Podmaniczky Szilárd az antológia létrejöttének előzményéről kérdezte Olga Huotarit, aki az egyik szerkesztője volt a Hesinki Magyar Tudományos Központ 30. évfordulójára készült, magyar irodalmi antológiának. A rendszerváltás utáni magyar irodalom keresztmetszetét szerették volna bemutatni azon írók novelláin keresztül, akik kellően népszerűek ugyan, de nincs tőlük finn nyelven megjelent szöveg. Így került a kötetbe Podmaniczky Szilárd is egy novellával, aki miután a szerzői példányt megkapta, úgy érezte, hogy hasonló kiadványra lenne szükség nálunk finn irodalomból. Podmaniczky szerint a vezérfonalat az ottani rendszerváltás híján másnak kellett jelentenie, ezért szórakoztató olvasmányokat tartalmazó groteszkeket válogattak. Szeptemberben Örkény válogatott novellák jelennek meg a finn könyvfesztiválon, Olga megerősíti, miszerint ezzel Örkény-egypercesek a sokadik minőségben jelennek meg finnül. Évekkel ezelőtt Székely Gábor rendezte Helsinkiben a Macskajátékot, aki a színészeknek akart felolvasni egyperceseket. Kérte a novellákat, de azok nem voltak lefordítva, ezért kijelentette, hogy nincs mit tenni, nektek kell lefordítani. Így született meg az első kiadás, és ugyanez a kiadó idén újra megjelenteti a kötetet 100 novellával a centenárium tiszteletére.

A Tavalyi vaj szövegeinek válogatását a háború utáni groteszkből Olga Huotari, Kovács Ottília és Irma Pertua végezte, aki finn groteszk irodalomból doktorált, a kötet vázat ő adta meg. Folyamatosan ment a szerkesztés, ahogy a fordítások megérkeztek, és már közel az összes darab megvolt – így Podmaniczky kedves anekdotája –, de a címet akkor még nem tudták. Egy rövid levélváltás Olgával a következőképpen: Szia Olga, itt küldöm a két javított novellát. (...) Hozzánk is megjött a hó, olyan fehér, mint a vaj. / Ui. A tavalyi vaj felvidított. / Hoppá, ez nem is rossz cím. / Igen, ez az !!!!!!!! És innentől Tavalyi vaj a könyvcím. A vaj, meséli Olga, Finnországban fő élelmiszer, központi motívum, miként a balti hering is. A borítókép pedig Podmaniczky öccsének fotója alapján készült, aki egy téglavajba belenyomott egy heringet.

Záhonyi Enikő színművész felolvasta Veikko Huovinen Jutta Grahn férje című novelláját, majd a szövegekről általában jegyezte meg, hogy a szikár stílus az, ami először feltűnik. Ennek része, hogy nagyon sokszor ismétlik a neveket, és visszacsatolt a most olvasotthoz, a szerző ezzel is ráerősít arra, hogy ezeknek a nőknek elképesztően unalmas az életük, csak jönne egy férfi, aki kiabál az ágy alól valami hülyeséget.

Olga – aki szerint élvezet az ilyen novellákkal a fordítói munka – a szövegek hátteréről is beszélt. Tipikus békebeli időszak lehetett, hiszen '73-ban íródott ez utóbbi novella, jólét volt Finnországban, de az emberek, hozzánk hasonlóan, figyelték egymást. A legkimeríthetetlenebb természeti kincs Finnországban az irigység, így a szólás, és épp ettől lesznek ezek a történetek egyrészt realistává, másrészt humorosak, fordulatosak, tele váratlan elemekkel. Abban egyetértett a fordító és felolvasó, hogy a humor viszont nem könyököl ki az ablakon, többedszerre olyan újabb és újabb rétegek kerülnek elő, melyek első olvasásra észrevehetetlenek.

Közel ötven évet fog át a gyűjtemény, a háború utáni rohamos fejlődés időszakát, melyről Olga mesélt. Az emberek természetközelisége miatt a finn álom családi házban, tóparton élni úgy, hogy a legközelebbi szomszéd lehetőleg öt kilométeren túl legyen. A gyors ipari társadalommá válás nyomot hagyott az emberekben, az irodalom ezt látványosan tükrözi. Sorban olvasva a novellákat kitűnik a fantáziadús groteszk felé haladás: az ötvenes évekből sokkal nehezebb volt groteszket találni,mint az elmúlt tíz-húsz évből, amikor jelentősen gazdagabb anyagból lehetett válogatni.

Záhonyi Enikő Leena Krohn Álomhalál című novelláját olvasta, melyben a cél: megelőzni az álom angyalát. Álomhalál, mert megérdemled. Önkéntes halál elegánsan kivitelezve megfelelő díjazás ellenében. Az öngyilkosság szó soha nem hangzott el, eseményről, projektről beszéltek. A magányos operáció számos kudarcot rejt magában, ezzel szemben a szakszerű közreműködés könnyed, zavartalan, tehát minőségi, gourmet halált biztosít. Számos városban kirendeltség működött. A Holt téren az ember megcsodálhatta azt az üvegszobrot, amelyben vér csorgott: Az élet végtelensége. A Casablaca, a Szédülés, A nap vége filmek nézése, de akár szex közben is választható volt a halál. A halálfélelmet halálvággyá változtatni, ez volt a célkitűzésük. Takarékos alapcsomag, halálozási támogatás, havonta változó akciós ajánlatok. Senki se időzött sokáig az álomhalálban, de ameddig tartott, sokat ígért: az élvezet és a halál összekapcsolását, a végén színes látomásokkal.

Befejezésül elhangzott egy lírai hangvételű groteszk is: Tomi Contino, A kék szoba (http://www.pluralica.eu/interactio/kek-szoba) című novellája.

Fotó: Bach Máté