bezár
 

art&design

2011. 12. 30.
Exportáljunk magyar képzőművészetet Drezdába
Beszélgetés Kujbus Jánossal, a Galerie KUKO művészeti vezetőjével
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Exportáljunk magyar képzőművészetet Drezdába Egy magyar figurális festő – megkerülve a hazai műkereskedelem aktuális problémáit – galériát alapít Drezdában, aztán képzőművész baráti körének „jellegzetesen magyar” formanyelvével, némi szerencsével és aktív alkotómunkával szép pályát fut be a nyugat-európai kortárs művészeti piacon. Ez jól hangzik, s reméljük, erre tart a Galerie KUKO alkotógárdája, de egyelőre még csak a történet elején járunk. A galéria vezetőjével, Kujbus Jánossal az indulás után két hónappal, december közepén beszélgettünk.
PRAE.HU: Bár az utóbbi hónapok legnagyobb kortárs képzőművészeti árverésein a két piacvezető műkereskedő cég – a Christie’s és a Sotheby’s – képes volt dollárban mérve is százmilliós végösszegekkel zárni egy-egy licitet, a nagy pénzek persze sosem a művészeknél landolnak, a kelet-európai képkereskedést ráadásul jobban megviselte a pénzügyi és gazdasági válság. Részben ennek köszönhető a Galerie KUKO külföldi sátorverése? A drezdai piac jobb reményekkel kecsegtet?

Természetesen döntő a kedvezőbb piac lehetősége egy galéria életében, de ez nem feltétlenül eredményezi a művészet iránti érdeklődést. Az izgalmat és az utat azokban a reflektálási módozatokban és reakciókban látom, amik részint távolságtartóan vagy nagyon befogadóan működnek, és ami által kibontakozik mindig egy kommunikációs éra. Ebben az érában magyar művészettel kérdéseket feltenni, gondolatokat ébreszteni nagyon érdekes kölcsönhatáshoz vezethet. Szeretnénk részt vállalni ezekben a folyamatokban, bemutatni azt a tudatos és felépített, koncepciózus művészeti nyelvezetet, amit művészeink képviselnek. Jelen esetben ezt egy összetett és hosszú folyamat eredményeként a németországi Drezdában tesszük.
Kujbus János tőle jobbra egy képével a drezdai Galerie KUKO-ban
PRAE.HU: Esetleg meg tudnád fogalmazni, mitől érzed speciálisnak ezt a festői formanyelvet, amivel ti – egy generáció és baráti társaság tagjai – dolgoztok? Tényleg van valami jellegzetesen „magyar” ebben? Vagy, ha még tovább megyek – hiszen a galéria jelenlegi kiállítói jórészt debreceni, illetve nyíregyházi illetőségűek –, van itt valami markánsan „kelet-magyar”?

Egyrészt ezt nem választanám külön, hogy kelet-magyar, másrészt nem feltétlenül a festészeti formanyelvbéli különbségek a meghatározóak. A művészek többnyire kérdésfelvetés alapján dolgoznak, ez a forma minden időben és helyen nagyon változó. De megfigyelhetőek közös pontok, találkozások, amelyek jellegzetességei lehetnek egy adott régiónak, országnak, nemzetnek.
László János: MINIALTAR II.
Sokszor ugyanazok a gondolatok foglalkoztatják az alkotókat - ez megmutatkozik egyes helyzetekben, technikai megoldásoktól függetlenül. Ez adhat egy fajta ízt a dolognak. Jelenleg a hozott alkotások debreceni művészektől valók, de szeretnénk bővíteni az alkotók névsorát az ország más részeiről is. Következő kiállításunkon már jelen lesznek munkáikkal Pécsről, Budapestről is művészek.
Galerie KUKO - Drezda
PRAE.HU: Még nem meséltél róla, most kikkel dolgozol. Beszélnél róluk pár szót? Azt lehet már tudni pontosan, kik csatlakoznak Budapestről és Pécsről a galéria munkájához?

Jelenleg Ferenczy Zsolttal, Tóth Miklóssal, Potyók Tamással, Kujbus Jánossal és László Jánossal dolgozunk együtt. Többnyire debreceni művészek, ott élnek és alkotnak. Egyedül Zsolt él Püspökladányban, de Nyíregyházán és Budapesten dolgozik. Van egy közös pont a festészeti formanyelvükben, mégpedig a figurativitás, természetesen más hangsúllyal és különböző megfogalmazásokban.
Tóth Miklós: Peace
A következő kiállítás reményeink szerint februárban lesz. A tárlaton szerepelni fog munkákkal Palatinus Dóra pécsi szobrászművész, Bóna Ottó pesti festőművész, Jahoda Réka debreceni festőművész és Huszár Kata képzőművész, aki jelenleg itt él és dolgozik Drezdában. Izgalmas kiállításnak ígérkezik.
Jahoda Réka:  With motorbikes
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Áfra János --


További írások a rovatból

art&design

Az otthon fogalma alapjaiban határozza meg munkáimat Az otthon fogalma alapjaiban határozza meg munkáimat
Interjú Schwéger Zsófia festőművésszel külföldi felsőoktatásban szerzett tapasztalatokról, kapcsolati háló építéséről és az időbeosztás fontosságáról
art&design

Hölgymenyét Hölgymenyét
Interjú Verebics Kati festővel
art&design

Belevágtam az abszolút bizonytalanba Belevágtam az abszolút bizonytalanba
Interjú Lakner László festőművésszel pályájának alakulásáról, az emigráció körülményeiről és hatásairól, illetve a véletlen találkozásokról
art&design

Gyíkok* Gyíkok*
A magyar performansz története 1966–2018 (10): Szerbiai magyar performansz: Aiowa csoport (1988-92)

Más művészeti ágakról

irodalom

De vajon mi az, ami rejtve marad? De vajon mi az, ami rejtve marad?
A Margó Irodalmi Fesztivál harmadik napja
Háttérinterjú Csonka Andrással, a Zeneakadémia programigazgatójával versenyekről, művészeti ügynökségekről, a koncerttermek működéséről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés