bezár
 

film

2007. 01. 15.
Fekete hajú kislány menni Amerika
A félelem titokzatos tárgya, avagy ki a fekete hajú kislány
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Fekete hajú kislány menni Amerika A kör első része óta újra és újra leporolt kérdés számomra, honnan került elő ez a némaságában rettenetes, hajtincsei közül a cápák érzékiségével kibámuló szellem. Az Átok - Grudge 2 újra aktuálitást adott....
Honnan a szellem? Japán szakos ismerőseim még a kérdésemet sem tudták igazán hová tenni – egyetlen használható választ kaptam: a japán néphit szerint a gyermekek 6-7 éves korukig a szellemvilághoz tartoznak… Tehát a folklórban lesz a megoldás. Az Ugetsu Monogatariban (Akinari Ueda [1734-1809] a 18-19. század fordulóján állította össze ezt a japán, kínai és konfuciánus mesegyűjteményt; magyarul körülbelül: Mesék holdvilágban és esőben) már szerepel a gyönyörű japán nő/lány alakja, aki hosszú fekete haját titokzatosan arca elé lógatva visszatér a halálból.

Tokaido Yotsuya KaidanA mesegyűjtemény megjelenése után nem sokkal a szépirodalom is felfedezte magának a témát (szellemtörténet, azaz horror!) és az alakot: Nanboku Tsuruya (1755-1829) Tokaido Yotsuya Kaidan (Yotsuya szellemtörténete) című Kabuki-játékát 1825 júliusában mutatták be a tokiói Nakamura színházban (ld. a képeket: Kuniyasu korabeli nyomatát és egy kortárs színházi fotót). E két művet (és a másik mesegyűjteményt, a Harusame Monogatarit [Mesék tavaszi esőben]) tartják a japán horror első dokumentálható reprezentánsainak, azaz a fekete hajú kislány alakja egyidős a szigetország rémtörténeteivel.

A filmtörténeten már nehezebb kapaszkodót találnom, az alak egyaránt feltűnik a japán és a koreai horrorokban. Rapcsák Balázs elintézi ennyivel: „A feketehajú kisértetlány itt is megtalálható, csakúgy, mint ezer másik ázsiai horrorban, de azt már rengetegszer kiveséztük, hogy az ottani nézőközönségnek ez jelenti a félelmet.” (A Tale of Two Sisters. Fangoria 2006/5.) Felszínessége az egyszeri filmmániás befogadóé, nem vezet sehová. Annyi azért mégis leszűrhető belőle, hogy ha a távol-keleten szellem vagy hazajáró lélek jelenik meg a filmvásznon, az nem új és új alakot ölt (ahogy az európai és amerikai filmekben), hanem sokkal mélyebben gyökerezik egyfajta vizuális hagyományban.

Tokaido Yotsuya Kaidan 2A gyökereket ismét a 19. század elejére lehet tenni a már említett Kuniyasu-képekkel. A következő fontos állomás Yoshitoshi Tsukioka (1839-1892) Shinkei Sanju-roku Kai Sen (36 új szellem; 1889-1892 között publikálva) című monumentális munkája, amelyben szintén feltűnik a feketehajú kísértetlány alakja: a Bancho Sarayashiki (Okiko szellemtörténete) című Kabuki-játékhoz készített nyomatokon. Mindenképpen meg kell említenem a századfordulón egyre népszerűbbé váló ’fantasztikus irodalom’ köteteihez készült rengeteg illusztrációt, az ukiyo-e nyomatokat (a manga is ebből született!), ahol az onibaba nevű démonboszorkány mellett a fekete hajú kísértetlány a legtöbbet szereplő és legkarakteresebb alak.

Vissza a filmekhez. A II. Világháború után a Supreme Commander for the Allied Powers (SCAP) egy olyan film gyártását sem támogatta, amely a feudális kor vagy a néphagyomány történeteit dolgozta volna fel – főleg a Kabuki-játékok (köztük a népszerű Tokaido Yotsuya Kaidan) filmes adaptációira gondolok itt. Ez persze a szellem-, vagy horrorfilmek gyártását is érintette. Ennek eredményeképpen színvonaltalan, a Hammer stúdió-féle vagy egyéb nyugati B- és C-kategóriás filmeket ültettek át japán környezetbe, japán szereplőkkel. (Ez a filmes vonal máig is él, például: Atsushi Muroga Junk: Shiryô-gari [Junk] című 2000-es filmje.)

Az áttörést Kenji Mizoguchi Akinari Ueda gyűjteményének egyes meséi alapján írt, egy 16. századi szellemtörténetet feldolgozó Ugetsu Monogatari (1953) című filmje jelentette, amelyben már feltűnik a feketehajú kísértetlány, Lady Wakasa. A történet szerint a lány azért tér vissza, mert rövid életében nem tapasztalta meg a szerelmet, és halála után keresi az ideális férfit, akivel átélhetné. A szellem a főhősre, Genjuro-ra nem azért bocsát varázst, hogy ártson neki, hanem hogy szeresse.

Egy kaidan (szellemtörténet) kabuki-jelenetMitsugu Okura filmje a következő állomás (ha az Anata no shiranai sekai [kb. Egy számodra ismeretlen világ] c. megtörtént spirituális események átélőit szerepeltető TV-show-t és Masaki Mori filmjét nem említjük). Okurát generációja Takashige Ichise-jének tartják (TI volt a producere a Ring- és Ju-on-szériáknak vagy Walter Salles Dark Waterjének), olyan filmeket szeretett volna csinálni, amelyekből jól meg is tud élni: elhanyagolva a művészi kidolgozást, nem rettenve vissza sem a low-budget megoldásoktól, sem az exploitationtől. 1959-ben bemutatták a már említett Kabuki alapján forgatott Yotsuya szellemtörténete (Tokaido Yotsuya Kaidan) című filmjét, mely Jigoku (1960) című filmjével együtt mestermű –, és melyben a feketehajú kísértetlány egy szamuráj halott özvegye, aki bosszút állni tér vissza a gyilkosság helyszínére. E film más miatt is fontos: évekkel a nyugati változatok előtt megjelenik a japán filmtörténetben a ’túlvilági harag’ (’grudge’! – vö. pl.: Kubrick: Ragyogás, 1980) és az ’elátkozott ház’ (’haunted house’ – vö. Robert Wise: The Haunting, 1963) motívuma.

A korszak utolsó nagy, témánkba illő filmje Masaki Kobayashi zseniálisan fényképezett, bonyolult történetvezetésű, több szinten egyszerre értelmezhető Kwaidan-ja (1964), annak is ’Fekete haj’ című epizódja, ahol egy szegény szamuráj felesége „változik” feketehajú kísértetlánnyá.

A kísértetlány és a műfaj (azaz inkább a J-horror alműfaja, amit shinrei-mono néven ismer a szakzsargon) egészen a ’90-es évek első feléig aludta hozzávetőlegesen nyugodt álmát. 1991-ben megjelent a japán videópiacon a Tsuruta Norio rendezte Honto ni atta kowai hanashi (Rémisztő igaz történetek) című, Reader’s Digest-szerű spirituális magazinok olvasói beszámolóit adaptáló film, majd egy éven belül két folytatása is. És ez elindította a boomot: a shinrei-mono magazinok hasábjain, TV show-kban és egész estés mozikban vált egyre népszerűbbé és a fekete hajú kísértetlány egyre ismertebbé és egyre gyakoribb szereplőjévé a távol-keleti (főleg japán és koreai) filmeknek.

RingS ez már egy olyan dolog, ami nem kerülhette el az amerikai producerek figyelmét. Először A kör-filmeket (2002), majd a Ju-on-trilógiát (2004) vásárolták meg, az utóbbit már rendezőstül, színészestül, producerestül –, és meg kell hagyni, jó vásárt csináltak.


nyomtat

Más művészeti ágakról

220VOLT

3RÉMENY 3RÉMENY
(életrajzi töredékek)
gyerek

Te hogyan folytatnád? - Szobor Te hogyan folytatnád? - Szobor
Németh Eszter része


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés