bezár
 

irodalom

2026. 11. 20.
Nem a háborúról, hanem a szeretetről szól
Interjú Ljuba Jakimcsukkal, a Donbaszi sárgabarackok szerzőjével
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Ljuba Jakimcsuk nemzetközileg elismert, Donbaszi sárgabarackok című verseskötete Vonnák Diána fordításában, a Prae Kiadó gondozásában vált elérhetővé a magyar olvasók számára. A szerző a PestText Nemzetközi Irodalmi és Kulturális Fesztivál és a Bertók Pódium vendégeként érkezett Budapestre. A nyelvről, háborús irodalomról, és az ukrán kultúra lehetőségeiről kérdeztük. 

PRAE.HU: A verseskötet, amit most a kezünkben tartunk, nem születhetett volna meg a háború nélkül. Hogyan befolyásolja a háború az irodalmat? A Donbaszi sárgabarackok egyrészt kész válasz erre a kérdésre, de mégis, létezik most Ukrajnában nem háborús irodalom? Lehet most bármi másról beszélni?  

A mai ukrán irodalomban mindkettő megvan. Természetesen van úgynevezett háborús irodalom, háborús témák, hiszen meg kell értenünk azt, ami már tizenkét éve történik. Ez a háború 2014-ben kezdődött, a szülővárosomat is ekkor szállták meg, és egy ilyen esemény után először az ezt feldolgozó költészet, majd a prózai művek kezdenek megjelenni. A háborúról nagyon nehéz regényt írni, hiszen még nem ért véget, és a regényíráshoz szükséges a távolság, de ettől függetlenül születtek már háborús regények is. 2014, majd 2022 után mintha új reneszánsz lenne az ukrán irodalomban, az emberek elkezdtek a történelem iránt érdeklődni, és ami még érdekesebb, sokakat érdekel most a kivégzett reneszánsz irodalma.

A kivégzett reneszánsz, vagy más néven a kivégzett újjászületés az 1920-as évek és az 1930-as évek elejére tehető, amikor az ukrán irodalomnak volt egy kis ideje fejlődni, ebben az időben elkezdődött egyfajta ukránosítás a politikában, hagytak minket ukránul írni, ezzel lehetővé vált az ukrán kultúra megteremtése, ami korábban nem volt lehetséges. Ez az időszak hatalmas robbanást jelentett az irodalomban, és sok dolog felszínre kerülhetett, például a kedvenc futurista költőm, Mihajl Szemenko munkássága is, de azután jött a megtorlás. Nagyon érdekes a hasonlóság a két időszak, a múlt és a jelen között. Azokban az időkben Ukrajna független akart lenni, ám a forradalom elbukott. Ennek ellenére az ukrán politikusok mégis elérték azt, hogy Ukrajnát külön országként kezeljék, és ne úgy, mint teljes egészében a Szovjetunió részét.

Nagyon hasonlóan éljük meg a mai időket, és az irodalom egyáltalán nem a háborúról, hanem a szeretetről és az életről szól, mintha nem félnénk a háborútól.

Szóval most is többféle irodalom van jelen, és a fő dolog az, hogy megértettük, mi nem vagyunk része az orosz kultúrának. Megértettük, hogy az orosz kultúra mennyire különbözik a miénktől, és elkezdtük megformálni a saját identitásunkat.  

A Donbaszi sárgabarackok c. kötet

PRAE.HU: Miben látod az orosz és az ukrán kultúra közti különbségeket?  

Az orosz kultúra nagyon érdekes, szinte már egzotikus számunkra, mert mi nem úgy gondolkodunk, mint ők. Például amikor az oroszok elfoglalták a kijivi régiót, a felszabadító katonák az egyik iskolai táblára írva azt a feliratot találták, hogy „Szeretünk titeket. Legyünk békességben”. Van erről egy másik történet is, még 1968-ban, a prágai tavasz idején írja Milan Kundera, hogy az egyik ellenőrzőponton az orosz katonák megkérdezték: „Hogy érzi magát?”, majd hozzátette: „Ez az egész egy nagy félreértés. De majd elrendeződik. Mi szeretjük a cseheket". Ez egy perverz, beteg ember szeretete. Sok ilyen mondatot elemzek, amiket az orosz katonák hagytak iskolák és elhagyott házak falán, az emberek létrehoztak egy online múzeumot ezekből a szövegekből.  

PRAE.HU: A kultúrák közti különbséghez csatlakozva, több olyan híres író és képzőművész is van, mint például Gogol és Malevics, akik ukránok voltak, mégis az orosz kultúra részeként tartjuk őket számon. Szerinted az ukránok magukénak érzik őket?  

Természetesen! Maleviccsel kapcsolatban azt mondanám, hogy egy festőt könnyebb kisajátítani, mert a munkássága nem a nyelven alapszik. A nyelvvel ezt nem olyan egyszerű megtenni, de erre is van példa. Leszja Ukrajinka egyszer, még gyerekkorában írt egy orosz nyelvű verset, és 2022-ben egy orosz magazin úgy állította be, mint orosz költőt. Nagyon vicces volt! Gogol ukrán volt, és a munkái egy része Ukrajnáról szól. Egyébként vannak arról tanulmányok, hogyan változtatta meg az orosz nyelvet. Sok ukrán szót, vagy éppen olyan nyelvtani konstrukciót használt, amik nem voltak jellemzőek az oroszra, ezért a nyelv is megváltozott.  

A nyelvvel összefüggésben érdekes dolog még a kultúránkkal kapcsolatban, hogy mi elfogadjuk a különböző dialektusokat az irodalmi nyelv részeként. Ott van például a szurzsik, ami tulajdonképpen az ukrán és az orosz keveréke. Azok, akik korábban oroszul beszéltek, és csak mostanában tértek át az ukránra, általában ezt a nyelvet beszélik, sőt, még könyvek is jelennek meg rajta. Az orosz irodalomban nem lehet dialektusokat találni, ez egy nagyon imperialista hozzáállás.

Oroszország elvetett minden más nyelvet, például nekünk sem engedték, hogy tudományos vagy művészi munkákat ukránul írjunk. Oroszországban rengeteg különböző népcsoport és etnikum él, rengeteg nyelv veszi körbe őket, mégis, az ő fejükben mindössze két nyelv létezik: az orosz és a nem orosz. 

PRAE.HU: A kötet előszavában említetted Mihajl Szemenkót. Mesélnél egy kicsit az ukrán avantgárdról, és arról, hogy Szemenko költészete hogyan hatott rád?  

Amikor a futurizmusról beszélünk, az emberek általában Majakovszkijra gondolnak, de nem ő kezdte ezt az irányzatot, hanem David Burljuk, őt tekintik az orosz futurizmus atyjának, mert hát oroszul írt, pedig ő is ukrán származású. Festő is volt egyébként. 1910 környékén kezdték a munkásságukat. Szemenko 1913-ban kezdett írni, 1914-ben pedig publikálta az első futurista kötetét. Olyan nekem, mintha a tanárom lenne az irodalomban és a futurizmusban is, sokat foglalkoztam az életével és a költészetével. Most egyébként folytatom ezt a rég elkezdett munkát, egy amerikai folyóirat az ukrán irodalomról tervez publikálni, írok nekik Szemenkóról.  

Közben Szemenko az életünkben is fontossá vált, amikor a családomnak el kellett hagynia Luhanszk megyét és Ukrajna középső régiójába költözni, ami nagyon nehéz volt, mert nem volt sok pénzünk, ezért csakis falu jöhetett szóba. Megmutattam nekik Szemenko faluját, Kibincit, így sok keresgélés után eldöntötték, hogy ott telepszenek le. Létrehoztunk egy fesztivált is, ami segített új embereket megismerni és barátokat találni, így végső soron Szemenko helyi hírességgé vált. Az ukrán avantgárd nagyon érdekes irányzat volt, csak tragikus véget ért, sokakat kivégeztek.  

Ljuba Jakimcsuk

PRAE.HU: Azt hiszem, elmondhatom, hogy általában nagyon keveset tudunk az ukrán irodalomról. Rajtad kívül Szerhij Zsadan, Natalka Sznyadanko és Jurij Andruhovics neve ugrik be. Milyen szerzőket ajánlanál a magyar olvasóknak, és mindenekelőtt, a műfordítóknak?  

Említetted Andruhovicsot, van neki egy lánya, Szofia Andruhovics, aki nagyon érdekes szerző, és talán még az apjánál is erősebb. Őt mindenképp ajánlanám. Emellett ott van Halyna Kruk, egy már sok díjat és elismerést kapott költőnő, szerintem ő most a legjobb ukrán költő. Nőket említek, ami nagyon érdekes, mert habár nem szeretem a női irodalom terminust, de a feminizmus fejlődésével – ami annak is köszönhető, hogy sok nő szolgált a hadseregben –, sok női hang szól most az irodalmunkban. 

Ott van még Andrej Kurkov is, de ha jól tudom, neki jelentek már meg művei magyarul. Artem Cseh is nagyon érdekes, ő lényegében katona-író, de író volt már a háború előtt is. És ha az ember valami könnyűre és viccesre vágyik, Jevgenyija Kuznyecovát ajánlanám, gyakran nőkről, falusi életről ír novellákat, olyan ironikus írások ezek, amik képesek jó kedvre deríteni az olvasót.

Ljuba Jakimcsuk Donbaszi sárgabarackok című kötete az alábbi linkre kattintva érhető el.

Fotó: Bach Máté

nyomtat

Szerzők

-- Gajdos Nárcisz --


További írások a rovatból

A Margitka, van még háború? című kötet bemutatójáról
Az Élet és Irodalom LXX. évfolyamának 46. számáról
A Háttérzaj Írókör tízéves születésnapi eseményéről
irodalom

Julia Donaldson és Axel Scheffler Fischer Iván gyerekoperáját is megnézi

Más művészeti ágakról

Beszélgetés Ita Mariann pszichológussal a Dia Filmklubról
A tehetséggondozás útjai az építészetképzésben II. – Tudósítás két tételben
Travis Knight: Wildwood - A tiltott Vadon
art&design

Raoul Coutard a BIFF-en


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés