A bemutató egy rövidfilm vetítésével kezdődött. Umberto Eco jelent meg a vásznon, hogy a könyvében is látható alkotások közt sétálva mesélje el az olvasónak, milyen legendás helyek kultúrtörténetével foglalkozik legújabb művében. Klaniczay Gábor, a beszélgetés egyik résztvevője meg is jegyezte, hogy irigyli Ecót, amiért a Földi paradicsomból szólhatott a közönséghez. Ám az olasz író nemcsak csodálatos helyekre invitált minket, hisz zárásképpen, Atlantisz romjain állva, egyenesen a Föld mélyére, Dantét megidézve a Pokolba szállt alá.

Barna Imre, az Európa Könyvkiadó főmunkatársa elmondta, a könyvet több országban egy időben adják most ki: az eredeti, az olasz kiadás két hete került a könyvesboltok polcaira. Klaniczay Gábortól, aki nemcsak Eco műveinek, de az adott témának is szakértője, azt kérdezte, vajon mennyire volt kézenfekvő A legendás földek és helyek történetének megszületése. Klaniczay szerint Ecónak különösen jó érzéke van ahhoz, hogy a lector in fabulát megcélozza, tudja, mi kelti fel az olvasó érdeklődését. A hatvanas, hetvenes évektől vált népszerűvé a francia történetírásban a mentalitás-, illetve a képzeletvilág történetével foglalkozni. Szintén az Európa Könyvkiadó adta ki például ebben a témakörben Jacques Le Goff Középkori hősök és csodák című könyvét. Ám Eco új szempontból vizsgálja a legendás helyeket: a történeti vonal mellett erőteljesen érvényesül az esztétikai is.

Sajó Tamás, Umberto Eco előző, művészettörténeti tárgyú könyveinek (A szépség története, A rútság története, A lista mámora) fordítója kiemelte, Eco olyan mesés vagy legendás földekről írt most, melyeknek létezését az emberek egy idő után komolyan vették. Könyve egyfelől egy csodás képeket tartalmazó album, de jóval túl is mutat azon. Az egyes fejezetek esszéisztikus részeit viszonylag könnyű volt fordítania, hisz Eco humoros, mesélős stílusát hamar magáévá tudta tenni. Viszont minden esetben nagyon alapos utánajárást, kutatást is követelt a munkája, mert a szerző rengeteg kultúrtörténeti utalást nem fejtett ki bővebben, evidenciaként kezelte, hogy az olvasó is érteni fogja azokat.

Szinte adta magát a kérdés, hogy ez az enciklopédikus szemlélet hogyan jelöli ki az írói életműben a könyv helyét. Klaniczay emlékeztetett rá, hogy a szerző regényeiben gyakorta találkozunk hasonló képzeletbeli, legendás helyekkel. Elég csak A rózsa nevére, a Baudolinóra, vagy akár A tegnap szigetére gondolnunk. A most debütáló könyv egyedülállóságát abban látja, hogy Eco nemcsak nagyon ismert szövegeket válogatott be az egyes fejezetek szöveggyűjteményébe, de rájött arra, hogy másodvonalbeli, kevésbé ismert írások is hathatnak az olvasóra. Sok ilyen szöveget ma már csak kevesen, főként a téma szakértői ismernek, saját korukban viszont népszerűek voltak. Klaniczay szerint egy adott korról az is rengeteget elárul, hogy mely írásokat kedvelik különösképpen.
A beszélgetőpartnerek szerint az Eco-sorozat következő darabjának központi témája a hazugságok, hiedelmek világa lehetne, hisz az A legendás földek és helyek történetének is egyik szervező eleme. Klaniczay szerint Eco van annyira úriember, hogy a hazugság szót nem használja, másfelől pedig, inkább az foglakoztatja, hogyan válik a hamisból igaz, kik és miért fogadnak el egy adott hazugságot igazságnak. Barna Imre megemlítette, a középkorban az emberek azért hamisítottak dokumentumokat, hogy az általuk igaznak tartott elméleteket írással is alátámasszák. Eco regényei közül pedig A prágai temetőt hozta fel példának: a történet abban is a hamisság körül forog. Klaniczay Tibor szerint is izgalmas, hogy szinte minden nagy író és gondolkodó, az antikvitástól a középkorig, tisztában volt vele, hogy a Föld gömbölyű, ám azzal, hogy egyszer csak valaki laposként tekintett rá, elhintette a ma emberében, hogy ezt régen mindenki így gondolta. Olyan ez – tette hozzá szemléletesen – mintha egy budapesti metrótérképet nézegetve, azt feltételezné az utókor a budapestiekről, hogy félreismerték a városukat.

Zárásként Barna Imre még egyszer kiemelte: senkit se tévesszen meg, ha A legendás földeket a könyvesboltokban az albumok közt találja. Igaz ugyan, hogy csodás képek vannak benne, de katartikus olvasmány.

Umerto Eco: A legendás földek és helyek története című könyvének bemutatója

Budapesti Olasz Kultúrintézet, november 15.