bezár
 

irodalom

2011. 07. 04.
Párolgó beszéd
Veres István: Galvánelemek és akkumulátorok, Kalligram Könyvkiadó, 2011.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Párolgó beszéd Ködös vízpart, autósztráda, villamos- és vasútvonalak, unalmas nagy- és kihalt külváros, lemezlovasnak tetsző község. Az eget erdei pintyek és eres nyakú nádiposzáták dalolják tele, a háttérből Clash szól, vagy Mary Whiterspoon, a vadászbálon techno, egymásra találáskor a Nem leszek a játékszered. Egy szereplő érthetetlen gyűlölete félálomban gyilkossággá torzul, egy másik saját haláláról feledkezik meg halaszthatatlan biciklizhetnékjében. Azon már kár is volna meglepődnünk, hogy a baráti grillezésnél fontosabb a tékából kivett Attenborough-film, és a nyírnek vélt lomb is nyárfa tulajdonképpen. Veres István markáns kötettel debütál.
Az érsekújvári születésű fiatal szerző első novelláskötetében nincsenek gyomorszájon öklöző, harsány történetek, sem csendes melankóliák. Találunk viszont a könyvben tucatnyi pimasz, szertelen, merész írást. Sőt, ne jöjjünk zavarba Veres prózanyelve kapcsán a zavarba ejtő kifejezés használatától sem. Elbeszéléseiben ugyanis úgyannyira valószínű az, hogy egy életre kelt agyagjeti elrabolja az alkotóját, mint hogy a műtárgy elszállításakor, véletlenül sérül meg a tárolására szolgáló ház fala. Azt sem lehet pontosan tudni, hogy a fájó emlékek, vagy a fokhagyma csal könnyeket a szereplő szemébe, a történéseket pedig olykor lezser-rezignált szentenciák szakítják félbe. Effélék: „Nem szerettük azokat a filmeket, amelyeket megfeszített figyelemmel kell követni, hogy a végén részünk lehessen a soványka csattanóban, aminek a lényege úgyis mindig ugyanaz: az élet egy kanna fos, ám ha sikerül rálelnünk az igaz szerelemre, akkor ez néhány hétig nem fog eszünkbe jutni.”

Klasszikus értelemben vett csattanókra Veres kötetében se számítsunk. Sőt, voltaképpen következetesen végigbeszélt történetek sincsenek. De nem is hiányoznak. A Galvánelemek és akkumulátorok elbeszélései foszlányokból, ismerettöredékekből, információcsonkokból, roncsolt helyzetekből építkeznek. A narrátor, akárha egy digitális légifotót böngészne, itt-ott ráközelít a térre, vagy éppenséggel távolabb léptet attól. Egy-egy motívum, elejtett, lényegtelennek tűnő szó mentén pedig az időben is ugrándozik: a múlt felé görget, vagy a jövőt villantja fel. Emlékdarabok, hasonlatok mentén zajlik, áramlik a szöveg. Abbamaradt párbeszédek örvényei történetszálakat húznak a mélybe, asszociációk hullámtarajai pedig mélyben dolgozó motívumokat emelnek felszínre. Az ízesen áradó mesélőkedv helyenként űrt bíz az olvasói fantáziára, így szerencsésebb, ha írásról írásra szusszanásnyi szünetet hagyunk magunknak, hogy elmerenghessünk az el nem mondott történetlehetőségeken.
 
A szövegek felépülésében fontos az elértett mondatok, a keresett érzések, a vízió és valóság egybejátszatásának szerepe is. Elharapott, félre-beszélő, elpárolgó beszélgetések hangzanak el. Megromlott, megjavítani sem vágyott kapcsolatokról szerzünk tudomást. Sorsokról, viszonyokrólról, amelyeket a rosszkedv köt össze. Szereplőkről, akik gyakorlatlanul, félszegen keresik egymást, csak átvészelik, de át nem élik a találkozásokat. Komoly képpel, nem igaz dolgokról társalognak. Valamire vágynak, valamerre mennének, közben tönkremennek. Csapszék-filozófiákba bújnak. „Te elolvastad a Faustot? Én igen. Miért, te nem? Én nem. Miről szól? Hogy szar az élet, de szerencsére rövid.”

Veres novelláiban jóformán senki sem azt mondja, amit gondol, vagy amit igaznak vél, ezért persze szinte senki sem hiszi el a másik szavait, de még a gondolatok sem valódiak. A fikció itt-ott önmagát is leleplezi: a helyek sem azok, aminek neveztetnek, jobbhíján-helyszínek, lényegtelen díszletek csupán. A szereplők – az árokba hajtó kamionsofőr, a vonatozó, feszült állatorvos, a kábítószeres ételosztó, a magányos, községi lemezlovas, a magára maradó leszbikus lány – mind kisiklott életek. A mindenható elbeszélő képes arra, hogy irányba állítsa őket, de arra is, hogy pillanatok alatt megborítsa világukat. Így válik az ártalmatlan vonatozás képzeletben véres akcióhorrorrá, az elhatalmasodó munkamániára pedig önmagunk felfalásáig vezető körömrágás szolgál találó allegóriául. Sosem tudjuk meg, hogy készül-e síremlék a szeretett és elveszített kutyának, abban viszont biztosak lehetünk, hogy a paprikás kovász jobb csalétek a csontinál. Még valami: „Egy veréb nem tudja megváltani a világot. Nem süthet palacsintát, nem alapíthat civil szervezetet. Még traktort sem vezethet. Eszik, szarik, röpköd meg csiripel. Ezt a pár dolgot tudja, de ezeket nagyon.”

A Galvánelemek és akkumulátorok kapcsán a legfontosabb szerintem, hogy kötetről beszélhetünk, nem pedig két keménylap közé szerkesztett novellák soráról. Veres írásainak különös, egységes atmoszférája van ugyanis. Egy elsőkötetes prózaíró esetében ezt is fontos üzenetnek gondolom. A jelzős szerkezetekkel sűrűn tűzdelt, iróniában pácolt ízes mondatok között találunk ugyan párat, ami túlsült, vagy éppen rágós maradt. Akár egy-egy írás kapcsán is felmerülhet, hogy korai volt kötetbe kerülnie. A párolgó beszélgetések, a kanyargó abszurdok mégis markáns prózanyelv ígéretét adják. Képek, eltalált hasonlatok, furfangos nyelvi humor marad Veres István tucatnyi novellája után. Jellegzetes és jellemző karakterjegyek. Ez pedig nem kevés.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Vass Norbert --


További írások a rovatból

irodalom

Thaiföld és Peru közt félúton – otthon Thaiföld és Peru közt félúton – otthon
Görömbölyi Dávid Haverok, buli, Buddha című kötetének bemutatója
irodalom

huszonegyedik #8 huszonegyedik #8
Túl ismerős, túl távoli: David Attenborough Climate Change – The Facts
irodalom

A boldogság része, a bűntudat áramütése A boldogság része, a bűntudat áramütése
Peer Krisztián: Nem a sajátod

Más művészeti ágakról

Agócs Írisz válaszai a prae.hu körkérdésére
Sziget Fesztivál, 2019. augusztus 12.
art&design

Éhesen alszik a tranzitzóna Éhesen alszik a tranzitzóna
Az emlékezés installációja Waldsee-ben (A 2B Galéria Waldsee 1944 című kiállításáról)
art&design

Divatséta a Ludwigban Divatséta a Ludwigban
Király Tamás. Out of the box


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés