Vasárnap, a vásár előtti nap még az utolsó simításokat végeztük a dekoráción, a csehektől kölcsönkapott sniccerrel. Ők voltak a szembeszomszédaink - a több nemzetközi résztvevőnek helyet adó 2-es csarnokban volt a magyar stand; a cseheken kívül még a Svéd Kulturális Tanács, Abu Dhabi, és norvégok vettek körbe minket. Közel voltunk a kínai díszvendégség forgalmas standjaihoz és a Literary Translation Centre-hez, ahol a fordított irodalom fontosságáról, támogatási módjairól, népszerűsítéséről szóló előadások és beszélgetések folytak egész nap.



Hétfőn nyitott a vásár; a stand dizájnja, melyet Czakó Zsolt tervezett, a magyar tipográfusok előtt tisztelgett; betűmintás szőnyeg, fekete-fehér színvilág, csíkok – megpróbáltuk beosztani, hogy melyik nap ki öltözik hozzá. A dizájnhoz népszerűségünket tovább növelő körítés is dukált: betűformájú csokit és kekszeket kínálgattunk.

A Londoni Könyvvásár, szemben például Frankfurttal vagy Lipcsével, nem nyitott a látogatók számára, így mindenki, aki ott van, szakmabeli, és kevesebb a bolyongó érdeklődő, valamint az anime figurának öltözött német tinilány is.

Akik felénk jártak, azokkal teljesen elégedettek lehettünk. Mert a többségük tényleg nem csak bolyongott: kifejezetten keresték a magyar standot, a kiadók elérhetőségeit, a kiadványokat. Sokan jöttek már konkrét ötletekkel, nevekkel, hogy milyen szerzőknek a műveit szemelték ki kiadásra, kikről hallottak. Érdeklődtek az újrainduló fordítástámogatási pályázatokkal kapcsolatban is. A kiutazó magyar kiadók is elég elfoglaltak voltak, a megbeszélések között csak egy-két mondatra, intésre volt idejük, időnként láttam elsuhanni például a Kossuth, a Libri, a Scolar, vagy az Európa Könyvkiadó képviselőit. Mindeközben mi a standon fogadtuk a látogatókat, akikkel beszélgettünk, elérhetőségeket, információkat cseréltünk – reméljük, hamarosan látható eredménnyel, eredményekkel.

Füle Ágnes a PIM - Magyar Könyv- és Fordítástámogatási Iroda munkatársa

Fotók: Hungarian Cultural Centre London