bezár
 

színház

2011. 02. 08.
Kivetve Isten tenyeréből
Az ember tragédiája a szombathelyi Weöres Sándor Színházban
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Kivetve Isten tenyeréből Két évvel azután, hogy Szombathelynek végre önálló színháza lett, újra színházavató előadást tartottak a városban. Akkor egy, a városra írt Egressy Zoltán-darabbal, a 9700-zal ünnepeltek, most viszont az újjászületett épületet egy klasszikussal, Az ember tragédiájával adták át a közönségnek.
Szkéné színház
Nem kevés kétség és hányattatás után végül nem új színház épült ugyanis, hanem a korábbi HEMO-t, a Helyőrségi Művelődési Otthont alakították át alig egy év alatt, és addig egy másik szocreál épületben, az MMIK-ban (a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban) tartottak előadásokat. A legszembetűnőbb változást talán a Filep Ákos által újratervezett épület külső képe mutatja az újonnan épült oszlopsorral. Belülről nekünk, nézőknek, annyi látható, hogy a nagyterem a helyén maradt, de egyébként minden részletében megújult, ahogy a földszinti aula és az épület többi, közönség által látogatható része is.

Weöres Sándor Színház (Fotó: Dr. Fűzy-Molnár Zoltán)Az emeleti galérián kiállítást rendeztek a szombathelyi színjátszás történetéből, innen tudható, hogy Az ember tragédiáját utoljára 1970-ben az Állami Déryné Színház játszotta a városban. Most Jordán Tamás rendezésében mutatták be, aki 1999-ben a Merlin Színházban már színpadra állította a művet. Azt az előadást sajnos nem láttam, így csak cikkekből tudom, hogy több közös pontja is van a szombathelyivel.

Ahhoz, hogy egy színházi este emlékezetes legyen, elég egyetlen különleges megoldás, jelenet vagy kép is. Ebben az előadásban legalább kettő ilyen van. Az egyik a filmes technika. A színpad hatalmas részét egy óriási vetítővászon tölti ki, a színészek pedig ide-oda sétálnak a színpad és a film világa között. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az egyiptomi színben például a vásznon látjuk a piramisokat és az építésükön robotoló rabszolgákat, aztán azt, ahogy egyiküket a munkafelügyelő korbácsolja, majd egyszer csak kizuhannak a vászon mögül, nyomukban Évával, egyenesen a trónon ülő fáraó-Ádám elé, és a jelenet itt, már a színház világában folytatódik. A filmes részeket – kihasználva az új technikai lehetőségeket – greenbox videotechnikával vették fel. Ez a megoldás lehetőséget nyújt arra, hogy az egyes helyszíneket illúziót keltően jelenítsék meg, ugyanakkor később a színes-képes tabló benyomását kelti. Javára írható, hogy a kinagyított jelenetek lehetőséget adnak arra, hogy a színészek az arcukkal az egész nézőtérnek játszhatnak, de a mozgalmas háttér néha eltereli a figyelmet az élő játékról. A színészek – talán egy-két kivételtől eltekintve – hajszálpontosan lépnek be illetve ki a vászon mögé vagy a vászon mögül, még akkor is, amikor nyolc-tíz szereplő vált létmódot vászon és színpad között rögtön egymás után.

Csonka Szilvia és Szabó Győző (Forrás: wssz.hu; fotó: Mészáros Zsolt)A másik, bizonyosan sokak memóriájában megragadó rendezői ötlet Isten tenyere, vagyis az a hatalmas, felfelé nyitott tenyér, amelyen Ádám és Éva alszanak a Paradicsomban, és ahonnan Isten az eredendő bűn után kiveti az emberpárt. Ezután a kéz felemelkedik, és ott függ a színpad tetején egészen az előadás végéig, amíg Ádám és Éva fel nem ébrednek a Lucifer vetítette „történelmi mozi” végén. Akkor újra leereszkedik, de persze Ádámék nem térhetnek vissza a Paradicsomot jelképező nyitott tenyérbe, csak tudhatnak létéről, és ez is tudatosítja kivetettségüket.

Horgas Péter díszletének fontos elemei még a fehérre festett, csupasz, ágbogas fák a háttérben, valamint az a többször is megjelenő, szecessziós rajzolatú két valami, amik hol szintén fákat, hol egy arc két felét idézik. Előbbi szerepükben a tudás fáját jelképezik az almával, utóbbiban egymás mellé rendeződve a teremtő arcát. Az almákból így lesznek szemek.

