bezár
 

film

2011. 09. 20.
Segítő kéz – Kedd Kino filmklub
2011. szeptember 13.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Segítő kéz – Kedd Kino filmklub Bár a mondás szerint temetni tudunk, megeshet, hogy még egy temetkezési vállalat is elutasítja szponzorációs kérelmünket, tudhattuk meg Rofusz Ferenctől új filmje, a bölcső-sír témájú Ticket vetítése kapcsán, a Kedd Kino filmklub első alkalmán. Olyan mondás is van, hogy az élet a legjobb rendező, az viszont biztos, hogy a halál a legrosszabb: az egyik vetített film, az Arany Pálma-díjas Moto Perpetuo rendezője, Vajda Béla, a tragikomikus anekdotákkal tűzdelt délután másnapján elhunyt. A beszámolót az ő emlékének ajánljuk.
A visszavetülő árnyék ellenére óvakodjunk az időugrástól; a filmklub a tervek szerint zajlott le: nagy sikerrel. Az ugyan nem derült ki, hogy Oscar-díjas rendezőnk a cikkünk címében szereplő céghez fordult-e elkeseredésében, de az ismételten igen, hogy a kézi rajzon alapuló animációs filmek elkészítéséhez ma már relatív költségük miatt is extrém elszántságra van szükség. Az első Kedd Kino mindenesetre ennek a témának a körüljárásával kezdte meg sorozatát, a retrospekció mellett a frissebb alkotások köréből is bemutatva a manualitás olyan variációit, mint Georges Schwizgebel 2008-as gyönyörű festményfilmje, az álomszerű Retouches vagy Csáki László pár évvel korábbi, Darazsak, ludak, körtefa című groteszkbe hajló krétarajz-animációja.
  
Ha az utóbbiról esetleg egy pillanatig iskolatáblás asszociációink támadnak, az azért sem elhessegetendő, mert a  filmklub hátterét biztosító Kedd Stúdió vezetőjének, M. Tóth Gézának – akit a nagyközönség főleg filmjei, például az Oscar-jelölt Maestro vagy a stúdióban készülő Bogyó és Babóca-sorozat révén ismer – régóta szívügye és szakterülete az animáció média-oktatásbeli szerepének erősítése, iskolai tananyagba illesztése, az indokokat például egy régebbi, Iskolakultúrában megjelent tanulmányából is megismerhetjük. Ennek megfelelően a Kedd Kinónak az is vállalt célja, hogy – iskola- és szülőkompatibilis délutáni időpontja mellett – felépítése révén akár kiegészíthessen egy tanóra-sorozatot is.
 
A filmklub szervezője és házigazdája, Orosz Anna Ida, a Prizma folyóirat szerkesztője ezt szem előtt tartva állította össze a tematikát, az első öt alkalommal a különböző technikákat sorra véve (a hagyományos után a számítógépes rajz, a báb- és gyurma-, a kollázs- és tárgy-, majd a 3D-animáció következik), amit magának az animációnak különböző területekkel – irodalom, fantasztikum, művészet, történelem, társadalom, ökológia, zene – való kapcsolata követ majd.
  
 
Említett írásához M. Tóth még egy filmlistát is csatolt a média-pedagógiai szempontból legfontosabb magyar művekkel, köztük Vajda  Moto Perpetuójával – a listáról Rofusz Gravitációja és Legye, Jankovics Marcell Sisyphusa is szerepelt a programban – e pedagógiai szempontból pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az esztétikai önérték egyoldalú tárgyalása helyett az animáció (alighanem egyre nehezebben megragadható) mediális sajátosságai: technikája, gyártási folyamata, hatásmechanizmusa, illetve társadalmi környezete is megismerhető legyen az adott filmek elemzése révén.
 
A filmklub értelemszerűen nem akarja ennek minden elemét elhappolni az iskolák elől, sőt, az esztétikai megközelítést is kimondott feladatának tartja, de hogy a két szempont össze is csúszhat, arra kedden is láthattunk jó példákat. Mondjuk, mi domborodik ki ma jobban Borivoj Dovniković 1978-as Járni tanulnijából – az, ahogy magát az animációs mozgatást tematizálja vagy az a – kissé megkopott – didaxis, ahogy ez a mozgástanulmány egyben a társadalmi konformizmust is megjeleníti? Talán még jobban átélhettük e kettősséget A légy és a hozzá kapcsolódó legendárium felelevenítéséből, ahogy Rofusz felidézte az egyedi technikából és témából fakadó, hosszas kisérletezést, a soha véget nem érőnek tűnő rajzolási folyamatot, és ezúttal sem rejtette véka alá, hogy a – mint ismert, kényszerű távollétében – Oscart nyerő film vége azért csattan úgy, ahogy csattan, mert a sok változat közül ez a befejezés ment át a Pannónia szűrőrendszerén. De az is kiderült, hogy a még nyolcvanas években készült –  ugyancsak morbid – alkotásai után a most a KAFF gyermekzsűri-díját elnyerő Ticket is hosszas, bár persze kellemesebb légkörben zajló tesztelés végén kapta meg a nagy elsötétedés utáni misztikus folytatás reményét is felvillantó zárlatát.
 
"Az élet értelme egy értelmes élet", mondja filmjéről Rofusz, Vajda Béla helyett viszont már csak a rádióriportból készült Pléh-boy filmjének zárszavát idézhetjük: „Én úgy akarok megdögleni, hogy éljek”.
 
A mozi kisebbik termét csordultig megtöltő közönség és a jó hangulatú délután alapján, az élettel ellentétben, a Kedd Kino esetében a folytatás biztosnak mondható.
 
 
 
Kedd Kino filmklub
Kino, 1137 Szent István körút 16.
2011. szeptember 13. – december 6. között minden kedden 16:00 órától
Vezeti: Orosz Anna Ida
A belépés ingyenes

nyomtat

Szerzők

-- Horváth Olivér --


További írások a rovatból

Michelangelo Antonioni: Nagyítás
Interjú Kis Hajnival a hatás kérdéseiről és a pszichológiai érzékenységről, valamint új filmprojektjének terveiről és a filmezésen kívüli ötleteiről
Paolo Genovese: Szuperhősök
film

Csillagporos ábrándok Csillagporos ábrándok
Paul Thomas Anderson: Licorice Pizza

Más művészeti ágakról

színház

Széttépett tündérmese Széttépett tündérmese
A Mohácsi testvérek Mágnás Miskája a 6szín Teátrumban
irodalom

Legyen egy biztonsági trambulinja az irodalomnak Legyen egy biztonsági trambulinja az irodalomnak
Fehér Enikő volt a Kötetlenül sorozat 12. vendége májusban
színház

Szentivánéji alumíniumtündöklésben Szentivánéji alumíniumtündöklésben
Horváth Csaba rendezése Székesfehérváron


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés