Ahogy a gyermekek felnőnek, szinte spontán segíteni akarásukat beárnyékolja annak tudata, hogy valamilyen csoport tagjai: a csoporton belüli kölcsönös elvárások pedig vagy bátorítják, vagy gátolják az altruizmust és az együttműködést. Bárhogy legyen is, az együttműködés a veleszületett és a tanult viselkedés kombinációjának csakis az emberre jellemző formájaként jön létre.

A szerző azokat a lélektani mechanizmusokat tárja fel, amelyek ezt a sajátosan emberi képességet határozzák meg, az összetett együttműködés legkorábbi formáitól a tolerancia és bizalom evolúcióján keresztül az olyan csoportstruktúrák kifejlődéséig, mint a kulturális normák és intézmények.

Gondolat Kiadó