bezár
 

film

2012. 05. 13.
Szószátyár születésnap
Julie Delpy: Francia hétvége
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Szószátyár születésnap Julie Delpy negyedik önálló nagyjátékfilmje, a Francia hétvége egy nagycsaládos ünneplés apróbb-nagyobb eseményeit vállalkozott vászonra vinni, megőrizve a születésnapon zajló szituációk természetes áradását. És persze a szavak bőséges csődületét, ami az összejövetelt kíséri.
Julie Delpy szerencsés művésznek mondható, hiszen a színészet mellett a filmgyártás többi területén sem vall szégyent. Életpályáján a Mielőtt lemegy a nap volt az a bizonyos határvonal, amitől kezdve egyre többet és egyre kreatívabban szólt bele a filmkészítés többi teendőibe is a művésznő. Az írásba való belekóstolás után Delpy egyre inkább önállósodott, de már nem csak a színészetben, hanem a forgatókönyvírás, a zeneszerzés és a produceri teendők terén is. Első egészestés rendezése a 2 nap Párizsban volt, ezt követte A grófnő, a 2 nap New Yorkban és most a Francia hétvége, ami ugyanolyan szuverén alkotásnak mondható, mint az előtte készített produkciók.


 
Jelenlegi filmjének szűk közege és témája egy családi összejövetel, avagy az egyik nagymama – akit a hajdan vetkőzős, új hullámos Bernadette Lafont alakít – születésnapi ünnepsége a Bretagne-beli Saint Maloban, 1979 nyarán. Abban az időben játszódik a film, amikor Julie Delpy felcseperedett, így a személyes indíttatás sem kerüli el a történetet, a film pedig intenzíven hordozza a színésznő kézjegyét, akárcsak a többi tőle származó alkotás. A főszereplő kislány, Albertine (Lou Avarez), aki a Delpy által alakított Anna lánya, egyfajta központi karakter (valószínűleg Delpy gyerekkori alteregója) az ünnepi hétvége köré szervezett családi kavalkádban. Felnőttként látjuk a film elején és végén elhelyezett kerettörténetben, amint saját családjával vakációzni indul, és ennek nyomán elevenednek meg a hetvenes évek végi retróemlékek.


 
Amolyan lányos "kamaszkorom legszebb nyara" tolul fel Albertine emlékeiből, de a film oldott, egyszerű stílusának köszönhetően nem lesz dráma semmiből, nem történnek nagy csalódások vagy örömök, csak szókimondó természetességgel ábrázolt "kis-nagy" pillanatok teszik izgalmassá az utazást a kamaszlány számára: az első menstruáció, az első fellángolás, majd az első tánc a csodált fiúval, aki azzal a lendülettel meg is csókol egy másik lányt a romantikus lassúzás után. A rendezőnő viszont nem kíván túl nagy jelentőséget, nyomatékot adni ezeknek az eseményeknek, inkább úgy tekint rájuk, mint az élet természetes velejáróira, amit szinte mindenki átél, ezt igazolja az is, hogy Albertine-ben nem történik komolyabb lélektani változás, kicsit szomorkodik, kicsit örömködik, majd ismét beolvad a családi forgatagba.


 
Pont ez a bennfentes közvetlenség az, ami élvezhetővé teszi a Francia hétvégét, és ami Delpynek – színészként, íróként, esetleg rendezőként – mindig is jól ment. Nem csak színésznőként képes játszi könnyedséggel ellazulni a dialógusok dominanciáját gyakorló filmekben, de íróként, rendezőként sem engedi szétfolyni a sokat fecsegő szituációkra alapozott cselekményt. A múltba tekintés csak segíti ezt a szándékot, hiszen mobiltelefon, internet és kábeltévé hiányában az emberek kénytelenek voltak egymással beszélgetni, tehát a hetvenes évek közegében nem hat erőltetettnek a sok beszéd. Mindemellett hálás dolog egy családi ünnephez nyúlni, ha természetes helyzeteket akarunk vászonra vinni, a Francia hétvége is szinte tobzódik a nagy családi poénokban, óriási veszekedésekben, közeli és távoli családtagokban, és az ismert vagy furcsának tartott családi szokásokban. Szinte lassan már elvárt gesztus, hogy Julie Delpy édesapja, a szintén színész Albert Delpy is szerepeljen a művésznő filmjeiben, így itt is kap egy kedvelni való szerepet (a bogaras, öreg Hubert nagybácsit), e tény ismeretében felerősödik a családiasság érzete.


 
Szeretetteljes irónia lengi be végig a filmet, ezt még az eredeti cím is igazolja, hiszen most már megmosolyogtató, ahogy a történetben a Skylab nevű űrsikló becsapódásától rettegtek az emberek. Az, hogy Delpy ezzel a momentummal foglalta össze a filmjét – vagyis egy olyan dologgal, amivel akkoriban majd mindenki foglalkozott gondolatban –, egyrészt fontos időbeli viszonyítási pont, de társadalmi szintűvé is tágítja az ábrázolt közeg beszédtémáit, vágyait, félelmeit, indulatait. Mert nagycsaládi kajálásokról, strandolásokról sokan hordozunk kellemes vagy kínos, ám nosztalgikus emlékeket, így Delpy nosztalgiafilmjének szerencséje, hogy intimitásánál fogva széles rétegben képes hasonló asszociációkat kelteni, akárcsak "felnőtt" gyerekhősében.


Francia hétvége / Le skylab
Színes, feliratos, francia vígjáték, 113 perc, 2011 (16)

Rendező: Julie Delpy
Forgatókönyvíró: Julie Delpy
Operatőr: Lubomir Bakchev
Producer: Michael Gentile
Szereplők: Lou Avarez, Julie Delpy, Eric Elmosnino, Aure Atika, Noémie Lvovsky, Bernadette Lafont, Emmanuelle Riva

Bemutató dátuma: 2012. április 5.
Forgalmazó: Cirko Film
 
nyomtat

Szerzők

-- Bükki Linda --


További írások a rovatból

Marie Kreutzer: Fűző
Londonban láttuk az Azt mondta című filmet, amely november közepén érkezik a hazai mozikba is
Cantu Mari Go című könyvének bemutatója
Debre Zsuzsa Elmúlt, oszt jól van című dokumentumfilmje a 19. Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon

Más művészeti ágakról

Desiré Central Station 2022 – No Filter
Sándor L. István: A Katona és kora. Az indulás irányai
Gerőcs Péter: Werkfilm, Kalligram, Budapest, 2022.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés