Bálint Tamás közgazdász, számlagyártó cégnél dolgozik. 1985-ben született Székelyudvarhelyen. Első kötete (A pap leánya, birtokostul) 2007-ben jelent meg, sok figyelmet kapott, felolvasott Luxemburgban, Pesten és másutt. Van egy nagymamája, akinek nem mutatná meg minden versét. Prózával is próbálkozott, de – így ő – versben érzi azt, hogy megtalálta a „számítását”. Nem ment bölcsészkarra, de bejárt egyes órákra, mindig inkább a pad alatt olvasott, szereti magának kiválogatni olvasmányait.

A beszélgetés alatt szó esett sokmindenről, zsoldosokról, rabszolgákról, másságról, perverz élvezetről, kettősségről, rezignációról, révészről, utazásokról. A lehetőségről, hogy „felcsapni akárki másnak”. Mit tehet egy közgazdász, aki időnként nyakkendőt kell kössön? – kérdi Balázs Imre József. Elmegy rockzenésznek, vagy azt csinálja, amit Bálint Tamás, válaszolja is mindjárt. Hogy ő mit csinál?

 

Ír. Türelmesen, szépen, precízen. Egyetlen kilógó szót, hamiskás hangot nem hallottam a felolvasások alatt. Pedig ezek a versek telve vannak mindenféle esendőséggel, kérdésekkel, bizonytalansággal, félelemmel, vágyakkal, nyugalommal.

 

Balázs Imre József: Szerinted ez egy szomorú vagy egy vidám könyv? Bálint Tamás: Van visszaút a fekete folyón, tehát nem olyan rossz minden.

Fotó: Szőcs Petra