irodalom
2011. 04. 04.
Alice Munro: Mennyi boldogság!
Tíz újabb nagyszerű történet Alice Munrótól, a Nemzetközi Man Booker-díj 2009-es díjazottjától. Miközben még mindig a régi témái foglalkoztatják – szerelem, barátság, házasságtörés, gyereknevelés, család, betegség, aljasság, árulás és megbocsátás –, ezekben az élet alkonyán keletkezett szövegekben egyre inkább jelen van a kiszolgáltatottság, az erőszak és a magány is.
A Munrótól már megszokott pontos, szikár, múltidéző szövegek vakmerőbbek és provokatívabbak, mint valaha. Az öntörvényűek, a társadalmon kívüliek és a betegek mellett ezúttal felbukkannak a józanok és átlagosak is, akiknek életét az előbbiek visszafordíthatatlanul megváltoztatják.
„Gyerekkorában az ember minden évben más személyiség lesz. Ez általában ősszel következik be, iskolakezdéskor, amikor elfoglalja a helyét a következő osztályban, és maga mögött hagyja a nyári vakáció zűrzavarát és letargiáját. Akkor a legszembetűnőbb a változás. Később már összemosódnak a hónapok és az évek, de a változások attól még folytatódnak. A múlt hosszú ideig könnyen és látszólag automatikusan hullik le az emberről, örökre. A jelenetei nem is annyira eltűnnek, mint lényegtelenné válnak. És aztán jön egy hirtelen kanyar, és ami már rég elmúlt és lezárult, újra a felszínre tör, figyelmet követel, kezdeni kell vele valamit, bár nyilvánvaló, hogy a világon semmit nem lehet már kezdeni vele.”
Alice Munro 1931-ben született Ontario tartományban, Kanadában. Első kötete, a Boldog árnyak tánca 1968-ban jelent meg, és főkormányzói állami kitüntetésben részesült, majd 1971-es következő kötete, az Asszonyok, lányok élete elnyerte a Kanadai Könyvkereskedők Szövetségének Nemzetközi Könyvdíját. 1980-ban The Beggar Maid című kötetéért Booker-díjra jelölték. 2009-ben életművéért neki ítélték a Nemzetközi Man Booker-díjat.
„Alice Munro mindig úgy tud beszélni sorsokról, életutakról, tudatos döntésekről és váratlan fordulatokról, hogy egyúttal érzékenyen analitikus, árnyalt és többrétegű stílusának »balzsamcseppjével« enyhíti elbeszéléseinek alaptónusát, a csendes szomorúságot.”
Bazsányi Sándor, Élet és Irodalom
„Alice Munro elbeszélései mindig lebegtetnek valami lehetőséget: »kell hogy legyen egy hely, amelyre gondol az ember, amiről tud, és talán odavágyódik – de sohasem sikerül meglátnia«.”
Nagy Boglárka, Élet és Irodalom
„John Updike halála óta Alice Munro az, akitől megtudhatjuk, mi a helyzet az amerikai (kanadai) kisvárosban, mit éreznek a jól fésült utca lakói, mitől szenvednek és mire vágynak.”
Kolozsi László, kultura.hu
3900 Ft
www.parkkiado.hu
További írások a rovatból
Sugár Viktória és Kita Michihiro Pesti bérházak. Stílus, mintázat, fejlődés című könyvéről
Más művészeti ágakról
Kerekasztal-beszélgetés az építészet kritikai visszahódításáról
Kerekasztal-beszélgetés a Hallunk Titeket című kötetről
Sarah Welk Hogyan változtasd meg a világot? című könyvének magyar bemutatójáról


