A rendezőnek a regény iránt érzett mély elkötelezettsége miatt a filmadaptáció szüzséje alig változtatott az eredeti anyagon: híven követi az anticselekmény lassú hömpölygését, a képeket kísérő narráció pedig a könyv pontos szöveghelyeit eleveníti meg. A történet főszereplője, valamint napló- és memoárszerű feljegyzésein keresztül a film narrátora a névtelen asszony (Martina Gedeck csodálatosan eszköztelen alakításában), aki két barátjával egy magasan fekvő alpesi házba érkezik pihenni. Társai rábízzák a kutyájukat, majd a tervek szerint rövid időre lemennek a legközelebbi faluba. Vissza azonban már nem térnek. Az asszony másnap reggel a keresésükre indul, ám az úton nem jut messzire: láthatatlan, anyagtalan, de áthatolhatatlan falba ütközik, mely elzárja őt a világtól. Segítséget keresvén rátalál egy közeli erdei házra, amelyet azonban nem tud megközelíteni: ezúttal is fal választja el a kimerevített életképtől, melyben egy idős házaspárt mozdulataikban megdermedve talál, az élet minden rezdülése nélkül.