A kurrens  vámpírfilmes trenddel is magyarázható, hogy Grahame-Smith regényei közül az Abraham Lincoln, Vampire Hunter hamarabb kapott filmes adaptációt, mint a hazánkban is megjelent Büszkeség és balítélet meg a zombik. Utóbbiból mi is képet kaphattunk Grahame-Smith stílusáról: ha konzervatívan közelítünk felé, gáltástalan klasszikusgyalázónak kell gondolnunk, de ez nem rombolás, hanem újraépítés. A demitizálás a modern művészet szokása, itt inkább posztmodern remitizálásról van szó, a posztmodern pedig logikus, természetes stádiuma a kultúra evolúciójának. Ha elegünk lesz a naiv, eszképista klasszikus művészetből, jön az intellektualista-realista modern, de ha ezt is meguntuk, tudatosan, kikacsintva menekülünk vissza a fikcióba, a posztmodern viszont butít, így visszatér a naiv klasszikus, és kezdődik az egész előről.
A Büszkeség és balítélet meg a zombik "mashupként" generált sikerkönyv: az ötletgazda megnézte a legnépszerűbb (kulturális evolúció szempontjából legéletképesebb) karakterek listáját, innen a poszt-Romero zombi, ehhez jött a lejárt jogvédettségű regényklasszikusok listája, a Jane Austen zombikórral való megfertőzésének feladatát pedig kiadta Grahame-Smithnek, aki megtartotta a könyv cselekményét, ám ahol lehet, alternatív zombi-univerzumot alkotva parodizálta, költötte át azt, az eredmény pedig egy ellenállhatatlanul nevettető olvasmány. Ezzel műfajt is teremtett, sikere után olyan könyvek jelentek meg, mint az Android Karenina, a Sense and Sensibility and Sea Monsters (Értelem és érzelem és tengeriszörnyek) vagy Queen Victoria Demon Hunter (Viktória királynő démonvadász). Hasonló az Abraham Lincoln, Vampire Hunter is: Grahame-Smith vámpírokkal dúsította fel Lincoln történetét, ami már a spekulatív fikció birodalma, amellett összeesküvéses, paranoid fantasy-thriller (de azért legfőképp komédiaként működik).
A regényből kiderül, hogy a törikönyv nem mondta el az igazat az USA tizenhatodik elnökéről. Annak titkos naplója ugyanis fényt derít arra, hogy a polgárháború és a rabszolgák felszabadítása csak csaták voltak egy világméretű vámpír szupremácista összeesküvés és invázió elleni fáradhatatlan háborúban. A vámpírokat Báthory Erzsébet túlzó kicsapongásai után űzték ki Európából, amerikai szakértőjük pedig nem más, mint E. A. Poe. John Wilkes Booth is vámpír volt, és Lincoln anyja sem betegségbe halt bele. Az efféle sztoriban nincs különösebb újdonság, Lincolnt nem először éri ilyen trash-komédiás megbecstelenítés (lásd az Álcázás mestere című film egyetlen majdnem vicces jelenetét), a fantasyban pedig megszokott a történelmi események ilyentén kiszínezése. A leginkább hajmeresztő koncepcióra épülő trashfilmet sem az Abraham Lincoln, a vámpírvadászban köszönthetjük, hisz a Troma filmográfiájában találhatunk Jesus Christ Vampire Hunter című opuszt is.
A film szabványos biopicként, azaz életrajzi filmként bonyolódik, megspékelve vámpírokkal: Lincoln anyját egy tartozás miatt egy vámpír öli meg, hősünk így a vámpírirtásnak szenteli életét, első sikertelen próbálkozásaival felkeltve egy veterán vámpírvadász figyelmét, aki annak rendje s módja szerint kitanítja a mesterségre. Lincoln ráébred, hogy a déli rabszolgatartók közé vámpírok szivárogtak be, és hogy a rabszolgaság eltörlésével az amerikai népet is megszabadítja a vámpír-rabigától, ezért választja a politikai pályát, egyszerre irtva a konspirátor vérszopókat ezüsttel bevont fejű baltával és politikai ékesszólással.
Ami az alkotógárdát illeti, az Abraham Lincoln, a vámpírvadász ígéretes projekt: Grahame-Smith és Burton prominens posztmodern szerzők, Bekmambetov pedig az Éjszakai őrség-duológiával és a Wanteddel akciófilm-specialistaként bizonyított, ráadásul a fantasztikus filmekben is van némi jártassága (producerként jegyzi a Fekete villám avagy Zúg a Volga és A legsötétebb óra című filmeket). Bekmambetov és Burton együtt készítették az egész jóra sikeredett 9-et, ám Burton és Grahame-Smith első kooperációja, az Éjsötét árnyék már adhatott okot aggodalomra.  És most minden geek legnagyobb bánatára kijelenthető, hogy immár nem az Éjsötét árnyék a legrosszabb Burton-Grahame-Smith mozi.
Az Abraham Lincoln, a vámpírvadász láttán megkockáztatható, hogy nem volt különösebben nagy ötlet filmre vinni Grahame-Smith ezen regényét. Az író megtartotta az ismert Lincoln-sztorit, tehát a fontos fordulatokhoz nem nyúlt, csak fennmaradó, kisebb prioritású epizódokat színezte ki, az adaptálás folyamán viszont éppen ezek a részek vannak lemorzsolódásra ítélve, hisz egy 336 oldalas könyvet alaposan le kell rövidíteni, hogy a cselekménye beleférjen egy legfeljebb kétórás filmbe. A regényt tehát ignorálhatjuk is, így Grahame-Smith forgatókönyvéről és Bekmambetov rendezői munkájáról lehet beszélni. A forgatókönyvön a “high concept" intenciója látszik: Grahame-Smith amolyan mainstreamesített trash-t készítve egy teljesen hagyományos történetet vázol fel, mindezt a lehető legegyszerűbb, de azért a Hollywoodtól megszokott profi(nak szánt) kivitelezésben. A hasonlóan lényegretörő című Cowboyok és űrlények juthat eszünkbe: trash koncepcióra épülő, de halálos komolysággal készített A-filmet látunk. Irónia nélkül viszont olyan a sztori, mintha egy forgatókönyvíró-program dobta volna ki az “Abraham Lincoln" és a “vámpírok" kulcsszavakra. Szimpla akcióhorrorként sem működik a történet, az alkotók egyszerre igyekeznek némi realitással bíró ál-biopic-et és szabványos zsánersztorit mesélni, két szék közé esve. Hiába tűnt könnyebben adaptálhatónak Grahame-Smith ezen könyve, mint a Büszkeség és balítélet meg a zombik, ami működött prózában, az megbukik filmen: az Abraham Lincoln, a vámpírvadász sztorijának  egyetlen jó pillanata sincs, még “annyira rossz, hogy már jó" alapon sincs rajta nevetnivaló.
Ahogy az várható volt, Bekmambetov az akciójelenetekre tartogatta munícióját. Az akciók formájában kaphatjuk meg a regény lemorzsolódott epizódjainak filmes megfelelőit, hisz a vámpíros hentelés ugyanolyan öncélű műfaji attrakció, mint a történelem humoros (itt vámpíros) átköltése. A szintén véresen komolyra vett akciójeleneteknek köszönhetően van néhány élvezhető pillanata a filmnek, de ez is csak kegyelemkettesre húzza fel az osztályzatát. A mockbustereket gyártó, azaz hollywoodi megafilmeket (blockbustereket) minimális büdzséből és direkt összetéveszthető címmel lekoppintó Asylum stúdió egyébként előállt a saját verziójával Abraham Lincoln vs. Zombies címmel, ami őszinte olcsósága, amatőrizmusa miatt sokkal jobban működik trashfilmként, mint a 20th Century Fox ezen sötét és 3D-vel ámító eyecandy-je.



A 69 millióba került film eddig nem kaszál a mozipénztáraknál, a hollywoodi high concept trash így veszélyes biznisznek tűnik, a tervezett Pride and Prejudice and Zombies alkotóinak tehát fel van adva a lecke.

Abraham Lincoln, a vámpírvadász
(Abraham Lincoln: Vampire Hunter)
Színes, magyarul beszélő, amerikai thriller, 105 perc, 2012
Rendező: Timur Bekmambetov
Író: Seth Grahame-Smith
Forgatókönyvíró: Seth Grahame-Smith, Simon Kinberg
Zeneszerző: Henry Jackman
Operatőr: Caleb Deschanel, William Hoy
Producer: Timur Bekmambetov, Tim Burton, Jim Lemley
Szereplők: Benjamin Walker (Abraham Lincoln), Mary Elizabeth Winstead (Mary Todd Lincoln), Dominic Cooper (Henry Sturgess)
Bemutató dátuma: 2012. augusztus 9. (Forgalmazó: InterCom)