Idén 49. alkalommal rendezték meg a Bolognai Nemzetközi Gyermekkönyv- és Illusztrációs Vásárt. 91 országból közel 1200 kiállító, 20 000 négyzetméteren, 55 nyelven várta az érdeklődőket. A Csimota Kiadó munkatársaként vettem részt a vásáron, először, és remélhetőleg nem utoljára. (Tsík Sándor)
 

Latin-Amerika legnagyobb nemzetközi könyvvásárán (FIL, Feria International del Libro) jelen van az összes spanyol, amerikai, dél-amerikai kiadó, de a legjelentősebb európai kiadók is képviseltetik magukat, a hosszú és drága út ellenére. Magyarországról – épp az utóbbi okokból kifolyólag – ezidáig csak ketten voltunk olyan szerencsések, hogy kijuthattunk: 2010-ben Sárközy Bence, akkor még a Magvető nemzetközi kapcsolatokért is felelős főszerkesztője, én pedig 2011 decemberében, a Libri gyerekkönyves ügynöke és főszerkesztőjeként. Pedig pótolhatatlan élmény. És nem csak azért, mert a télből kilépve 25-30 fokba érkezik az ember, oda, ahol úton-útfélen mariachik zenélnek és a nemzeti konyha utolérhetetlen, hanem azért is, mert ott olyan kiadók vezetőivel lehet személyes barátságba kerülni, ami hosszú távon nagyon hasznos: a kicsi kiadók ugyanis nem jönnek Bolognába, pláne nem Frankfurtba, a nagyokhoz viszont szinte lehetetlen időpontot kapni olyankor.

Már csak az ország és a kontinens méreteiből is adódik, hogy míg mi Bolognát nagynak látjuk, Latin-Amerika legnagyobb könyvvásárán csupán a gyerekrész volt 13.000 négyetméter, ahol közel 90.000 (!) gyerek fordult meg a 9 nap alatt.... Maga a vásártér ennek több mint az ötszöröse. Az elmúlt 25 év alatt (azóta van a FIL) a könyvvásáron részt vevő kiadók száma 240-ről 1900-ra nőtt, és már 660.000 látogatóval büszkélkedhet. (Balázs Eszter Anna)

Vasárnap (2012. március 18-án) négyen vágtunk neki a közel kilencórás útnak: a Csimota részéről rajtam kívül még Fodor Zsuzsa igazgató, illetve a Kolibri Kiadótól Balázs Eszter Anna főszerkesztő és Papp Miklós igazgató. Nem csupán az autóút, a szállás is közös volt Bologna belvárosában. A hangulatos lakás immár törzshelye a csimotásoknak, ám bármennyire is kellemes volt a hely, időnk nagy részét a vásáron töltöttük.

Vegyük példának okáért Daniel Goldint, a mexikói könyvszakma kulcsfiguráját, aki 2004-ben hozta létre a Fondo De Cultura Económicát, mely az első igényes gyerek- és ifjúsági kiadó volt, 2007 óta pedig a spanyol nyelvű kiadók közt vezető pozíciójú Océano-csoport mexikói tagjának direktora, és részt vett az ország olvasási programjának a kidolgozásában is. A szülei könyvtárosok voltak, ám otthon egyetlen gyerekkönyvük sem volt, amit a kis Daniel lapozgathatott volna. Az értelmiségi szülők Mexikóban úgy gondolták: gyerek kezébe nem való a könyv.

Ezenkívül a több mint 110 milliós lakosú Mexikóban még mindig alig vannak könyvesboltok (pl. csak Buenos Airesben több bolt van, mint egész Mexikóban); szinte nincsenek közkönyvtárak; miközben mára már a könyvvásárnak és az irodalmi díjaknak óriási a jelentősége (a díjkiosztón maga Vargas Llosa is ott ült, és az egyik legnagyobb élményem az volt, hogy mellette utaztam a mozgólépcsőn...).

De még a mai mexikói tanárok többsége (beleértve az irodalomtanár) sem szívesen olvas – és ahogy a generációjukban majdnem mindenkinek: az édesanyjuk írástudatlan volt. Ám a helyzet tarthatatlanságát mind a minisztérium, mind a könyvszakma felismerte, és óriási erőket (anyagit és szellemit egyaránt) vetettek be a megváltoztatásába. A minisztérium által támogatott olvasási program az összes iskolába elér, és minden évben kiválasztanak az év könyvterméséből ötöt, amit az (egyébként még csak gyér számú) iskolakönyvtárba el is juttatnak. Az IBBY mexikói tagozata pedig rendszeresen eljár az intézményekbe, bemutatják a tanároknak az újdonságokat és minden könyvhöz többféle segédanyagot is készítenek.

A mexikói Nostra Ediciones kiadó standja
 

A vásár húszpercnyi buszozásra volt a lakástól. A buszon szinte mindenki gyerekkönyves: reggel még többnyire lelkes és kipihent, este már inkább fáradt és elcsigázott arcokat lehetett látni. Van abban valami nagyon inspiráló, hogy akik itt összegyűlnek, azoknak egy közös céljuk van, jó gyerekkönyveket adni az olvasóik kezébe. (Persze ezt a jót mindenki másképpen képzeli el, de a szándék biztosan közös!)

Bent a vásáron is hatalmas a tömeg, befogadhatatlan mennyiségű könyv, külön fal az illusztrátoroknak, ahol elhelyezhetik munkáikat, a magyarok közül például Szegedi Kati hirdetését láttam. Mindenhol sor. A büfében a kasszához, kassza után a kávéhoz, sor a mosdó előtt, az étteremben.

 

Ha őszinte akarok lenni magamhoz, akkor be kell vallanom, nagyjából az első nap végéig bírtam befogadni a könyveket, utána már csak mazsoláztam. A kínálat felfoghatatlan: a Marie Curie életét bemutató mangától kezdve, a jegesmedvés simogatós könyvön át, a művészi lapozón keresztül, a 3D-s "jövő könyvéig" minden megtalálható.

Rengeteg átlagos színvonalú könyvet láttam, néha az volt az érzésem, hiába túrom fel egy-egy kiadó kínálatát, nem fogok találni semmilyen érdekességet. Néha meg az nyugtalanított, lehet, hogy most megyek el az évtized könyve mellett, de egyszerűen képtelen vagyok már figyelni. Jellemző, hogy az esti séták alkalmával, amikor a belvárosban megláttam egy könyvesbolt kirakatát, azonnal átrohantam a másik oldalra.

Bizonyára épp a mexikói kormány által tett erőfeszítések miatt a FIL könyves kínálata általánosságban véve igényesebb. Aki nézegetett már latin- és közép-amerikai kiadványokat, tudja, hogy náluk a művészi igényű, szinte festményalbumszerű, sokszor absztrakt vagy épp tabudöngető gyerekkönyvek is sokszor sikeresek. Hazudnék, ha azt mondanám, kicsit sem irigykedtem, miközben a a "bestsellereik" listáit nézegettem. Az elmúlt 20 évben olyan tempóban fejlődött a piacuk, hogy dizájnban, tartalmat érintő bátorságban máris sokkal közelebb állnak – mondjuk – a francia gyerekkönyvekhez, mint mi.

A magyar gyerekkönyvesek az MGYKE standján állítottak ki, a 12 kiadó könyveinél mindig voltak érdeklődők, örömmel állapítottam meg, hogy egyáltalán nincs okunk szégyenkezni a felhozatallal kapcsolatban.

A FIL méreteit és a meghozott pénzáldozatot jól mutatja, hogy a világon egyedülálló módon a tehetősebb kiadók standjai nemcsak hogy könyvesboltméretűek, de kétemeletesek is. Lent, a polcok között járkálhatnak a vásárlók (a vásár 6 napon át nyitott a nagyközönség számára), az emeleten pedig a kiadóvezetők folytatnak tárgyalásokat leendő szerzőikkel, és persze más kiadók képviselőivel. Az Expón belül külön terület jut az aktuális vendégországnak (tavaly Németország volt, idén Chile lesz), külön pavilonja van a közép- és latin-amerikai kiadóknak és külön a nemzetközi standoknak. Emellett itt is, mint minden nagy vásáron, külön terem áll az ügynökségek rendelkezésére (Agent Center).

Persze, a legjobban az tetszett, amikor a Csimota Kiadó könyveit nézegették, illetve érdeklődtek a kiadványokkal kapcsolatban. Ám a vásári munka nem csupán nézdegélésből, kóválygásból, és a Csimota polca előtti smúzolásból áll, hanem folyamatosan menni kell a hónapokkal korábban megbeszélt tárgyalásokra. Egy ilyen megbeszélés úgy néz ki, hogy az adott kiadó munkatársa elkezdi bemutatni a kiadó könyveit, ami tetszik nekünk, abból kérünk mutatványpéldányt, illetve amikor nagyon fontos és izgalmas a könyv formátuma, akkor az eredetit. Ha pedig hozzánk jöttek, akkor mi mutattuk be a portékánkat. Felemelő érzés, amikor például odajön egy brazil kiadó munkatársnője és szinte falja a könyveinket, úgy hogy alig győzzük neki bemutatni őket. Talán ez volt a legizgalmasabb, ellesni az apró fogásokat, megfigyelni, hogy a kiadók hogyan mutatják be magukat, milyen katalógussal, szóróanyagokkal jöttek a vásárra. Ebben azért van még mit fejlődnünk!

Arra számítottam, hogy a csapból is az e-book fog folyni, de egyelőre nem lehetett látni azt az őrületes áttörést, ami a felnőtt könyveknél már tapasztalható, csupán egy-két standon lehetett ilyen próbálkozásokkal találkozni.

Fejlődni programszinten is volna mit. Ugyanis a gyerekkönyves programok (FIL Niños) az óriási terület (mondom még egyszer: 13.000 nm) ellenére remekül szervezett és ötletes volt. De nem is, ennél jóval több: lenyűgöző! Mindannyian egyetértettünk (pedig olasz, francia, szlovák, kínai, spanyol, német, indiai szakember is volt közöttünk), hogy ilyet még sehol sem láttunk. A szervezők 25 fontos nemzetközi könyvet válaszottak alaptémául (A kis hercegtől Oliviáig), és azokhoz kapcsolódóan találták ki a legkülönbözőbb játékokat, feladatokat, műsorokat, természetesen korcsoportok szerint leosztva. A helyszínre csak engedéllyel lehetett belépni, a gyerekek védelme érdekében.

Odabent viszont szabadon garázdálkodhattak: volt külön kamishibai terem, lehetett fotózni és montázst készíteni, festeni, társasozni, közösen mesét írni, előadást nézni, szervezni... s mindez az adott mese látványvilágában.

És persze minden kiadónak volt már a legújabb könyvéhez IPad- és/vagy IPhone-alkalmazása is, méghozzá gyönyörű és okos kivitelben.

Olyan könyvet, ami egyből teljesen elvarázsolt volna, nem láttam, ami meg majdnem olyan volt, arról még nem beszélhetek, mert azokat bekértük. Illetve mégis van egy könyv, amiről muszáj szólnom, mert nagyon tetszett, Ben Clanton alkotása, a Vote for me (Szavazz rám!), mely a politikusok nagyotmondását figurázza ki. Letisztult képi világ, retrós hangulat, kellőképpen vicces és önironikus kötet.

És hogy mely Csimotás könyvek költöznek külföldre? Úgy néz ki, Lenka folytatja a tavalyi diadalmenetét. A Pont, Görbe, Egyenes is sokaknak tetszett, de leginkább a design sorozat kiskönyvei voltak kapósak.
 

Mexikóban a gyerekkönyvek útja általában a tanárokon keresztül vezet az ifjúsághoz (a korábban említett hálózat kiépítetlensége miatt). Ezzel az árral szemben egyetlen egy kiadó úszik, egyébként meglepően jó eladási mutatókkal – természetesen a folyton úttörő és egyébként imádnivaló Daniel Goldin, az Océano Travesía vezetője. Ő folyton azt kutatja (és ezt értse mindenki teljesen praktice: odamegy és megkérdezi tőlük), mi érdekli őket. Konklúzió: a gusztustalan és az ijesztő dolgok. A Travesía tehát olyan könyveket is kiad, amit a tanárok és a szülők tuti nem hajlandók kézbe venni, ám a gyerekek a spórolt zsebpénzüket költik rá. Az én kedvencem a Gusztustalanságok könyve lett, mellyel azóta már több gyerekkönyvest is sokkoltam Bolognában. Kinyitod, és egy 5-12 éves, rendkívül boldog gyerekcsapat receptkönyvét véled a kezedben tartani. Aztán megnézed jobban az egyik oldalt, és rájössz, hogy épp málnaszörpös májat tálaltak fel ízlésesen, vagy takonylevest, máshol pedig egy jó adag pisit szednek a modern díszítésű mélytányérba egy elegáns merőkanállal, majd apró kis kaki darabokat szelnek bele....

Az elmúlt napok személyes tapasztalatai azt mutatják Bolognáról vagy csak röviden (jó!), vagy nagyon (leállíthatatlanul) hosszan, lehet beszélni. Tavaly én sem hittem el, hogy a vásárt nem lehet elmesélni, de valóban nem lehet, személyesen kell megtapasztalni, csak úgy érdemes. Jövőre rendezik az 50. vásárt, jövőre lesz 10 éves a Csimota, hogy ott leszünk-e? BIZTOSAN!

A jó hír az, hogy a FIL vezetői olyan sikeresnek ítélték a 2011-es gyerekkönyves vásárukat, hogy a bolognai találkozónkon bejelentették, ezentúl rendszeresen szerveznek majd. Hogy az ügynökségünk képviseli-e majd a magyar gyerekkönyveket ott is? REMÉLEM!