Lekuporodom három kislány közé a babzsákokra. Először Tamás Zsuzsa olvas nekünk: meséjét egy szomorú és elégedetlen királyfival kezdi, aki palotában szeretne lakni. Az apja többnyire a könyveit bújja, és világjáró útjára sem a leginformatívabb módon küldi fiát: mindössze három szót ad útravalóul, és azok között sincs túl sok összefüggés. A királyfi elindul, és az erdő közepén egy házikóban ínycsiklandó lekvárokra bukkan. Összefut a nyál a számban, mert Tamás Zsuzsa megkérdezi a jelenlevő gyerekeket, hogy ki milyen lekvárt szeret, és elhangzik egy csomó finomság neve: eper, málna, barack… És persze a barack a legfinomabb, többek szerint, de a mesebeli királyfi szerint is. Csak az a baj, hogy nagy B kezdőbetű nem barackot jelez a nagyhasú csuporban, hanem bánatot…

Majd megjelenik egy macska, és őt Radnóti Blanka illusztrátor meg is mutatja. Meg Sári babát, akit először készített el a könyvhöz. Na de hogy mi történik a torkoskodó királyfival, meg Sári babával, azt most még nem tudjuk meg; először rendet kell rakni, azaz kirakni valamit papírcsíkokból. A gyerekek élvezik az interaktív könyvbemutatót: lelkesen raknak össze egy királyfit meg egy verset: "A királyfi nagybeteg volt / Bánatcsuporba belekóstolt".

Kertész Edina nyomozásra invitálja az aprónépet. Első kérdése, hogy vajon a könyve két főszereplője, Pötyi és Pepita közül melyik lehet a lány, és melyik a fiú? (Háromszor annyi idős lehetek, mint a körülöttem levők, de ezen nekem is törnöm kell a fejem.) A gyerekek szerint Pötyi lány, és Pepita fiú. Hát, nem, mindkettő lány, és igencsak talpraesettek, találnak is egy kulcsot, ami a gyerekek szerint egy olyan kincseskamrába vezet, ahol arany, bronz és Spongya Bob van. A szerző aztán kulcskeresésre buzdít, a kicsik startolnak is a babzsákoktól, mert kíváncsiak, ugyan hol lehet az a kulcs a zsibongó Millenárison belül.

Talán azt a zöld ládikát nyitja, ami az asztalon volt? Lehet, hogy ez a szerepe.