bezár
 

színház

2011. 10. 27.
Vissza az átkódolt jövőbe
Pintér Béla és Társulata: Kaiser TV, Ungarn
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Vissza az átkódolt jövőbe Mi lett volna, ha már az 1848/49-es szabadságharc idején is van TV? Másnak láttuk volna nemzeti hőseinket, ha mindennapi gyarlóságaikat egyenes adásban közvetítik? Másfélszáz év távlatából mi látszik majd belőlünk? És mit kellene itt és most tennünk, hogy ne fussunk bele egy újabb schwechati csatába?
Szkéné színház
A Kaisers TV, Ungarn – ahogy az talán a bevezetőből is kiderül – egy sajátos időutazás. Először még csak 1881-ig forog visszafelé a színházi idő kereke: ekkor hal meg Baráznay Amália édesanyja, magával vive a túlvilágra a vagyonát rejtő széf nyitókódjának titkát. Egy segítőkész, mellékállásban hipnotizálással foglalkozó kórházi alkalmazott segítségével aztán Amália egészen 1848-ig mehet vissza az időben, így lehetősége nyílik arra, hogy személyesen is megismerje születése előtt meghalt (vagy eltűnt) édesatyját, a nemzet emlékezetében Sukorói Oroszlánként élő gróf Baráznay Ignáczot. Pintér Béla azzal bolondítja meg az időutazás filmekből, könyvekből jól ismert motívumát, hogy a tévét is megutaztatja az időben.

Az első pillanatban meghökkentőnek tűnő megoldás jó ötletnek bizonyul, lehetőséget nyújt ugyanis a két korszak összekapcsolására. És ez nem azt jelenti, hogy az előadás erőltetett párhuzamokkal élne, vagy megpróbálna direkt megfeleléseket keresni jelenkori közszereplőink és az akkoriak között. Néha egy-egy mondatban felvillan valaki, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy a két korszak egésze kötődik össze, idealizált hőseink lesznek hozzánk hasonló esendő emberek. Emberek, akiket apró-cseprő sérelmeik, szerelmi viszonyaik éppen úgy befolyásolnak döntéseikben, mint a hon ügyei, és akik dönthetnének másként is, mint ahogy döntöttek, és akkor döntéseik egészen másféle világot eredményezhetnének. Bevallom, az előadás első felében voltak kétségeim, hogy felül tud-e emelkedni a darab azon a – számtalan vidám és szomorkás pillanatot nyújtó – ráismerésen, hogy egyenes adásban a történelem is hétköznapi történetek sorának tűnik. De sikerül, a schwechati csatajelenet, aztán a lezárás, a visszaugrás az újraírt jövőbe még a jelenkori magyar köz- és magánállapotokból erősen kiábrándult nézőbe is képes némi aktivizáló lendületet és reményt csepegtetni.

Kaisers TV, Ungarn (Fotó: Koncz Zsuzsa)A darab két helyszínen játszódik, egy kórházi kórteremben és egy tévéstúdióban. Tamás Gábor néhány egyszerű tárggyal, bútordarabbal teremti meg a játékhoz minimálisan szükséges és teljesen elégséges teret. Benedek Mari jelmezei már jóval sokszínűbbek. Kossuthot és Petőfit atillába öltözteti, utóbbién azonban csak az egyik oldalon vannak zsinórok. A „tévébemondó-művésznők” színes, mai ruhákat kapnak, a grófné kortalanul elegáns gyöngyszürkét, a kórházi alkalmazottaknak viszont marad az egérszürke köpeny.

Pintér Béla remekül írta meg magának az általa alakított Petőfit, és még remekebbül játssza el. Izgága, lobbanékony és felettébb sértődékeny, és ezek a jellemvonások folyamatosan ott vibrálnak az arcán. Örök fájdalma, hogy állandóan összekeverik Arannyal, és egyedül a hatalomra forgó szélkakas, Marián Kornél (Szakonyi Györk alakításában) képes hibátlanul idézni egy verséből. (Valóban felháborító, hiszen jó Petőfink azt is megírta, hogy „idézni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes” – teszi hozzá a kaján recenzens.) Thuróczy Szabolcs Kossuth Lajosként méltó párja, komótosabb habitusában pedig ellentettje. Külön színe és nyeresége az előadásnak, hogy vendégként csatlakozott a társulathoz Mucsi Zoltán, ő alakítja gróf Baráznay Ignáczot, a Sukorói Oroszlánt, a szikár, kevés szavú, harcedzett katonát, akinek egyetlen, ám nem elhanyagolható gyengéje, hogy nem bír ellenállni a fiatal és törékeny női bájaknak.
Kaisers TV, Ungarn (Fotó: Koncz Zsuzsa) Legfőképpen Üregi Szidóniának, akit – szintén vendégként – Stefanovics Angéla játszik, apakomplexusos, szerelmes-csalódott még majdnem kislányt formálva. A másik „bemondóművésznő”, a beszédes nevű Lágyvölgyi Dombor Panka Szalontay Tünde alakításában jól kipárnázott, mézesmázos intrikus. Friedenthal Zoltánnak jut az akaratán kívül hőssé váló kisember, Balázs Gábor szerepe, pedig szegény csak segíteni szeretne a kód megtalálásában, no meg megoldani saját sürgető urológiai problémáit. Enyedi Éva Amália szerepében elsősorban a gyermeket, pontosabban az apja lányát keresi és találja meg a karakterben. Rohácsi bácsi (Quitt László) reklámtáblája ugyan nagyon hasonlít arra a bizonyos Vámház körút 9-esre, de a kardjait és szablyáit reklámozó iparos az a közember, aki csak kapkodja a fejét, mert követni is alig bírja, hogy mi zajlik körülötte, holott mindenki az ő pénzével sütögetné köz- vagy magánpecsenyéjét.
Kaisers TV, Ungarn (Fotó: Koncz Zsuzsa)Baráznay Ignácz felesége, Elza, Szamosi Zsófia alakításában finom, visszafogott, férjét féltő-szerető úriasszony. Kis dramaturgiai következetlenségnek tűnik, hogy ebből a már-már angyali szelídségű nőből hogyan válhat olyan anya, akinek a halálát a lánya a darab elején minden megrendülés nélkül, csak a pénzre gondolva, az után – szó szerint az anyja holttestében – kutatva veszi tudomásul. Erre még a férje halála/eltűnése sem adhat teljes magyarázatot.

Azonban sem ez, sem a második előadáson még itt-ott előforduló egyenetlenségek nem változtatnak azon, hogy a nézők követni tudják és akarják Hajdú Rozit, aki a keretjáték elején arra szólít fel minket, hogy tartsunk a társulattal erre a múltbeli utazásra, a végén pedig arra, hogy higgyük el: minden lehetséges. Színházban és színházon kívül egyaránt.


Pintér Béla: Kaisers TV, Ungarn

Amália:
Enyedi Éva
Gróf Baráznay Ignácz: Mucsi Zoltán
Elza: Szamosi Zsófia
Balázs Gábor: Friedenthal Zoltán
Rozi: Hajdú Rozália
Lágyvölgyi Dombor Panka: Szalontay Tünde
Üregi Szidónia: Stefanovics Angéla
Lajos: Thuróczy Szabolcs
Sándor: Pintér Béla
Marián Kornél: Szakonyi Györk
Rohácsi Úr: Quitt László
Sárközy: Kéménczy Antal

Tér: Tamás Gábor
Jelmeztervező: Benedek Mari
Jelmeztervező munkatársa: Kiss Julcsi
Fény: Vida Zoltán
Videó: Vella Péter
Zene: Kéménczy Antal
Dramaturg: Enyedi Éva
Produkciós munkatárs: Hidvégi Anna

Rendező: Pintér Béla

Bemutató:
2011. október 7.
Szkéné Színház

Kapcsolódó cikkek


nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Turbuly Lilla --


További írások a rovatból

színház

A végtelenből kihasítva A végtelenből kihasítva
Évadvisszatekintő: Hegymegi Máté Woyzeckje a Szkénében
színház

Karneváli bolondozás szerelmi körítéssel Karneváli bolondozás szerelmi körítéssel
A Sok hűhó semmiért a tbiliszi Ifjúsági Színház előadásában
A zuhanás sokkja a MáSzínházban
Interjú Schilling Árpáddal érvényesülésről, a fiatalok lehetőségeiről és elsősorban: színházról

Más művészeti ágakról

art&design

A gyűjtő mint művész? A gyűjtő mint művész?
A Mai Manó Ház Erik Kessels több élete című kiállításáról
Interjú Tóth Kingával intermediális alkotásról, a fiatalok lehetőségeiről, szellemi műhelyekről, fordításról
art&design

Divatséta a Ludwigban Divatséta a Ludwigban
Király Tamás. Out of the box
Lábjegyzetek a kortárs autódesignhoz


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés