A Szigorúan bizalmas személyes és útbaigazító felvezetője emlékeztetett Gerevich 2009-es debreceni vizitjére, a helyi Szkholion folyóirat Gerevich-számára, továbbá arra, hogy az elmúlt négy évben az emberi test sejtjeinek és a hallgatóságnak jó része is kicserélődött, megváltozott Gerevich versnyelve, új tétekkel – ezek a körülmények indokolják és árnyalják az újbóli meghívást. 2009-ben, a készülő Barátok (Kalligram, 2010) című kötetéből olvasott fel a szerző az egyetemi könyvtárban, április 22-én pedig az ősszel napvilágot látó Határidő munkacímű gyűjteményéből. Közben beutazta Európát. Az ausztriai Grazból érkezett (ahová pedig Stuttgartból), pár hét múlva pedig New York-ba költözik.

A gyermekkorának jelentős részét Írországban, egyetemi éveit Londonban és az Egyesült Államokban töltő szépírótól Korpa Tamás erre a modern értelemben vett nomád életmódra kérdezett rá. Arra tehát, hogy milyen módon egyeztethető össze és tehető különbség a multikulturalitás eltérő konstellációi között; hogyan oldható meg a közlekedés a különböző valóságok tekintetében. És végül, hogy járt-e a Gerevich Aladár nevét (ideiglenesen, az olimpia alatt) viselő londoni metrómegállóban. Gerevich András válasza nagyon szemléletes volt: alapvető tapasztalat, sőt adottság számára a kultúraközi ingázás, a kulturális tapintat, már csak szélesebb értelemben vett rokonsága miatt is, akik a világ különféle pontjain élnek (Párizstól Washingtonig). Szétszóródott értelmiségi család, nem egyszer politikai üldöztetés miatt. Ráadásul maga a szerző tagja az egyik legizgalmasabb szubkultúrának, a melegnek. Gerevich élvezetesen mesélt első londoni forgatókönyvírói kísérleteiről, a National Film School légköréről, működéséről, Seamus Heaney Nobel-díjas ír költő munkásságához fűződő műfordító tevékenységéről. A kulturális differenciák önértésen végzett hatásairól.

Gerevich András

1997-es, Átadom a pórázt című, bíztató debütkötete után 2005-ben jelent meg a számos tekintetben revelatív Férfiak válogatás, a férfiszerelem könyve, mely bizonyos szempontból egyfajta kilépésként (más szóval valaminek a meglépéseként) is értelmezhető. A kötet hátsó borítójára került szöveg legalábbis ilyen irányba orientálja az olvasót. A Férfiak kilépés "Egyfelől a szó költői értelmében: a maszkok és szerepek mögül; másrészt a nyilvánosság előtti rejtőzködésből és a konvenciók hazugságaiból. A Férfiak című kötet beszélője természetes büszkeséggel vállalja nemi identitását – az elsők között a magyar költészetben." A kötet méltatói (köztük olyan meghatározó nagyságok mint Borbély Szilárd vagy Ferencz Győző) szerint kezdeményező, progresszív, ugyanakkor társtalan is ez a versgyűjtemény a kortárs magyar költészetben. Gerevich önvallomása szerint ösztönös tehetség és ekként, minden mesterkéltség és tudálékosság nélkül dolgozik. A Férfiak testiségében ott lüktet a huszonéves fiatal, a szexualitás felismert és megérzett képlékeny határai, a saját szexualitás karaktere, a külső és belső erők konfliktusa többnyire a büszkén vállalt, vitális (kisebb részben nosztalgikus) testversekben, testnyelvekben nyer költészeti jelenlétet. Ezzel az alapállással szemben a Barátok kötetben mintha egy kicsit az elkomorulás hangjai is megjelennének: a gyermektelenség, a depresszió, a csalódás, a megbántott test, a múltfeltárás szisztematikus munkája; a töredékes versépítkezés. A készülő Határidőből felolvasott költemények pedig mintha az eddigi életmű fő motívumait rendeznék új perspektívába az idő, mint izgató és fenyegető probléma szempontjából.

Igazán érdekes és szelíd pillanat volt, amikor a József Attila Kör korábbi elnöke, a Szépírók Társaságának korábbi alelnöke, a Kallgiram folyóirat szerkesztője arra kérte a közönséget ("ha már ennyi komoly költő kolléga van jelen"), hogy tanácsokkal, kritikus megjegyzésekkel, észrevételekkel lássák el a Határidő felolvasott darabjait.
A Szigorúan bizalmas a Fiatal Írók Szövetsége debreceni FISz/Book sorozatának idei második alkalma volt.

Fotók: Áfra János