hogyan kell gondolni. Cél a teljes információkontroll a cenzúra révén, birkakerítés közé szorítani az ellenzéket. Itt a média hatékonyan működik annak érdekében, hogy a tudatlanság és félelem begyűrűzzön a mindennapokba. Végeredmény: mentális erőszaktevés az emberek felett. A plakátok itt kollektív üzenetek, nem elsősorban az alkotói egyéniség lenyomatai, a kollektív szint válik hangsúlyossá az individuummal szemben. A Press ident (sajtó-elnök) című alkotás hatásosan mutatja be annak a társadalomnak a szabadságfokát, ahol az újsághasábok minden sora egyetlen ember szolgálatában áll.

 

Egy másik plakáton egy rácsok közt éneklő madár képe ragadja meg a nézőt, ahogyan színes hangjegyeiből bolygónk kontinenseit építi fel a kalitka fizikai korlátai ellenére is. A dallam, az ének ősidők óta az emberi kultúra spirituális részét képezi, a transzcendens elérésének lehetőségét látták benne. Ebben a kontextusban a zene az embereket akarja elérni, ők kerültek madártávlatba egymástól.

 

 
 

A következő képen azt láthatjuk, hogy demokrácia vére egy üvegcsében is elfér, mégis mindent átitat, és kitörölhetetlen nyomot hagy. Sötét, mint az éjszaka, mégis szenvedélyes gondolatok szószólója. A demokrácia vére maga a tinta, ami egyesek kezében játék, másokéban fegyver. Úgy tartjuk, hogy ami leírásra került, az maradandóbbá vált a szónál, és igazabb is lett. Nem hiába tekintik a médiát a negyedik hatalmi ágnak.

 

Ezek a munkák nyílt téren, rácsokra kötözve hirdetik a terror alá került embertársaink alapvető polgári, kulturális, gazdasági, politikai és szociális jogoktól való megfosztottságát, ám sokan úgy sétálnak el a poszterek üzenete mellett, mintha csupán reklámfelületekről lenne szó. Valahogy a korrupció és elnyomás is ezen az elven működik: mindenki látja, tud róla, de addig nem tesz ellene semmit, amíg a saját élete és egzisztenciája nem kerül veszélybe.

 

„A toll hatalmasabb fegyver a kardnál” hirdeti a Poster4Tomorrow. A  következőket olvashatjuk a kiállítás angol nyelvű, hivatalos oldalán (http://www.poster4tomorrow.org): „A szólásszabadság, hogy - azt mondd, amit akarsz, amikor csak akarod - egy olyan jog, amit legtöbbünk anélkül élvez, hogy ebbe belegondolna, mit jelent. Az internet többféle véleménynek ad megjelenési lehetőséget, ezáltal szélesebb látókört biztosít felhasználóinak, ahol a kommentek soha nem látott gyorsasággal váltják egymást. Online vagy offline, persze lehetséges, hogy bármit elmondj következmény nélkül, ám a legtöbbször csupán olyan mélységig ér: Szar az oldalad. Anglia egy szarfészek. Berlusconi korrupt. De sok más országban a szólásszabadság sokkal komolyabb kérdés. Embereket üldöznek és börtönöznek be csak azért, mert kritizálni merték a kormányukat, demokratikus jogokat és sajtószabadságot követelve maguknak, vagy emberi jogokkal való visszaélést lepleznek le. Nincs ez így jól. Egyszóval mindazok nevében, akik nem élvezik ugyanazt a szabadságot, mint TE, szeretnénk felkérni, hogy készíts egy plakátot egy jobb jövőért: ahol mindenki azt mondhatja, amit akar, amikor akarja. Célunk a Poster4Tomorrow-val olyan világméretű mozgalom elindítása, amely az összefogásra ösztönzi az embereket az igazságtalanság ellen. Egy mozgalom, amely addig fog tartani, amíg meg nem változik valami. Mert egy plakát csak a kezdet, százak, ezrek viszont már egy mozgalom egy jobb jövőért.”

Akik a bécsi street art tárlatról lemaradtak, a vándorkiállítás későbbi helyszínein, valamint a Lathi Plakátmúzeumban és a Les Art Deco Múzeum állandó kiállításának részeként is megtekinthetik a többnyire társadalomkritikai céllal készült munkákat.