bezár
 

színház

2011. 08. 10.
A kobold mindent összekavar
Újvidéki táncjáték a Szentivánéji álomból Kisvárdán
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A kobold mindent összekavar Ez egy ilyen zanzásított változat. A lényeg, hogy a kobold mindent összekavar. – Egy húsz év körüli fiú próbálta imígyen helyre tenni a látottakat értetlenkedő barátainak a Kisvárdai Várszínházból kifelé jövet, ahol a Határon Túli Magyar Színházak XXIII. Fesztiválja keretében az újvidékiek Szentivánéji álom címen meghirdetett előadását láttuk. Ennek – és talán ebben is egy kobold keze lehet – vajmi kevés köze volt a Shakespeare által írt drámához.
Szkéné színház
Persze, nem az a gond ezzel az előadással, hogy nem követi híven az eredeti darabot. Legfeljebb a színlapon illett volna erről tájékoztatni a Várszínház nézőterét zsúfolásig megtöltő nézőket, hogy legalább sejtsék, mire váltanak jegyet, mert a „táncszínházi előadás” kitétel ehhez önmagában nem elegendő. A legnagyobb probléma inkább az, hogy az előadás önmagát nem képes meghatározni. Mintha Puskás Zoltán rendező nem tudná eldönteni, hogy táncdrámát szeretne színpadra állítani, ahogy ezt a műsorfüzet állítja, vagy showtáncot, amihez neves táncosok (Budai László tangótáncos, Bóbis László sztepptáncos) és Gyenes Ildikó, több musical koreográfusa tervezték a koreográfiát. Így aztán keveri a kettőt, bizonytalanságban tartva a nézőket, és vélhetően az elegendőnél kevesebb kapaszkodót biztosítva ezzel a színészeknek is.

Szentivánéji álom (Újvidéki Színház; forrás: uvszinhaz.co.rsMaga a keret sem bizonyul szerencsés választásnak. Bevonul tizenhat táncos, egy részük fehér, másik részük fekete öltözetben, leülnek velünk szemben, és ez a statikus állapot egészen az utolsó jelenetig megmarad. Innen állnak fel az éppen szereplő táncosok, és ide ülnek vissza, ezzel a helycserés megoldással, valamint a helycserékkel együttjáró zene-, fény- és koreográfiaváltásokkal tovább tördelve az amúgy sem megszülető darabegységet.

A jelenetek két, markánsan elkülönülő csoportra oszlanak, annak megfelelően, hogy a „fehérek” vagy a „feketék” táncolnak éppen. A „fehérek” megmozdulásaiban feltűnnek a Szentivánéji álom történetmorzsái, felismerjük Theseust és Hyppolitát és persze mindenekelőtt Puckot, majd az ő vezényletével megtörténik az a bizonyos „összekeverés” is, vagyis átrendezik az alvó szerelmespárokat. Jönnek aztán a szerelmi bonyodalmak, jó sok füsttel és vakító ellenfényekkel körítve, szerelmi láncokat jelképezni hivatott valóságos láncok tekerednek és hullanak, látunk várfalon futkorászó dekoratív buborékokat, drámát, szenvedést és szenvedélyt – valódi dráma, szenvedés és szenvedély nélkül. Aztán jönnek a „feketék”, és mintha hirtelen egy másik előadásba csöppennénk, humorosnak szánt, néha burleszkbe hajló sztepptáncokat látunk. Időnként tényleg humorosak. És ezt a „fehér részektől” lebénult közönség tapssal és érezhető megkönnyebbüléssel díjazza, boldogok, hogy végre értenek valamit a színpadon zajló eseményekből, függetlenül attól, hogy ezekben a jelenetekben ráismernek-e a shakespeare-i mesteremberekre vagy sem. A mellettem ülő lány például egy idő után felveszi azt a ritmust, hogy a „fehér” részek alatt sms-ezik, és csak a „fekete” részek alatt nézi az előadást.

Szentivánéji álom (Újvidéki Színház; forrás: uvszinhaz.co.rsA zeneválasztás éppen olyan eklektikus, a népzenétől a gépzenéig terjedő távlatokat jár be, mint a koreográfia a tangótól a szambáig és a sztepptáncig. Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy egy prózai társulatot látunk a megszokottól eltérő szerepkörben, és ők igazán mindent megtesznek a tisztességes helytállás és a siker érdekében. Banka Lívia és László Sándor (Hyppolita-Titania, illetve Theseus-Oberon) kettőseiben a tangó koreográfia mögött sokszor ott van az igazi színjátszás, az igazi színház reménye, ahogy Elor Emina játékos, gonoszkodó Puckjában is, de aztán a csillogó-villogó jelmezek, a túlságosan harsány zene, a kizökkentő jelenetváltások gyorsan elsodorják a lehetőséget.

A végén aztán összeelegyedik a fekete a fehérrel, és lelkes össztáncba kezdenek. Itt már nem is akarnak Shakespeare-nek látszani, showtáncot látunk, semmi mást. És ezzel sem lenne semmi baj, ha a megelőző ötvenöt percben nem szerették volna elhitetni velünk az ellenkezőjét.

Shakespeare: Szentivánéji álom

(táncelőadás)

Theseus/Oberon: László Sándor
Hippolyta/Titania: Banka Lívia
Demetrius: Kőrösi István
Lysander: Sirmer Zoltán
Hermia: Kokrehel Júlia
Heléna: Crnkovity Gabriella
Puck: Elor Emina
Mesteremberek: Jankovics Andrea, Figura Terézia,
Ferenc Ágota, Balázs Áron, Huszta Dániel, Pongó Gábor, Varga Tamás,
Tündérek: Hajdú Tamás, e.h., Német Attila

Zeneszerző: Andrés Mariano Ortega, m.v.
Koreográfusok: Gyenes Ildikó, m.v., Bóbis László, m.v., Budai László, m.v.
Jelmeztervező: Cselényi Nóra, m.v.
Jelmezkivitelező: Ledenyák Andrea, m.v.

Rendező: Puskás Zoltán

Határon Túli Magyar Színházak XXIII. Fesztiválja, Kisvárda

Bemutató: Újvidék, 2010. június 15.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Turbuly Lilla --


További írások a rovatból

színház

Karneváli bolondozás szerelmi körítéssel Karneváli bolondozás szerelmi körítéssel
A Sok hűhó semmiért a tbiliszi Ifjúsági Színház előadásában
színház

Győztes játszma Győztes játszma
Beszélgetés Nagy Józseffel a kortárs tánc alakulásáról, iskolákról és lehetőségekről, kétlakiságról és a fiatalok helyzetéről
színház

Előző héten még kellékek után szaladgáltunk… Előző héten még kellékek után szaladgáltunk…
A Létra Kulturális Egyesület Ébredés című darabjának budapesti bemutatóján jártunk
Interjú Schilling Árpáddal érvényesülésről, a fiatalok lehetőségeiről és elsősorban: színházról

Más művészeti ágakról

Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Mindenből lehet meríteni Mindenből lehet meríteni
Interjú Maurer Dórával külföldi élményekről, lehetőségekről, fordulópontokról és képzésekről
irodalom

Amikor egy csapat művész öt napra elfoglalja Kámot Amikor egy csapat művész öt napra elfoglalja Kámot
Ilyen volt a III. Nyolc Ág Művésztábor
art&design

A gyűjtő mint művész? A gyűjtő mint művész?
A Mai Manó Ház Erik Kessels több élete című kiállításáról
Lábjegyzetek a kortárs autódesignhoz


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés