bezár
 

irodalom

2012. 01. 06.
A fordítók helyzete katasztrofális
Interjú Károlyi Dórával
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A fordítók helyzete katasztrofális Károlyi Dóra, a volt Magyar Könyv Alapítvány volt igazgatója 2011 kapcsán elsősorban az alapítvány körül történtekről: megszűnésről, beolvasztásról, új feladatokról, illetve a fordítók, a fordítások támogatásának jövőjéről mesél.
PRAE.HU: Mik voltak 2011 legjelentősebb változásai személyes vagy szakmai szempontból?

Személyes nagy változás idén – talán szerencsére – nem volt a családunkban, és a „nincs hír az jó hír” elve alapján ennek örülni is lehet. Viszont lesz egy új német vizslánk, még csak négy hetes, nagyon helyes!

Szakmai életemben annál inkább felborult a jól kialakított, megszokott rend: az Alapítvány egész éven át húzódó megszüntetése minden téren elég megterhelő volt.


PRAE.HU: Az idén megszűnt a MKA, illetve beolvasztották a PIM-be. Elmondaná esetleg, hogy ennek lehet-e tudni az okát, s ha igen, mi az, mivel indokolták a döntést?

A KIM kezdeményezte az összes állami alapítvány megszüntetését, a mi esetünkben az volt a hivatalos indok, hogy az MKA tevékenységét (magyar kiadók fontos kiadványainak és a magyar irodalom külföldi fordításainak anyagi támogatása, valamint a magyar irodalom külföldi marketingje) – tehát hogy mindezt egy költségvetési intézményen belül olcsóbban és hatékonyabban lehet folytatni. Bennünket ez ügyben nem kérdeztek meg, az általunk elküldött jogi, gazdasági, könyvelési és egyéb kimutatások alapján döntöttek így, arra hivatkozva, hogy (idézem: A Magyar Könyv Alapítványnál a bevételek túlnyomó többsége költségvetési forrásból származott. Méghozzá jelentős állami támogatással működött, amely évről-évre folyamatosan nőtt. Ez azt is jelentette, hogy az összes bevételének közel 70 %-át  költségvetési források képezték. Azokban az esetekben, ahol az állami támogatás aránya magas volt, a feladatok átvételére és az alapítvány megszüntetésére elsősorban a költségvetési források átláthatóbb, hatékonyabb felhasználása céljából került sor. )

Valóban ilyen arányban kaptunk forrást a költségvetésből, de hát azért, mert állami feladatot láttunk el! Egy ország vagy nyelv irodalma külföldi megjelenésének elősegítése és támogatása mindenhol állami feladat, a legtöbb országban épp kiemelten is az. A „kis nyelvek” különösen nagy hangsúlyt fektetnek erre, nagyságrendekkel több pénzt áldozva a célra, mint mi.

Az MKA-nál teljesen átláthatóan zajlott a pénz felhasználása, minden adat megjelent a honlapunkon, minden évben fillérre elszámoltunk az épp illetékes kulturális minisztériumnak és semmiféle gazdasági gond nem volt.  Saját működésünk költségeit (bérek, irodafenntartás, stb.) pedig az Alapítvány tulajdonában álló (állt) irodaház bérbeadásából fedeztük.

Nem gondolom, hogy a PIM-ben olcsóbb lesz mindez, hiszen változatlanul csak a költségvetésből kapott pénzt tudjuk majd felhasználni a fordítások támogatására, marketingre, stb. A munkatársak bére pedig továbbra is az irodaház bevételéből származik majd, a ház a PIM kezelésébe került.

Igaz,  a magyar kiadók támogatását megszüntették (ezzel sajnálatosan egy kézbe, az NKA-ba koncentrálva ezt a feladatot), ezen valóban meg lehet valamennyit takarítani, de mindez a megszüntetéstől függetlenül is megtörténhetett volna.

PRAE.HU: Mi lesz Önökkel a PIM égisze alatt?

A PIM-en belül alakult egy PIM Könyv- és Fordítástámogatási Iroda, némileg önálló egységként (mint a DIA pl.) Hungarian Books & Translations @ PIM angol néven, két munkatárssal (Füle Ági kolleganőm meg én). Ha kapunk a költségvetésből keretet, márpedig ígéretet kaptunk erre, akkor lesz fordítástámogatási pályázat (az irodalom mellett az eddiginél nagyobb hangsúlyt kapna a non-fiction is), és változatlanul igyekszünk segíteni a fordítóknak is (olvasópéldányok, információk, stb.).

PRAE.HU: Kik azok, akiket a megszüntetés, majd integrálás következtében nem tudtak támogatni, ahová nem jutottak el?

A 2011-re a megszokott két pályázati forduló helyett csak a tavaszit tudtuk kiírni a külföldi kiadók számára (ezt még 2010 októberében írtuk ki, mit sem sejtve), de a beérkezett 62 pályázat elbírálására már nem jutott forrás. (Végül az NKA Szépirodalmi kollégiuma révén sikerült 27 pályázatot mégis támogatni.) Azt persze nem tudom megmondani, kik jelentkeztek volna még az év folyamán a második fordulóra…

PRAE.HU: Milyen változásokat fog hozni a PIM-be olvadás a magyar irodalom külföldi népszerűsítésében?

Erre most még nagyon nehéz válaszolni. Presztízsszempontból persze számít az önállóság elvesztése, fura lesz egy múzeum részeként megjelenni a külföldiek előtt, de persze nem ez az igazi kérdés, hiszen a PIM-ben jó helyre kerültünk, szakmailag is jól fogunk tudni együttműködni, hozzátenném: továbbra is… Ha már együttműködés, akkor megemlíteném a MKKE-t is, akikkel közösen számtalan könyvvásáron voltunk, reményeink szerint ez a jó kapcsolat a továbbiakban is megmarad.

A kérdés, hogy a költségvetés mennyit tud a jövőben a fordítások támogatására fordítani, és sikerül-e ezt a 2011-es évet, mely megszakította a 15 éve tartó folyamatos pályázati rendszert, feledtetni és a bizalmat visszaszerezni.

Kérdés az is, hogy mennyire tudjuk majd támogatni a fordítókat, mivel a számukra négy éven át meghirdetett ösztöndíjrendszert a MASZRE pályázatain elnyert pénzből valósítottuk meg. Erre a PIM-ben már nincs mód.

De van egy honlapunk, ahol négy nyelven lehet olvasni magyar szerzőkről…

PRAE.HU: Hihetetlen számomra, hogy a fordítók, bár iszonyú nehéz munkát végeznek, nevetséges pénzekért kénytelenek ezt tenni itthon és úgy látom, általános az elhanyagoltságuk is. Ön hogy látja ezt?

Magyarországon katasztrofális a helyzetük, a Műfordítók Egyesülete is sokat és teljes joggal panaszkodik emiatt. Az csak egy dolog, hogy a kritikák nem említik meg a fordítókat, de az is megesett már, hogy egy általuk fordított könyvben a nevüket sem tüntették fel, noha rendkívül nagy feladat és felelősség az övéké. Sok esetben rajtuk (is) múlik, hogy egy könyv más nyelven milyen sikereket tud elérni! De hogy összehasonlítási alap is legyen: míg Németországban 20 eurót kapnak egy-egy lefordított oldalért, ez itthon legjobb esetben is csak 5 euró. A fordítás nehéz munka, inkább hivatás, s éppen ezért, akinek ehhez van tehetsége, és ez érdekli, annak ezt kell csinálnia, de megbecsülést és a köszönetet érdemelnének.

PRAE.HU: Azért ugye voltak sikerek is?

Sikernek érzem, hogy a teljes megszüntetés helyett a PIM-be, nagyon jó szakmai közegbe kerültünk. Ugyanakkor nagy feladat lesz a költözés és az integrálódás nemcsak fizikailag, hiszen meg kell találnunk a helyünket a szervezetben. Maradtak tehát feladatok 2012-re is.

Nagy öröm számomra, hogy jövőre fog megjelenni német nyelven Bánffy Miklós Erdélyi története, amiért nagyon sokat küzdöttem.

PRAE.HU: Azt rebesgetik, hogy a minisztérium most nemzetközi könyves rendezvények intézőjeként számol Önökkel. Igaz-e ez, lehet-e erről konkrétabbat tudni,  illetve ha ez így lesz, mit jelent majd ez a változás?

Igen, az új kultúrairányítás fontosnak tartja a nagyobb könyvvásárokon való magyar  részvételt, és az NKA-n keresztül tervezi a finanszírozást: erről nagyon sokat még nem tudok mondani, most készítünk egy éves költségvetést. Természetesen mindenképp a MKKE-vel és a külföldi magyar intézetekkel együtt kívánjuk a magyar megjelenést és programokat megszervezni, megvalósítani. Idén több helyre is hívtak bennünket díszvendégnek (Szentpétervár, Helsinki és Belgrád), ezeknek is eleget kívánunk tenni. Jövőre, 2013-ban a párizsi Salon du Livre a Visegrádi országokat hívta meg díszvendégeknek, erre is készülni kell már idén.

PRAE.HU: Mi volt 2011-ben a legjobb olvasmányélménye?

Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című könyvének örültem, nagyon tetszett! A Pletykaanyut inkább szociológiai szempontok alapján tudtam értelmezni, nem egészen regényként, a Tánciskolát és az Isten hozottot pedig kicsit túlírtnak találtam. Szívesen olvastam Tóth Krisztina Pixeljét is, ami némileg széttartó ugyan, mégis rendkívül izgalmas volt nekem.

Világirodalomból pedig Raymond Carver Kezdők című novelláskötetét szerettem, Ulickaja idei regénye kicsit csalódás volt.

Fotó: Szőcs Petra

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Hevesi Judit --


További írások a rovatból

irodalom

Kidobni a metafizikát Kidobni a metafizikát
Kritika Purosz Leonidasz „Egy férfi sosem hagyja félbe” című kötetéről (Magvető, 2019)
irodalom

Súlytalanul nehezedik Súlytalanul nehezedik
Moesko Péter, Megyünk haza, Műút, 2019.
irodalom

Az idő mélyebb és felszínesebb nyomai Az idő mélyebb és felszínesebb nyomai
Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma, Magvető, 2019.

Más művészeti ágakról

Október 30-án fellépett a Yellow Mood és a Folksteps a Három Hollóban
art&design

Én lenni, nem Én lenni, nem
Késői gondolatok az „új szenzibilitásról”*
Familie Flöz a CAFé-n


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés