irodalom
2011. 12. 06.
Részlet a Sirály-dossziéból: a szabadság terének tágítása
A Marom Egyesület a Sirállyal közösen indít – háromhetente jelentkező – sorozatot a Kádár-kori nyilvánosság „alternatív regisztereiről”, informális, félhivatalos vagy üldözött ellenzéki, vallási és művészeti, alkotói köreiről. Az első beszélgetés december 1-jén zajlott le.
Adta: „Fehér” inf. és tmb.
Vette: (Törlés az eredeti iraton!)
Hely: „Sirály”
2011. 12. 01.
Tárgy: A belső emigráció szubkultúrái (beszélgetéssorozat)
JELENTÉS
Budapest, 2011. december (olvashatatlan)
Én („Fehér” inf. és tmb.) fél órával kezdés előtt érkeztem a helyszínre, elsőként. A kapott feladatnak megfelelően helyemet a hátsó sorokban, a fal mellett, jó megfigyelői pozícióban foglaltam el. Az egyik célszemély nem érkezett meg időre, így a rendezvény csak húsz perc késéssel kezdődhetett. A várakozási időt egy korsó (Kifestve az eredeti iraton!) sörrel töltöttem ki.
Az estet Kádár Anna moderálta, ismertette a beszélgetéssorozat tervezett tematikáját. A fiatalok kezdeményezésének célja a múlt, szüleik múltjának megismerése. A kérdés aktualitását nem fenyegetően érzik. Ezután bemutatta az aznapi meghívott előadókat (értsd: célszemélyek). Tábor Ádám, költő, esszéista; az irodalmi ellenzék szervezője a hetvenes-nyolcvanas években. K. Horváth Zsolt, történész, az ELTE BTK oktatója, a korszak kutatója. (A közönség soraiban 55-60-an foglaltak helyet; az egyetemistáktól, a középgeneráción át az idősebbekig kiterjedt az érdeklődői kör.)
Tábor bevezetőjében történeti áttekintést adott a mozgalmak formáiról. Ezek a szellemi alkotó- és életforma-közösségek mindig egyfajta szakítást és továbbhaladást, a szabadság terének tágítását tűzték ki célul. Ez az (ún.) rendszerváltással lezárult. „Vékonyodás”, „mozgalmi apály” alakult ki. Mostanra viszont mintha újra igény lenne a szabadság terét növelő mozzanatokra. Tábor ezt, az utópia és a történelem végének korával szembenéző gesztust nevezte meg a sorozat tematikájának aktualitásaként.
K. Horváth a két háború közti korszak és a Kádár-rendszer kontextusainak – az est szempontjából lényegi – hasonlóságait igyekezett kimutatni: politikai, művészeti és (akár) családi kontinuitásokat (utóbbira példa maga Tábor Ádám is, akinek apja, Tábor Béla, a Szabó Lajos fémjelezte (értelmiségi) oppozíciónak volt a tagja; de Bálint Endre és István is szóba hozható). K. Horváth hosszú és részletes fejtegetésbe kezdett – Mérei Ferenc megidézése által – a csoportosulások kassáki modelljéről („Minden Kassákkal kezdődött”), a saját élet Mérei-féle jelentésessé tételéről, az innen származtatott életvezetési minta érvényesítéséről. Említette a Törzs nevű, amolyan titkos társaságot, melynek tagjai között – Mérei mellett – Bálint Endre, Kelemen Imre, Lux László és mások is feltűntek. Ez a zárt, szubkulturális közösség művelte az ún. Rendezvényirodalmat: alkalomszerű, a kívülállók számára nehezen felfejthető, feltörhető, utalásos szövegeket írtak. A másik kulcsfogalom a Törzs kapcsán Mérei pedagógiai munkáiból származik: az együttesség, miszerint a közös részvétel hozzátesz az egyéni teljesítményhez is.
Egy következő megszólalásában Tábor a neoavantgárdot – mint szubkultúrát – annak hagyománya felől jellemezte. Egyrészt dominál a ’20-as évek közepének, végének kassáki tradíciója, másrészt Hamvas Béla és Kemény Katalin Forradalom a művészetben című könyve (utóbbi kapcsán elhangzik Szentjóby Tamás neve is, mint egyike azoknak, akik egyesíteni tudták az elitista, tradicionalista valamint az újbaloldali, beat, nemzetközi hatásokat). Harmadik hagyományalapként – Tábor szerint – a kelet-európai bolsevik kontextussal való szembenállás körvonalazódhat.
Egy közönségkérdés arra irányult, hogy mi volt az a határ, amikor a Kádár-korszak külföldre kényszerítette az (avantgárd) művészeteket. Tábor beszélt bel- és külpolitikai összefüggésekről, arról, hogy a ’60-as évek eleji konszolidációval megkezdődött apró lépésekben a szabadságfok és az életminőség javítása, aminek fenntartására született meg az új gazdasági mechanizmus is. ’72-ben azonban már érzékelhetők a megszorítások a művészi életben (pl. bevonják Halász Péter együttesének működési engedélyét, ekkor alakul meg a Dohány utcai lakásszínházuk). ’74-re aztán megbukik az új gazdasági mechanizmus, és a „nehezen kezelhető” alkotóknak felajánlják a távozás lehetőségét. Így került külföldre Szelényi Iván, Halász Péter, Szentjóby Tamás is.
Az est másfél óra után ért véget. A körvonalazatlan, felületes témafelvetés – a hozzászólók minden alapossága ellenére is – többször széttartóvá, szétesővé, szétfolyóvá tette a beszélgetést. A szervezők ígérete szerint azonban a legközelebbi találkozón már konkrétabb problémákra, egy-egy kiemelt csoportra koncentrálnak, ez kétségkívül a beszélgetés üzenetének hatékonyságát is növelni fogja.
Megerősíthetem, hogy mind az előadások hangvétele, mind a közönség reakciója nyugodtként jellemezhető; a jelenlévők mindegyike érdeklődő, a diskurzus végig tudományos regiszteren belül mozgott. Lázas hevület, vehemencia senki részéről nem volt tapasztalható.
„Fehér”
Értékelés: A jelentés hangulati, informatív és operatív értékű.
Intézkedés: –
Utasítás: A sorozat további alkalmain való részvétel. A soron lévő beszélgetés alkalmával szerezzen információkat a Gadó-féle Magyar Zsidó című szamizdatról.
Következő találkozó időpontja: 2011. december 21., Sirály, 18:00
Vette: (Törlés az eredeti iraton!)
Hely: „Sirály”
2011. 12. 01.
Tárgy: A belső emigráció szubkultúrái (beszélgetéssorozat)
JELENTÉS
Budapest, 2011. december (olvashatatlan)
Én („Fehér” inf. és tmb.) fél órával kezdés előtt érkeztem a helyszínre, elsőként. A kapott feladatnak megfelelően helyemet a hátsó sorokban, a fal mellett, jó megfigyelői pozícióban foglaltam el. Az egyik célszemély nem érkezett meg időre, így a rendezvény csak húsz perc késéssel kezdődhetett. A várakozási időt egy korsó (Kifestve az eredeti iraton!) sörrel töltöttem ki.
Az estet Kádár Anna moderálta, ismertette a beszélgetéssorozat tervezett tematikáját. A fiatalok kezdeményezésének célja a múlt, szüleik múltjának megismerése. A kérdés aktualitását nem fenyegetően érzik. Ezután bemutatta az aznapi meghívott előadókat (értsd: célszemélyek). Tábor Ádám, költő, esszéista; az irodalmi ellenzék szervezője a hetvenes-nyolcvanas években. K. Horváth Zsolt, történész, az ELTE BTK oktatója, a korszak kutatója. (A közönség soraiban 55-60-an foglaltak helyet; az egyetemistáktól, a középgeneráción át az idősebbekig kiterjedt az érdeklődői kör.)Tábor bevezetőjében történeti áttekintést adott a mozgalmak formáiról. Ezek a szellemi alkotó- és életforma-közösségek mindig egyfajta szakítást és továbbhaladást, a szabadság terének tágítását tűzték ki célul. Ez az (ún.) rendszerváltással lezárult. „Vékonyodás”, „mozgalmi apály” alakult ki. Mostanra viszont mintha újra igény lenne a szabadság terét növelő mozzanatokra. Tábor ezt, az utópia és a történelem végének korával szembenéző gesztust nevezte meg a sorozat tematikájának aktualitásaként.
K. Horváth a két háború közti korszak és a Kádár-rendszer kontextusainak – az est szempontjából lényegi – hasonlóságait igyekezett kimutatni: politikai, művészeti és (akár) családi kontinuitásokat (utóbbira példa maga Tábor Ádám is, akinek apja, Tábor Béla, a Szabó Lajos fémjelezte (értelmiségi) oppozíciónak volt a tagja; de Bálint Endre és István is szóba hozható). K. Horváth hosszú és részletes fejtegetésbe kezdett – Mérei Ferenc megidézése által – a csoportosulások kassáki modelljéről („Minden Kassákkal kezdődött”), a saját élet Mérei-féle jelentésessé tételéről, az innen származtatott életvezetési minta érvényesítéséről. Említette a Törzs nevű, amolyan titkos társaságot, melynek tagjai között – Mérei mellett – Bálint Endre, Kelemen Imre, Lux László és mások is feltűntek. Ez a zárt, szubkulturális közösség művelte az ún. Rendezvényirodalmat: alkalomszerű, a kívülállók számára nehezen felfejthető, feltörhető, utalásos szövegeket írtak. A másik kulcsfogalom a Törzs kapcsán Mérei pedagógiai munkáiból származik: az együttesség, miszerint a közös részvétel hozzátesz az egyéni teljesítményhez is.
Egy következő megszólalásában Tábor a neoavantgárdot – mint szubkultúrát – annak hagyománya felől jellemezte. Egyrészt dominál a ’20-as évek közepének, végének kassáki tradíciója, másrészt Hamvas Béla és Kemény Katalin Forradalom a művészetben című könyve (utóbbi kapcsán elhangzik Szentjóby Tamás neve is, mint egyike azoknak, akik egyesíteni tudták az elitista, tradicionalista valamint az újbaloldali, beat, nemzetközi hatásokat). Harmadik hagyományalapként – Tábor szerint – a kelet-európai bolsevik kontextussal való szembenállás körvonalazódhat.
Egy közönségkérdés arra irányult, hogy mi volt az a határ, amikor a Kádár-korszak külföldre kényszerítette az (avantgárd) művészeteket. Tábor beszélt bel- és külpolitikai összefüggésekről, arról, hogy a ’60-as évek eleji konszolidációval megkezdődött apró lépésekben a szabadságfok és az életminőség javítása, aminek fenntartására született meg az új gazdasági mechanizmus is. ’72-ben azonban már érzékelhetők a megszorítások a művészi életben (pl. bevonják Halász Péter együttesének működési engedélyét, ekkor alakul meg a Dohány utcai lakásszínházuk). ’74-re aztán megbukik az új gazdasági mechanizmus, és a „nehezen kezelhető” alkotóknak felajánlják a távozás lehetőségét. Így került külföldre Szelényi Iván, Halász Péter, Szentjóby Tamás is.
Az est másfél óra után ért véget. A körvonalazatlan, felületes témafelvetés – a hozzászólók minden alapossága ellenére is – többször széttartóvá, szétesővé, szétfolyóvá tette a beszélgetést. A szervezők ígérete szerint azonban a legközelebbi találkozón már konkrétabb problémákra, egy-egy kiemelt csoportra koncentrálnak, ez kétségkívül a beszélgetés üzenetének hatékonyságát is növelni fogja.
Megerősíthetem, hogy mind az előadások hangvétele, mind a közönség reakciója nyugodtként jellemezhető; a jelenlévők mindegyike érdeklődő, a diskurzus végig tudományos regiszteren belül mozgott. Lázas hevület, vehemencia senki részéről nem volt tapasztalható.
„Fehér”
Értékelés: A jelentés hangulati, informatív és operatív értékű.
Intézkedés: –
Utasítás: A sorozat további alkalmain való részvétel. A soron lévő beszélgetés alkalmával szerezzen információkat a Gadó-féle Magyar Zsidó című szamizdatról.
Következő találkozó időpontja: 2011. december 21., Sirály, 18:00
Kapcsolódó cikkek
Szerzők
-- Fehér Renátó --
További írások a rovatból
irodalom
Az év ódaköltője 2024 pályázat eredményhirdetése
irodalom
Határátkelés címen rendezték meg a Kis Présházban öt kortárs költő közös estjét
irodalom
Mechiat Zina volt a Boggie: Költőim rendezvénysorozat februári vendége