A műsorfüzet szerint az alkotók egyik célja, hogy az előadás „közel hozza e nagy ívű alkotást a videoklippeken, számítógépes játékokon felnőtt fiatalokhoz is, a XXI. század türelmetlen polgáraihoz – nem elriaszt, hanem felkelti az érdeklődést.” És valljuk be, a kötelező olvasmánnyal szembeni ellenállás valóban ott munkál fiatalokban és idősebbekben egyaránt. Madách műve ráadásul még ezek közül is a nehezebben emészthető falatok közé tartozik. A meghirdetett célhoz illően az előadáson érezhető is a szándék, hogy közelítsék a darabot a „türelmetlen” mai nézőhöz: nem kis mértékben meghúzták a szöveget, és ahogy azt már említettem, a képi világgal igyekeztek megtámogatni a szöveget. De van olyan részlet is, ahol a mondott szöveg helyett a vetített lép a látvány mellé segítőnek, ilyen az űrben játszódó tizenharmadik szín, amikor is Lucifer és Ádám állnak a vetítővászon előtt, mögöttük bolygók és csillagok, és ide vetítik ki párbeszédük szövegét, miközben a színészek némán, egyhelyben topogva repülnek.

Mertz Tibor (Forrás: wssz.hu; fotó: Mészáros Zsolt)Az előadásban az egész társulat részt vett, ki filmen, ki pedig filmen és színpadon egyaránt. Lucifer szerepében vendégként Mertz Tibort láthatjuk (ő is a Merlin-beli előadásból érkezett). Egyáltalán nem ördögi karakter, inkább örök ellentmondó, mindent szkeptikusan szemlélő, néha robbanékony lázadó, aki kíváncsian szemléli, hogyan hát Ádámra mindaz, amit megmutat neki. Csonka Szilvia Évája a maga kislányos alkatával már ránézésre is egyszerre párja és ellentettje Szabó Győző Ádámjának. Úgy tűnik, a támogató, gondoskodó szerepekben érzi jobban magát. Érdekes, ahogy az athéni színben a gyermek Grünwald Dáviddal szinte megismétlik azt az itt apaváró, ott apát sirató jelenetet, amelyet ők ketten, ott is anya-fia kettőst játszva, Jeles András A kis lord-jában is alakítanak. Szabó Győző Ádámjában ereje és férfias magabiztossága mellett is mindig ott él valami a kíváncsi, mindent látni akaró gyermekből. Csak a végén érzi úgy, hogy már túl sokat is látott, és készül levetni magát az ekkorra a színpadra visszaeresztett isteni tenyér tetejéről nem várva be a kivettetés következményeit. De Éva szavai arra késztetik, hogyha nem is nagy meggyőződéssel, de szó szerint visszamásszon-ereszkedjen az életbe. Amellett, hogy jelképes gesztus is a két nagy színész, Törőcsik Mari és Garas Dezső hangjának szerepeltetése a Föld szellemeként és az Úr hangjaként, láthatatlanul is fontos részei az előadásnak.

A szombathelyi színháznyitó előadás Az ember tragédiája szép, korrekt, nézőbarát olvasata. Nem adja a dráma gyökeresen új értelmezését, nem rendezi át róla való ismereteinket, sokkal inkább láttatni és megértetni akarja a szöveget, mint kialakítani hozzá valamiféle új viszonyt. Egy középiskolás első találkozásának a darabbal kifejezetten szerencsés lehet, annak pedig, aki többedszerre látja, adhat néhány emlékezetes pillanatot. Például az Isten tenyeréből kivetett emberiség képét.

Madách Imre: Az ember tragédiája
színmű 15 színben

Ádám: Szabó Győző
Éva: Csonka Szilvia
Lucifer:Mertz Tibor
Az Úr hangja: Garas Dezső
A Föld Szellemének szava: Törőcsi Mari

Dramaturg: Duró Győző
Zeneszerző: Szemenyei János
Díszlet: Horgas Péter
Jelmez: Flesch Andrea
Mozgás: Gyöngyösi Tamás
Koreográfus: Bodor Johanna
A filmes betétek rendező -vágója: Horgas Ádám
Vezető operatőr: B. Marton Frigyes
Asszisztens: Szekeres Károly

Rendező: Jordán Tamás

Bemutató: 2011. január 21.
Weöres Sándor Színház, Szombathely

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Turbuly Lilla --


További írások a rovatból

színház

Hoztam is, meg nem is Hoztam is, meg nem is
Szeretett vezérünk őspremier a Szkéné Színházban
színház

Gravitáció? Legyőzve! Gravitáció? Legyőzve!
Hófödte álom - ősi cirkuszi mese
A Katona Klub előadása a Katona József Színház Sufnijában
Háttérinterjú Barda Beátával és Szabó Györggyel a Trafó működéséről, kapcsolódó projektekről, a nemzetközi beágyazottságról

Más művészeti ágakról

irodalom

Egy szamosújvári polgár karikatúrája Egy szamosújvári polgár karikatúrája
Törös Tivadar Áfgánistán Vártán levelei című tárcagyűjteménye elé (Romanika Kiadó, Budapest, 2019.)
irodalom

Boldogulós békeidők Boldogulós békeidők
Gion Nándor: Rózsaméz, Magvető, 2019


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés