bezár
 

irodalom

2013. 04. 12.
Lelki orgia a fényen túl
Tomaso Kemeny: A vízözön mondja. Magyar Műhely Kiadó, 2011, fordította: Szkárosi Endre
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Lelki orgia a fényen túl A 2013-as Könyvfesztivált az olasz díszvendégség jegyében rendezik, s a fellépők között jelen lesz a most bemutatásra kerülő 2011-es kötet szerzője, Tomaso Kemeny is. A kortárs olasz költészet egyik legjelentősebb alakja magyar anyanyelvű. Feje tetejére fordította a lírát, megkereste, hogy hol születik a szó, és mi van a napsütötte sávon túl. Mindebben pedig talán a magyar irodalom alapos ismerete, és olasz nyelvre való fordítása is segítette.
Tomaso Kemeny a magyar, illetve az európai irodalomban különleges pozíciót tölt be. 2012 nyarán a Kemeny verseket magyarra fordító Szkárosi Endre a szigligeti JAK táborban tartott egy előadást, melyben szó esett arról is, hogy érdekes lenne a magyar irodalom keretei között tárgyalni a magyar anyanyelvű, de más nyelven alkotó írók, költők életművét. Kemeny verseit olvasva Szkárosit a legjobban az lepte meg, hogy e költészet hihetetlenül gazdag tárháza a képi sűrítésnek, a többszörösen áttételezett metaforáknak. Egy olasz vers sokkal inkább verbális, képileg kevésbé összetett. Kemeny nem véletlenül üt el a hagyománytól: tízéves koráig Magyarországon élt, vagyis megtanult magyarul gondolkodni. 1948 óta viszont Milánóban él, az angol irodalom professzora és olasz fordítója, az olasz költészet egyik legmarkánsabb alakja.

A vízözön mondja A vízözön mondja című, Kemeny válogatott verseit tartalmazó kötet a szerző második magyar nyelven megjelent könyve, de az első, mely az életmű átfogó bemutatását hivatott betölteni, hisz több mint 40 év (1959-2010) alkotásait tartalmazza. A kötetben található verseket (kettő kivételével) Szkárosi Endre, a barát és költőtárs fordította. Kemeny, a szürrealizmus útjára lépve, darabokra szabdalja a világot. Célja, hogy a káoszból egy prekoncepcióktól mentes világot teremtsen, amely minduntalan rákérdez önmagára, illetve a szerelemhez és a költői léthez fűződő viszonyára.  A legtöbb vers tehát egyfajta genezis, teremtéstörténet. Kemeny nem éri be kevesebbel. A hétköznapi élet elemei nála szinte teljes egészében hiányoznak.
 
Szép, ahogy a kötetet keretbe foglalja A vízözön mondja címadó vers és A szóhoz című záróköltemény. Minden bizonnyal az egyben szerkesztő pozíciót is betöltő Szkárosi Endrének köszönhetően. Mindkettőben a szó, vagyis a költészet születésének illetve újjászületésének mikéntjét ismerhetjük meg. Érdekes, hogy míg az előbbi versben a szó egyfajta Noé bárkája, vagyis az élő világ esszenciája, menedéke : "(…) oda szállnak, / ahol a vízözön / a szavak bárkáját mondja ki", addig a záró vers egy "fény-kráterekből", "az idő repedéseiből" fakadó szóról beszél, "mely a csend gyűrűiből ugyanazzal / a morajjal szivárog, elfedve / a húst és a port." Ez a két vers megcsillantja, és tükrözi az összes többi alkotáson végigvonuló motívumot, és felhívja a figyelmet a Kemeny költészetében vibráló nyugtalanság lényegére. Hisz a költő sok helyen egyfelől a természet szerves egészében értelmezhető, annak elemeihez hasonlítható női testről (pl. a La Magdelaine című versben) beszél, illetve a szerelemről, amelyet szintén a természeti közeg éltet.
 
A versek világa ugyanakkor igen távol áll a bukolikus idilltől. A nyitó vers olvasóját hamarosan meglepetés éri. Megkezdődik a világ szétdarabolása (Szodomát ordítani, Hajlított sík, 1966. szeptember 28.). Adott egy bürokratikus, kisstílű, nyereséghajhász, háborúkkal terhes világ, ahol résen kell lenni, mert "(((((vezetnek téged)))))", és ahol az ember csak a tébolydák hagyományából tanulva őrizheti meg szellemi függetlenségét, illetőleg úgy, ha nem áll be a javakat osztogató sorba. Így juthatunk el a számomra egyik leggyönyörűbb sorhoz: "A napraforgó megszülte a napot s neked nevetséges ujjaiddal kell / szerelmet gerjesztened", ahol a szerelmet akár a költészet szinonimájaként is felfoghatjuk. Egy napsütötte sávon túli hely kezd körvonalazódni előttünk.
 
Annak is feltűnik, aki csak átlapozza a könyvet, hogy az egyik leggyakrabban használt szó a fény, illetve az azzal rokon fogalmak (arany, nap). Nem egyértelműen negatív, de nem is pozitív elemként bukkan fel a legváratlanabb helyeken. Legtöbbször a (gondolat) repedéseken keresztül jelenik meg. Kezdete, kiindulópontja az életnek, szónak, szerelemnek, ahol ugyanakkor törvényszerűen nem lehet leragadni. De pontosan a fény az, amin keresztül vezet az út, amelynek a pozícióját mintha azért kellene állandóan újradefiniálni, hogy túlléphessünk rajta: "A nagy szerelem elhamvasztja / a tűz képzetét." "És a napfényű mag lövellve / árad a természet fényének / forrásai fölé, az ige előttről való / hegyek oldalára, örömtől ittasan, / mely észrevétlen kezdete / és vége minden dolognak." "A fény házában a halál / a varázstörés kristályszemeiben csillog." Legegyértelműbben A pusztító tűz megismerése című vers mutat rá a fényen túli állapot lényegére és szükségességére: " (…) jobb lábam / az első rubintfokra helyeztem, / majd a balt / a smaragdfokra, / azután megint a jobbat / az abszolút fény fokára, / ott hol a lépcső belevész / a titokba."
 
Ebben a titkokkal teli, magányos, sötét, éjszakai világban kezdhetjük nyitogatni az ajtókat és csatangolhatunk a káprázatok között. A formától már nem félünk, ahogy az 1966. szeptember 28. című vers utolsó sora is tanácsolta, szabadabban bánhatunk vele, hisz "Az abszolút közeledtén / szétpereg a retorika." Ebben az úgymond feje tetejére állított, többször szétszedett és újra összerakott világban érzi magát otthon A vízözön mondja költője, talán mert a legapróbb és a legtriviálisabb érintkezésnek is súlya, illetve olyan jelentősége van, amely megváltoztatja a lét minőségét: "Hamuvá lesz a kő az első csepp nyomán, / mely az esővel érkezik." Mi ez, ha nem valóban a lélek orgiája?

"(...) Titániát, a Tündérek
Királynőjét szolgálom,
magányomat pedig
lelki orgiára cserélem
hevesebben, mint Avilai Szent Teréz napjaiban." (Végtelentől ittasan)
 
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Kovács Rita --


További írások a rovatból

irodalom

Aranykapu Aranykapu
Gáspár-Singer Anna novellája a Prae spekulatív fikció témájú számából
irodalom

47° 47′ 40″N 19° 02′ 05″E 47° 47′ 40″N 19° 02′ 05″E
Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 6. nap
irodalom

Önmaga számára elégséges Önmaga számára elégséges
Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 3. nap

Más művészeti ágakról

színház

Shakespeare, amikor magyar és abszurd Shakespeare, amikor magyar és abszurd
Hamlear a Gyulai Várszínházban
Gyerekkönyvek a koronavírusról
Bakony Alexa: Tobi színei
Badits Ákos: Űrpiknik


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés