bezár
 

film

2014. 10. 29.
A gonosz él túl a jó helyett
Ridley Scott: A jogász
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A jogász kettős szerzőiségű mű, illik Ridley Scott profiljába is, de elsősorban Cormac McCarthy gyermeke. Az író ignorálta a filmírás szabályait, talányos, emiatt megosztó szerzői filmet szabadítva tavaly a multiplex-mozikra.

A jogász hőse egy ügyvéd, aki – hogy szerelmét kényeztethesse – beszáll egy drogüzletbe, ami kis kockázattal és nagy haszonnal kecsegtet, de ahogy azt a filmekben megszokhattuk, nem hozza a várt eredményt. Fatális véletlenek, na meg az egyik bűntárs nője, Malkina közbenjárása hatására a szállítmánynak nyoma vész, a kartell pedig elkezdi aratni a fejeket.

A jogász

McCarthy prózát írt forgatókönyv formátumban, Scott pedig füle botját nem mozdította, hogy filmszerűvé tegye. Az író munkája jobban mutat nyomtatásban: a film bemutatójával párhuzamosan megjelent a szkript is, amiből kiderült, hogy Scott pusztán néhány helyen kurtította meg és egyszerűsítette a szöveget. McCarthy könyvével a közönségfilm-írás szempontjából csak problémák vannak. Nem tudunk azonosulni a titokzatos, ködös múltú hőssel, se mással.

A jogász

Külső szemlélőként látjuk a karakterek játszmáját, de esélyünk sincs kibogozni kapcsolataik hálóját. Ezt azonban McCarthy is így gondolta: nem törődik a nagyközönség jólétével – eleinte szórakoztat, aztán hirtelen ránk szabadítja a Poklot –, de ez a művészfilmek rendezőiről is elmondható. E filmről lerí, hogy univerzuma részletesen kigondolt, de az író lecsupaszítja a történetet, csak a legfrenetikusabb jelenetek füzérét tárja elénk. Scott néhai öccse, Tony alaposan átdolgozta Tarantino Tiszta románcát annak idején, McCarthy szövegén viszont azért nem volt értelme jelentősen változtatni vagy javítani, mert agymenés, egy zseni hagymázas egotripje, csak tisztelettel érdemes filmre vinni.

A jogász

Egy-két brutális, kegyetlenül részletgazdag erőszakszekvenciát leszámítva a cselekmény oroszlánrészét dialógusok teszik ki. McCarthy humora morbid és pajzán, bizonyítja (a The Sunset Limited után ismét), hogy nem csak prózában, dialógban is párját ritkítja. Karakterei több alkalommal kezdenek sztorizásba, McCarthy mesélői tehetsége e mikrotörténetekben és előadásukban mutatkozik meg. A dialógok átcsapnak kontemplatív, meditatív, filozofikus monológokba. Ezen terjengős fejtegetésekről Tarantino juthat eszünkbe (az ő szkriptjei is  megjelennek nyomtatásban). Kortársai közül Tarantino áll a legközelebb egy regényíróhoz, alaposan kidolgozza szkriptjeit, minden karaktere az ő hangján szólal meg, ha van gondolata, azt a szájukba adja – McCarthy itt ugyanezt teszi. Karakterei absztrahált (azaz kontextusban hiteltelen) társalgásain keresztül jut el egy gondolathoz, vagy legalábbis kérdéshez. A jogász és mccarthy-izmusai (tarantinoizmusok után szabadon) direkten rejtélyesek, de annyi biztos, hogy a történet bonyodalma határátlépés (a becsvágyó jogász tudatlanul keveredik a vérnősző kartell ügyeibe), ami ott lenn a balladisztikus, gótikus Délen is megvalósul (a Vad lovak után ismét). Ezt a határsértést McCarthy a nézőre is kiterjeszti: világa a főhős és a néző számára egyaránt egyre inkább idegen és fenyegető.

A jogász

A szerelmes ügyvéd thriller- és noirhős: amatőrként esik bűnbe. A mellékszereplőből antagonistává, majd fő(anti)hőssé avanzsáló Malkina azonban ellopja előle a show-t. Látszólag dekoratív díszlet, de a háttérből ő mozgatja a szálakat, kiveszi az irányítást a többiek kezéből. Már-már isteni hatalma és tudása van. A férfihősök hanyatlanak, de Malkinának szexuális segédeszközökként sincs szüksége rájuk – lásd a cronenbergi szexjelenetet. A jogász nem bűnről és bűnhődésről szól, mivel a férfihősökkel ellentétben Malkina minden célját eléri, üdvözül. Ő kapja McCarthy legjobb, leginkább szerzői mondatait, ő a szócső, övé az utolsó szó. A téma sokkal inkább jó és rossz, amit McCarthy erkölcsi alapon, de kiábrándultan lát, az utóbbit nevezi meg a túléléshez szükséges stratégiának. Malkina házikedvencként gepárdokat tart, akiknek kiszabadulása katartikus és szimbolikus. Gyors gyilkolásban világbajnok háziállataihoz hasonlóan a szintén macskaszerű nő is ragadozó, vadász, és tudja magáról.

A jogasz

Van egy értelmezési kulcsként is tételezhető dialóg a forgatókönyvben, ami kimaradt a mozifilmből, de Scott leforgatta (látható a bővített verzióban). Az ékszerész az antik görög és az azt követő kortárs protagonista-kultúra között von (Nietzschét idéző) distinkciót (a jelenet Landa ellentmondásos okfejtésére hajaz a Becstelen brigantykból). A jogász innen nézve értelmezhető antik típusú történetként – van benne Platónt idéző filozofikus társalgás, erotika, vad szex, tébolyult mészárlás, immoralitás és barbarizmus –, de e tartalmak elsősorban Malkina karakterében öltenek testet. A nő már-már ókori, (fél)istenszerű hőskarakter (az ékszerész Schillertől is idéz, aki szerint “amikor az istenek emberibbek voltak, az emberek is istenibbek"), félelmet nem ismerő, kegyetlen harcos.

A jogász

A szkriptet mintha Scottnak írták volna: a látványos, extravagáns, már-már antik stílusáról és explicit erőszak-ábrázolásáról híres direktor imád ragadozókat filmezni, elég A nyolcadik utas: a halálra, vagy a (nagymacskákat is felvonultató) Gladiátorra gondolni. Malkina emberi csúcsragadozóként versenyre kel A nyolcadik utas: a halál, a Thelma és Louise, sőt a G.I. Jane maszkulin harcosasszonyaival, horrormonstrumként pedig van olyan vérfagyasztó, mint a Szárnyas fejvadász antagonistája vagy A nyolcadik utas: a halál anyakirálynője. Scott filmjeinek (lásd Sepsi László portréját a Korszakalkotókban) visszatérő bonyodalma a kitörési vágy, az ember szerepéből való továbblépése, új út kipróbálása. Malkina azt teszi, amihez a legjobban ért, így üdvözül. Ezzel szemben az ügyvéd erkölcsös életből ugrik fejest a bűnbe, azért bukik el, mert vadként vadásznak hiszi magát, kiesik a szerepéből. Idealista, önzetlen, jóhiszemű, Malkina az ellentéte. Nem csak a gonosz él túl a jó helyett, de az újonc is bukik a veterán mellett.

A jogász

Scott épít a korábbi McCarthy-adaptációkra is, nem csak Malkina karaktere hajaz a Nem vénnek való vidék taglópisztolyos főgonoszára, de maga Bardem is előad egy vérfagyasztó monológot, melyben egy sci-fibe illően hi-tech fegyverről mesél.

A régi idők hősei vérmesebbek a mai protagonistáknál, de nem a kulturális evolúcióban – e mozi negatív fogadtatása egyöntetű volt.

 

A jogász (The Counselor)
Színes, feliratos, amerikai-angol thriller, 117 perc, 2013
Rendező: Ridley Scott
Forgatókönyvíró: Cormac McCarthy
Zeneszerző: Daniel Pemberton
Operatőr: Dariusz Wolski
Producer: Cormac McCarthy, Paula Mae Schwartz, Steve Schwartz, Ridley Scott, Nick Wechsler
Vágó: Pietro Scalia
Szereplők: Brad Pitt (Westray), Michael Fassbender (A tanácsadó), Javier Bardem (Reiner), Penélope Cruz (Laura)
Bemutató dátuma: 2013. november 14.
Forgalmazó: InterCom
Korhatár:

nyomtat

Szerzők

-- Csiger Ádám --


További írások a rovatból

Joseph Kosinski: Top Gun: Maverick
Az HBO MAX Latin-Amerika készít filmet a denevéremberről
Baranyi Gábor Benő: Zanox – Kockázatok és mellékhatások

Más művészeti ágakról

Moskát Anita: A hazugság tézisei, Gabo, Budapest, 2022
Turi Lilla Amire emlékszem című könyvéről
art&design

Győri Blanka gondolatai* Joó Irma munkáiról
art&design

Háttérinterjú Deák Erikával, a Deák Erika Galéria alapítójával a hazai művészeti képzésről, a pályakezdők lehetőségeiről és arról, hogy mit jelent galeristának lenni


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés