A Makláry Galéria  Kortárs festők kalandjai című sorozatának első kötete a világhírű művész, Reigl Judit életével és munkásságával ismerteti meg a gyerekeket.

Az emberek egyik legősibb jellemvonása az ismeretlentől való félelem. Tartunk mindentől, ami szokatlan és ami eltér az általunk bevett viselkedésmódoktól, értékrendtől, ízléstől, kívül esik a komfortzónánkon. Nincs ez másként Kiss Judit Ágnes regényében, a Tujaszörny és nyírfakoboldban sem, ahol a nyírfakoboldok nyugalmas, zárt világát egy közéjük csöppenő tujaszörny zavarja meg, aki többszörösen más, mint ők.

A Népmesekincstár tízedik darabjaként megjelent Kerek élet fája című válogatás után itt a sorozat újabb kötete, az Erdők-mezők népmeséi. Az ünnepeinket új szellemiséggel, lelkiséggel megtöltő mesekalendárium után a hazánk állat- és növényvilágával kapcsolatos népmesék világába kalauzolja el az olvasót Bajzáth Mária.

Az Igazgyöngy Alapítvány mottója: „Olyan világot szeretnénk, ahol minden gyermek azzá válhat, ami lehetne.” Vajon mennyire látja megvalósíthatónak ma ezt a célt L. Ritók Nóra? Többek között erről is beszélgettünk az Alapítvány  létrehozójával és szakmai vezetőjével a Savaria University Pressnél megjelent két könyv, a Gyöngyhalászok és Boldog Zoltán Hagyma és levendula című verseskötete kapcsán.

A Japánból származó papírszínház műfajának hazai története 2009-ig nyúlik vissza. A Csillaghegyi Mozgásjavító Általános Iskola egyik tanára fordult a Csimota Kiadóhoz, hogy tanulóik speciális igényeihez tervezzenek mesekönyvet. A kiadó egyik tulajdonosa, Csányi Dóra, aki részben Franciaországban él, ahol már régóta ismert, sőt az oktatásban is alkalmazott a papírszínház, ebben a japán műfajban, a kamishibaiban találta meg a megoldást. A kezdetben csak gyógypedagógiai célokra szánt eszköz használata időközben az óvodai gyakorlatban is mindennapossá vált, sőt az oktatásban is egyre nagyobb teret hódít. Tasi Katalin ösztöndíjasként hosszabb időt töltött Japánban, mégis csak hazaérkezése után ismerkedett meg a papírszínházzal, és lelkes támogatója is lett ennek a műfajnak. Elmesélte nekünk, hogy miért.

Ahogy a mesékben a vándorútra készülő szegénylegényt édesanyja hamuba sült pogácsával indítja útnak, úgy szánják a szerkesztők a Hamupogácsa című könyvet amolyan érzelmi iránytűnek, eligazodási pontnak a fiatal olvasók számára, ha elakadnának az élet útvesztőiben.

Tasi Katalin idén megjelent verseskötete, a Lányka, tükörben gyermeki látószögből, őszintén és érzékenyen meséli el egy kislány életének meghatározó történéseit: a nagyszülő elvesztését, a kistestvér születését, az iskolakezdés nehézségeit. 

Egy különleges projekt után még különlegesebb könyv született a Pagony kiadónál. A Képtelen képrablás című kötet meséit a Nemzeti Galériában látható festmények ihlették, kortárs gyerekirodalmi szerzők találtak ki történeteket egy általuk kiválasztott műalkotáshoz. 

Úgy érezhetjük magunkat, ahogy a régészek, mikor egy kutatóárok feltárása során egymásra halmozott kultúrák szintjeire bukkannak. Nyomon követhető a könyv lapjain nemcsak a magyar társdalom elmúlt húszévnyi változása, de Zoltán Gábor írói fejlődésének, alakulásának útja is. Ahogy a korai írásokra jellemző monolgizálást lassan felváltotta előbb a tisztán elbeszélői narratíva, végül elérkezik a többféle nézőpont alkalmazásáig, egymásba olvasztva az egyes szám első személyű és az egyes szám harmadik személyű elbeszélésmódot. - Zoltán Gábor Levegőt venni című novelláskötetéről Pusztai Ilona írt kritikát.

A történet kiindulópontja a szavak elrablása, a magyar nyelv eltűnése. Ez az ötlet fogalja keretbe a művet, adja meg a nyitó (A magyarok kijövetele) és záró (Rege a csodaablakról) fejezet gondolati magvát, majd  visszatérő elemként fel-felbukkan az egyes novellákban. - Balassa Krisztián Marionett fenomenál című első kötetéről Pusztai Ilona írt kritikát.

A kötet címe Győrffy Ákosnak a Mészölyre oly jellemző végletekig letisztult és pontos nyelvhasználatról írt esszéjéből származik, amelynek részlete a hátsó borítóra is felkerült: „Addig feszítette a mondatait, hogy végül áttetszővé váltak. Átfénylik rajtuk a dolgok mögötti örök hallgatás.” - Mészöly Miklós születésének 100. évfordulója alkalmából kiadott Átfénylik rajtunk című antológiáról Pusztai Ilona írt kritikát.

Nádas nőalakja, Gyöngyvér magát hangzó térnek nevezve egyszerre érzékeli a hangokon keresztül a jelent és a múltat. Az éjszakai égboltot megidéző borítót is a Buda főhősének, Bébének szavai ihlették, aki „egyszínű kobaltkékségként” próbálja meg a megragadhatatlant megjeleníteni. - Vásári Melinda tanulmánykötetéről Pusztai Ilona írt kritikát.

Samuel Allo és Gombos Kata mertek nagyot álmodni, ennek eredménye lett A két csillag című mesegyűjtemény. A tartalmilag és megjelenésében is páratlan szépségű és gazdagságú könyv egy bretagne-i mesemondót kísér végig vándorútján.

A szerzői idézetből is kiviláglik, Márton László azon írók közé tartozik, akik tovább viszik a magyar drámairodalom radikális megújítóinak (Örkény István, Mészöly Miklós, Weöres Sándor) szellemi örökségét: a groteszk világlátásra és a világ abszurditására való érzékenységet, valamint a történelmi aktualitások iránti fogékonyságot. – Márton László drámakötetéről Pusztai Ilona írt kritikát.

Nádasdy Ádám tanulmánykötetének címe, A csökkenő költőiség már első ránézésére meglepő, egyben elgondolkodtató. Költőietlen korban élnénk, ahol a költészet a leértékelt áruk polcára került? Ám a könyvet megfordítva a borítón, a kötet címét adó tanulmányból vett idézet megadja az értelmezés kulcsát: „Szövegeit [Shakespeare-ét] sem kell már a fordításban se archaizálni, se költőiesíteni. Csökkenhet a költőiség, növekedhet a Shakespeare-iség.