bezár
 

film

2012. 08. 16.
Így múlik a szerelem
Frédéric Beigbeder: A szerelem három évig tart
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A bestseller-szerző Frédéric Beigbeder első rendezése önadaptáció, ám ha ez nem volna elég, már az apropóul szolgáló könyv is nyíltan a szerző saját problémáit helyezi a fókuszába. Beigbeder afféle francia Woody Allenként ontja magából az ironikus személyességet, felszínre hozza és elénk tárja önnön gondolatait és érzéseit, hogy a kamera objektív lencséjén keresztül önmagát vizsgálhassa meg. Ehhez pedig a lehető legjobb segítséget kapja, hiszen a főszerepekben a két kiváló ifjú színészt, Gaspard Prosut-t és Louise Bourgoin-t láthatjuk.
Frédéric Beigbeder napjaink Franciaországának üdvöskéje: világszerte ünnepelt író, elismert irodalomkritikus, publicista, reklámszakember, irodalmi díjak alapító kurátora, újabban pedig filmrendező. Legkülönfélébb tevékenységeit még felsorolni is sok – egyaránt dolgozott a kommunista jelölt választási kampányfőnökeként és a párizsi éjszakák tudósítójaként –, működése mégsem példa nélkül való. Franciaországban valóságos hagyománya van a sztárértelmiségi-kultusznak, gondoljunk csak Jean-Paul Sartre-ra, Georges Bataille-ra vagy Michel Foucault-ra. Napjainkban Beigbeder tűnik a legújabb tagnak az illusztris sorban.
 
 
Irodalmi munkássága két fő témát körvonalaz, melyek köré sorba gyűjthetjük minden művét, s amelyekből kitűnik, hogy az erőteljes társadalomkritikai hang mellett az írót leginkább saját maga érdekli. A magyarul 1999 forint címen megjelent sikerregénye kiváló példa a kíméletlen kritikai éllel megfogalmazott, társadalom-érzékeny munkák csoportjára, míg A szerelem három évig tart iskolapéldája a modernkori, önanalizáló énregénynek. A történet főhőse, Marc Maronnier tulajdonképpen minden ponton tökéletesen egyező és egyértelműen beazonosítható szerző-alteregó: a fiatal, értelmiségi férfi tisztes polgári mindennapjaiban irodalomkritikával keresi a kenyerét, éjszakánként viszont vad párizsi partikra cseréli a könyvtárat. Miután fiatalon kötött házassága három év alatt tönkremegy, a válást követően mély önsajnálatában egy éjszaka alatt papírra veti a regény címét adó könyvet. A fordulat akkor következik, amikor Marc ismét szerelemre gyúl a csinos, férjezett Alice iránt. Ennek a kapcsolatnak a tétje lesz megtudni, akkor hát meddig is tart a szerelem valójában – már ha létezik egyáltalán…
 
 
Az önanalízis, a saját lélek mélyére ásó, folytonos intellektuális rákérdezés és megismerni akarás privilégiuma azonban vitathatatlanul a nyelv által realizálódó gondolkodás, a mozgókép itt legfeljebb csak szekundálhat a szövegnek. A szerelem három évig tart filmadaptációjában pontosan ez történik. A kamerával szembeforduló monológok kötelező extradiegetikus, azaz a film világából kifelé mutató, a nézővel közvetlen kontaktust létesítő elemekként szervezik a cselekményt, lendítik előre az elbeszélést, leginkább pedig magyarázzák, értelmezik a történetet. Emellett az egyszerű és nem kimondottan forradalmi megoldás mellett olykor felbukkan egy másik eszköz is a kép és szöveg valamiféle szintetizálására, amikor a regényírás lázas éjszakáján az egyenletes kameramozgatással megmutatott szobabelső minden szeglete megtelik a készülő könyvből származó szövegdarabokkal, gondolattöredékekkel, hogy képileg is érzékelhetővé tegye az írás folyamatának mentális működését.
 
 
A másfél órás játékidő alatt tehát kapunk néhány frappáns vizuális megoldást, izgalmas játékot szerzőiséggel, a valóságra utaló referenciákkal és az elbeszélés különböző szintjeinek egymásba játszatásával, mindez mégis a romantikus vígjátékok által kitaposott, jól ismert mederben folyik. A műfaji klisékkel való tudatos játék és az intellektuális, szerzői kiszólások egyszerre kívánják szervezni a filmet, hogy egy meglepő és érdekes hibridet eredményezzenek. Az ötlet remek, amellett közismert és népszerű posztmodern geg, a megvalósítás azokon a pontokon bicsaklik meg, ahol e két ellentétes alkotói felfogást nem sikerül termékeny egyensúlyba hozni. A kiszámítható és unalmas fordulatok nem megfelelően klisések és főként nem eléggé karikaturisztikusan ábrázoltak ahhoz, hogy intelligens szatíra legyen belőle, hiába a film minden szintjén jelenlévő tudatosság és (ön)reflexió.

A szerelem három évig tart (L'amour dure trois ans)
Színes, feliratos, francia-belga vígjáték, 98 perc, 2011. 

Rendező: Frédéric Beigbeder
Író: Frédéric Beigbeder
Forgatókönyvíró: Frédéric Beigbeder, Eugénie Grandval, Christophe Turpin, Gilles Verdiani
Zeneszerző: Martin Rappeneau
Operatőr: Yves Cape
Producer: Michael Gentile, Alain Kruger
Vágó: Stan Collet

Szereplők: Gaspard Proust (Marc Marronnier), Louise Bourgoin (Alice), Joey Starr (Jean-Georges), Jonathan Lambert (Pierre), Frédérique Bel (Kathy)

Forgalmazza: Vertigo Media Kft.
nyomtat

Szerzők

-- Dombai Dóra --

Dombai Dóra az ELTE BTK magyar nyelv és irodalom, valamint filmtudomány és esztétika szakán végzett. Rendszeresen publikál filmkritikákat, elemzéseket és társadalmi témájú esszéket. Érdeklődési területe a kortárs magyar filmművészet, a feminista kritika és a környezetesztétika.


További írások a rovatból

A 14. Frankofón Filmnapokról
A legkülönbözőbb természetű titkok a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon
Anna Hints: Smoke Sauna Sisterhood
Az idei Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválról

Más művészeti ágakról

gyerek

Kabóca Bábszínház: Dödölle
Az Amikor Galéria debütálása a művészeti galériák soraiban
Paweł Pawlak: Ancsa, avagy vázlatok tüsszögő svájcisapkával, Pagony, 2024


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés