Az érzékelés határai / Kardos Sándor: A sírásó / PRAE.HU

Legutóbb ezt két saját rendezésű kisjátékfilmjével bizonyította, mindkettőben olyan eszközt használva, amelyet filmezéshez korábban soha senki: a Résfilmben célfotó-kamera képfolyama festette alá egy japán novella (Akutagava Rjúnoszuke: A zsebkendő) szövegét, az Átváltozásban pedig egy csaknem 360 fokos látószögű speciális kamera segített átélni Gregor Samsa, Kafka bogárrá változott hősének léthelyzetét.

A sírásó visszatér a Résfilm célfotó-kamerás technikájához, ám ezúttal már nagyjátékfilm-terjedelemben — ami bizony merész vállalás, hiszen a befogadhatóság határait feszegeti, ha ilyen hosszú időn át egyfolytában a hétköznapi térérzékelést maga mögött hagyó képeket kell néznünk. A dolog mégis működik, olyannyira izgalmasak és látványosak ezek a nyújtott fejek, tükröződések, időnként szinte absztrakt festményekké alakuló látványelemek.

Ehhez persze az is kell, hogy nagyjátékfilm-igényű történet párosuljon a kísérleti formához. Kardos előszeretettel választ kísérleti filmjeihez filozofikus tartalmú irodalmi műveket alapanyagul, és ezúttal is így tett: Rilke A sírásó című novelláját dolgozza fel a rendező és Németh Gábor író forgatókönyve. Az irodalmi szövegből a szerzőpáros kihozta a maximumot: a lehető legnagyobb mértékben dramatizálták, epizódokra bontották, vendégszövegeket építettek be. Egyedül az nem világos, miért volt szükség a narrátori hang (Törőcsik Mari) időnkénti megduplázására egy férfi hanggal, ez inkább zavaróan, mint gazdagítólag hat.

Az irodalmi alapanyag, a belőle készült filmszöveg, a narráció (amelyet olykor azért dialógusok is tarkítanak) azért is kiemelten fontos A sírásóban, mivel ha a képeken nem a „valóságot” látjuk, fokozottabb figyelem fordul a hallottak felé. A szöveg a sorvezető, a képek pedig ehhez keltenek egészen szabad és izgalmas asszociációkat, néha pedig épp ellenkezőleg, konkretizálják azt.

Ha hajlandóak vagyunk rászánni magunkat arra, hogy egy teljesen újfajta befogadói attitűdöt vegyünk fel egy teljesen újfajta filmhez, A sírásó az érdekességén túl a filmről és a filmnézésről magáról is határokat feszegető kérdéseket képes felvetni.

A sírásó
Színes, magyar játékfilm, 85 perc, 2010.
Rendező: Kardos Sándor
Író: Rainer Maria Rilke
Forgatókönyvíró: Kardos Sándor
Zeneszerző: Peter Ogi
Operatőr: Kardos Sándor
Producer: Muhi András
Hangmérnök: Várhegyi Rudolf
Gyártásvezető: Karle Gábor, Kovacs Ildikó
Vágó: Mógor Ágnes
Szereplők: Törőcsik Mari, Papp Alina, Anga-Kakszi István

film

Szerzők

További írások a rovatból

Más művészeti ágakról